Back to the roots: családi ház a borvidéken
„Back to the roots" – jegyzi meg Kendik Géza az etyeki házról. Egy világpolgár családnak tervezett otthont, ami építészeti praxisában eleve ritkának számít, olyannyira, hogy ez a harmadik általa tervezett családi ház. De a lényeg nem ebben rejlik, sokkal inkább a gyökerek szimbólumában.
Az Etyek-Budai borvidék lankáin álló ház egyszerűségével belesimul a tájba, nem hivalkodik, itt nem ő a lényeg, hanem a természet. A hatalmas gyümölcsöskert, különösen a központi helyen álló szelídgesztenye fa formálta a koncepciót: a klasszikus háromosztatú épület homlokzata visszaléptetett, így a ház minden szegletéből látni a kertet és a tájat. Igazából nem is egy, hanem két épületről beszélünk: a helyi szabályozások 70 négyzetméternél nagyobb ház megépítését nem engedélyezik, azonban azt nem tiltják, hogy a telken abból több is legyen. Így egy 70 és egy 40 nm-es ház áll egymás mögé sorolva: az egyik a szülők otthona, míg a nagyhoz képes visszaléptetett kicsi a lányuké. A két épületet a fedett terasz kapcsolja össze. A terasz, amely az épület központi eleme, amellett, hogy nyári konyha és összejövetelek helyszíne, innen nyílik a legszebb kilátás a kertre. Arra, melynek földjében megannyi fa, bokor és nem utolsó sorban szőlő – elvégre egy borvidékről beszélünk – gyökerezik.
Mindez persze sokkal többről szól: a család beutazta a világot és ezzel az otthonnal visszatérnek a kezdetekhez. Visszaköszön a családfő nyírségi származása, a fiatalságát meghatározó szántók és mezőgazdasági területek, a francia feleség kapcsolata a provence-i dombokkal, lényegében mindenki gyerekkora. És a szimbólum még tovább bontható: formája a ház archetípusa, a klasszikus parasztház, építése kalákában történt, ahogy régen, a helyben lévő anyagok felhasználásával (nemcsak az ott gyártott, de a különböző építkezésekről megmaradtakat is beépítették az épületbe), így aztán az építész maga is visszatért hivatása gyökereihez: az építkezésen mesterekkel egyeztetett, papírdobozokon, ácsceruzával, közösen alakították a részlettervet, csomópontokat, anyagokat.
Az épület anyaghasználata is a táj, valamint a hely iránti tiszteletet mutatja. A telken egykor álló épület fagerendáit használták fel a terasz kialakításához, míg a ház falaihoz a közelben lévő sóskúti kőbányából hozták az anyagot. A burkolat felrakása során az építész apró esztétikai játékot alkalmazott: az ereszt a mészkő mögé rejtette – ennek apró hátránya, hogy ahol az esővíz kifolyik, ott elszínezi a mészkőt. A helyi vagy éppen átmentett anyagok a tetőn is látszanak: a környéken összeszedett bontott cserép borítja, ami egyúttal az újrahasznosításnak is jó példája. Meg annak is, hogy vannak helyzetek, amikor a kaotikus, a disszonanciát keltő a szép. Egy ennyire az alapokhoz visszatérő épület esetében talán éppen az keltene zavart, ha hófehér falaival, a tetőt fedő egységes cserepekkel állna ott a borvidéken, a buja gyümölcsös közepén.
Az épület belső terei a hazatérő család ízlését tükrözik: laza terek, egyszerű színek és egyszerű anyagok: látszóbeton, fa és üveg. Míg a szülők épületrészében a csiszolt látszóbeton dominál, addig lányuknál a gyerekkori nosztalgia jegyében a fa.
Otthont tervezni nem egyszerű, az építész, akár egy pszichológus, bele kell lásson a megrendelő lelkivilágába, ismernie kell minden rezdülését – hiszen csak így tervezhet valódi otthont. „Érdemes lenne pár hónapra összeköltözni a megbízóval, hogy lássuk, hogy működnek, milyen terekben élnek, mit szeretnek és mit nem." – meséli Kendik Géza. Jelen esetben egy húszéves barátság segítette a tervezőt, ami nemcsak a tervezés menetét, de az építkezést is megkönnyítette. Az elkészült ház pedig szép példája annak, hogyan lehet „százféle" kivitelezővel, bontott és átmentett anyagokból igazi otthont építeni.
Fürdős Zsanett
