Alpár Ignác vajon mit szólna hozzá? A használók, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetői és az alkalmanként érkező külföldi vendégek, úgy hírlik, meg vannak elégedve az épület lecsapott Hold utcai sarkában létesített konferenciaközponttal. Ez az egyik új szentély a régi épületben. Az építészek közül sokan tudomást szereztek már az elkészültéről – én is akkor láthattam, amikor az építész Mesteriskola tanárainak és hallgatóinak kis csoportja bebocsátást nyert. A közönség esetleg évente egyszer megtekintheti, a Kulturális Örökség Napjai alkalmából. Hagyományosan szeptember hónap valamelyik hétvégéjén számos épület között végigjárható az MNB Szabadság téri palotája. Sajnos tavaly nem sikerült bejutnom, túl hosszú sor várakozott, így nem tudhatom, hogy szerepel-e a programban a szentély, e különleges találkozóhely, a dr. Antall József miniszterelnökről elnevezett konferenciaterem megtekintése is.
Publikus viszont a másik szentély: munkanapokon bárki ingyen látogathatja az MNB Látogatóközpontot. Ma ez áll az eredetileg Osztrák-Magyar Banknak készült ház központi pénztárcsarnokának helyén. Már láthattuk óriásplakáton is hirdetni. Ide iskoláscsoportok rendszeresen ellátogatnak, és ámulnak a gazdagság fényes tárgyain, dokumentumain, meg persze „anyanyelvi szinten” használják a képernyős játékokat, ismertető-kvízeket. Múzeumocska a műemlékbankban. 2009-ben én voltam a 2008. látogató, őrzöm a jegyet.
Szintén a földszinten, ám nem a fő tengelyben, hanem az előcsarnok jobb sarkában közelíthető meg a magas, templomias új fő szentély – a kiválasztottaknak. Pont erre készült, vélhetően még a bank alkalmazottjai sem sokan ismerik. A Hold utca – Bank utca sarkán bicsaklik egyet az Alpár Ignác-féle épület. Valószínűleg a telekalakítás miatt jött létre a 45 fokos átfordulás az egyébként is furcsa alaptagolású házon. Szimmetrikus főhomlokzata – amit három jellegzetes oszlop-pár díszít – a Szabadság téri, nyugat felé. Főbejárata, előcsarnoka azonban a déli oldalon van, az újonnan épült Bank Center felé. Az előcsarnokból nagyon rövid úton megközelíthető a jobb sarok, a levágás mögött. Talán nem véletlen: bizonyára rohanvást érkeznek a repülőtérről az igen elfoglalt nemzetközi bankár-csapatok, hogy a hipermodern technikával fölszerelt konferenciateremben gyors tárgyalásokon vegyenek részt az MNB szakembereivel – leginkább a forint sorsát illetően.
A konferenciaközpont kialakítására nyílt pályázatot írtak ki 2004 áprilisában. Témája a hivatalos kiírás szerint: „Érmemúzeum és Lakossági pénztár átalakítása Konferenciaközponttá a Bank központi épületében”. A tervpályázatot 11-en váltották ki, és 6 pályaművet adtak be. A pályázat lebonyolításának újdonsága volt, hogy a Bíráló Bizottság meghozta ugyan döntését az eredményhirdetés előtt, azonban a titkosságot jelző borítékokat nem bontották föl előre. A bankban megtartott eredményhirdetés során derült ki, hogy a 2 millió forinttal jutalmazott első díjas pályaművet a Pethő László, Göde András, Kéry Balázs, Varga Anikó, Oltvai Tamás, Oláh Andor és Béky Endre összetételű alkalmi társulás nyerte, és ők kaptak megbízást az engedélyezési majd a kiviteli tervek elkészítésére is.
Cipőkanál effektusról van szó, megadott, szűkös térben kellett megvalósítani a nagyszabású, elegáns és rendkívüli technikai feltételeket teljesítő programot. A földszinti nagyobb terem a fő attrakció. A hosszanti elrendezésbe ovális forma kulisszát hoztak létre mai, korszerű „mintha” gipszkarton falakkal. A nyílások adta tagolások adva voltak. Az ablakok maradtak is, hiszen a műemlékhatóság nyilván nem járult volna hozzá az utca felőli kép megváltoztatásához, a belső ajtókat viszont két szint magassággal alakították ki. Ha valamennyi hatalmas nyersszínű, dizájnos ajtót kinyitják, az előcsarnok egybefolyik a teremmel.
A terem lehet előadótér a székek többféle elrendezésével – persze alapvetően a vetítővásznas hosszanti módira koncentrálva. Ezt sugallja a rendkívül dekoratív világítás, mely a középtengelybe helyezett, keskeny-hosszú test sok-sok lelógatott üvegpálcából. A másik elrendezésnél pont e lámpatest alá állítják be az ovális konferencia-asztalt, ahol minden üléshez az asztalból kiforgatható számítógép áll rendelkezésre, természetesen közháló (internet) eléréssel.
A nagyterem oválisára remekül rákontráz az előcsarnok íves fala, a hozzátapasztott, tömör mellvédes lépcsővel. Az emeleten van egy kisebb előadóterem. Fönt és lent kiszolgáló helyiségek étel-ital kínálásához, plusz van még egész kicsi intim tárgyaló stb. Egyszerű fehér és szürkés festés, kortárs képek a falakon, natúr fa a ruhatárban is. A látogatás alkalmával az ovális nagy asztalos elrendezést csak a kivetítőn mutatták meg, a képernyőkről Bush elnök bámult ránk. Ezt nyilván kicserélték azóta – ahogy láthatóan az egész együttes nem az örökkévalóságnak született. Ezzel tud jól beleilleszkedni a bank nyomasztó formatobzódásába (1905).
A cikk megjelent az Élet és Irodalom 2009 március 6-i számában (LIII évf. 10. sz.)