Barométer
"Úgy hírlik, hogy a Népstadion tervezését újra kezdik, 200 ezer négyzetméterrel csökkentett építési programmal. Úgy hírlik, hogy a Velodrom terveztetése is - ugyanezen a területen - újra kezdődik, kisebb igényekkel, hasonlóan a Dagály utcai versenyuszodához. Úgy hírlik, hogy a Városligetbe szánt múzeumi negyed elképzelés is inog." Mónus János levele.
Mintha felülkerekednének a józanság, az időjárások szabályai (a vihar utáni pusztulást az újrakezdés követi), a rossz adatszolgáltatásokon alapult felületes elhatározások felett.
De kik is ezek a rossz adatszolgáltatók?
Természetesen építészek, alacsony felelősségküszöbű építészek, hiába rendelkeznek ők is beépített barométerrel, nem hisznek frontérzékenységüknek: a díjazásért (anyagi, erkölcsi) bármit. Pedig nem kötelező irreális alapokon nyugvó (szakmai képességet, képzettséget meghaladó) tervezési megbízásért versenyezni, elfogadni, tervpályázaton részt venni, sajtó nyilatkozatokat adni, fürödni a nyilvánosságban, vagy csupán mélységesen hallgatni. Elvakultan dolgozni, verejtékezni, sóhajtozni hogy ez kibírhatatlan, küldetéstudatban tetszelegni, majd a végén lecserélni az autót.
A tervezői felelősség nem hárítható át. A világon még egyetlen megbízó sem fogta tervezője kezét, hogy pontosan mit is rajzoljon. Meggyőződés nélkül tán még élni sem érdemes, de építésztervezőnek lenni biztosan nem. Hogyan lehet az, hogy az ilyen események mindig tanulság nélkül maradnak? Hogyan lehet az, hogy az atomizálódott szakma semmilyen közös érzékelőre (barométerre) nem vágyik (szakmai szervezeteink sajnos egyre kevésbé tekinthetők annak)?
Pedig a "közös" életben tartja elhaló érzékenységünket. Én nem politikai aktivitásról beszélek, csupán belső, még működő légnyomásmérőnk jól felfogott szolgálatáról (frontérzékenységem megtanított gazdálkodásra önmagammal).
Ajánlott hivatkozásaim:
http://epiteszforum.hu/az-en-stadionom
http://epiteszforum.hu/muzeumok-ejszakaja
http://epiteszforum.hu/ujratervezes-a-varosligetben
http://epiteszforum.hu/legitimacio
Mónus János építész
