Bársonyos formák és égetett parketta: minihotel a budapesti belvárosban

A Studio Arkitekter friss munkái közé tartozik ennek a négyszobás lakásnak a belsőépítészete, amellyel az egyre sűrűbb budapesti szálláspiacon veszik fel a versenyt. Az iroda nem csak tervezte, de kivitelezte is a néhány izgalmas kísérletre is lehetőséget adó enteriőrt. 

A felső két szinten elhelyezkedő, 170 négyzetméteres lakáshoz hatvan négyzetméternyi terasz tartozik, ingatlanos szakszóval élve: „párizsias" kilátást kínálva a Belváros háztetőire. Az alsó szinten a közösségi terek: a konyha-étkező, a nappali, valamint a két tágas terasz és egy hálószoba, feljebb pedig még három franciaágyas háló helyezkedik el, mind külön fürdőszobával.

„Olyan helyet szerettünk volna, amibe az ember bele tud szeretni – de nem biztos, hogy a saját lakásában bevállalná" – mondta lapunknak Csap Viktor, a Studio Arkitekter vezetője. „Bátrabb, mint amit magadnak elképzelnél. Ez egyrészt figyelemfelkeltőbb – másrészt viszont régóta szerettem volna valami sötétet tervezni, hogy bemutassam: nem kell félni a sötét színektől, mert nem lesz sötét tőle az ingatlan."

A lakás tereit ennek megfelelően a sötét olajzöld RAL 6015 árnyalat uralja, amely remek hátteret kínál a mobíliák világosabb foltjaihoz. Mintás anyagokat szándékosan nem használtak, így a térbeli testek is festői felületként hatnak. Ez jellemző a tükör alkalmazására is: nem főszereplőként, hanem kiegészítő felületként jelenik meg például a konyhapult mögött. Az előszobában elhelyezett, hat milliméter vastag tükörüveg – a legnagyobb átmérőjű kör, amit ebből az anyagból vágatni lehet – pedig gyakorlatilag robbanásálló; egy esést már túlélt. 

A tartósságra szükség is lesz ennél a funkciónál. A minihotel viszonylag újnak számít a hazai szálláspiacon. A négy, egymástól független szobában két-két ember kényelmesen elfér. Ezek akár egymástól függetlenül is használhatóak, de a méret nagyobb társaság számára is kiadhatóvá teszi a lakást. Emiatt nagy hangsúly került a zajvédelemre. Az ajtókat automata küszöbbel látták el, duplán rakták a gipszkartonrétegeket, és evégett került textilburkolat a lépcsőre is – a vörös szőnyeg elnyeli a későn érkezők lépteinek zaját. 

Nem csupán a funkció számít experimentálisnak – a Studio Arkitekter számára, miután a tervezést követően a kivitelezésre is elnyerték a megbízást, alkalom adódott néhány újszerű technológia kipróbálására. A legnagyobb kihívást a vasoxiddal színezett, öntött betonpadló jelentette. „Ilyet korábban sosem csináltunk. Az első szobában túl sok lett a vasoxid – gyönyörű syrah árnyalatot kaptunk, de sokalltuk. A második öntésnél több fehér pigmentet kevertünk be, attól nagyon krémes lesz a beton, és nehezen terül; ettől lett kicsit ipari jellege. Ezzel már elégedettek voltunk" – részletezte a tervező. 

Saját tervezésben és kivitelezésben készültek a teraszt burkoló, rombusz alakú betonelemek, darabonként 120 centis átmérővel és úgy 80 kilós súllyal. Emellett érdekes megoldást találtak az egyik emeleti hálószobába, ahol a fürdő és az ágy egy térben helyezkedik el. Hogy elkerüljék csempe és parketta eltérő rétegrendjének ügyetlen találkozását, a vizes térrészbe is parketta került, különleges felületkezeléssel, a hagyományos japán „shou sugi ban" technikát használva. A Japánból rendelt olajjal háromszor átkent parkettákat lángszóróval égették feketére. Ez végeredményben még olcsóbbnak is bizonyult, mint az eredetileg tervezett csempék használata, a vízállóságra pedig az olaj japán gyártója százéves garanciát vállal. Hosszú távra érdemes tervezni…