Batthyány Örökségközpont fogadóépület és színház Körmenden

Kiss Dániel Tamás és Tóth Péter, a MORFO belsőépítészei a '70-es években belülről teljesen átalakított körmendi Batthyány-Strattmann-kastély fogadóépületét és színháztermét tervezték újra. A korábban is színházként működő terek mai stílust kaptak, miközben nem rejtik el a klasszikus architektúra maradékait sem. Az átalakítás az Év Belsőépítészete díjátadón külön dicséreteben részesült.

A közelmúltban elvégzett Körmend város belváros-rekonstrukciója a Batthyány-Strattmann-kastélyt újra a városkép szerves, élő részévé emelte. Ezzel egyidejűleg indokolttá vált az épületegyüttes és a Szabadság tér forgalmi összekapcsolása is. A közel 40 éve színházként működő, a kastélyudvart nyugatról záró egykori Lovarda-épület eddig az udvar felől volt a közönség számára megközelíthető. Mivel az épület közvetlen kapcsolatot teremt a belváros és a műemlékegyüttes között, ezért adódik a logikus igény az épület Szabadság tér felőli megnyitására. A megrendelő részére készített koncepció az egykori lovardaépületet a Batthyányi család és örökség bemutatására szánt látogatóközpontként, valamint a kastélyegyüttes központi fogadóépületeként, a város kulturális és turisztikai origójaként határozta meg.

Belsőépítészeti koncepció

Az 1970-es évek végén átfogó, az épület korábbi belső szerkezetét teljesen felszámoló átalakítás történt, mely az épület klasszikus architektúráját csak kívülről, a homlokzati falak és nyílászárók tekintetében tartotta meg. Ezt részben indokolta az épületbe költöző új, a régi rendeltetésétől sarkosan eltérő színházi funkció, illetve a kor műemlékvédelmi rekonstrukciós elveinek (Velencei Charta) való megfelelni akarás.

Az épületbelső vonatkozásában a homlokzati struktúrát nem követő, túlnyomóan vasbetonból készült belső fal- és födémszerkezetek, továbbá az alkalmazott fal- és padlóburkolatok eltüntették az épület klasszikus karakterjegyeit. A terek lehetőség szerinti felszabadítása ugyan belsőépítészeti koncepciónk célja volt, de a szerkezeteket tekintve meglehetősen kötött adottságokból kellett kiindulni. Az épületben a nyílászárók kivételével belsőépítészetileg értékelhető klasszikus formaelem már nem lelhető fel, ezért a modern tömegkezelés és anyaghasználat eszközeivel kívántuk a tartósan kialakult korábbi tömör állapotokat kibontani és a régi épületet belülről is levegőhöz juttatni.

Jelen projekt keretében a belsőépítészeti tervezés érinti a félemeleten található öltözőhelyiségeket, a hozzá kapcsolódó vizes helyiségekkel és előtérrel, illetve a színház nézőterét. Mivel a belsőépítészeti átalakítással 95%-ban 70-es években készült elemek, épületszerkezetek, felületek érintettek, ezért mind formaképzésben, mind anyaghasználatban egy erőteljesen mai szemléletű, friss gondolkodású, de időtálló igényes anyagokból, hosszútávra készülő és korszerű technológiai megoldásokat alkalmazó belsőépítészeti koncepcióban gondolkodtunk.

A térformálással, felületképzéssel arra törekedtünk, hogy minél szellősebb, világosabb, nagyvonalúbb és átláthatóbb tereket kapjunk. A falburkolatok, mennyezeti elemek és bútorok az előadótérben alkalmazott akusztikai panelek formavilágát idézik. Színekben a természetes anyagok harmonikus összeállítása mellett a Batthyány család, illetve a liktárium tematikája ihlette színezés mellett döntöttünk.

Nézőtér

Az eredeti 1975-ben tervezett állapot, tehát a zsöllyesorok, padló- és falburkolatok, álmennyezet, a világítási és hangosító rendszer tűzvédelmi, biztonságtechnikai, használati és esztétikai okokból elbontásra kerülnek - a lelátó és a mennyezet vasbeton födémszerkezete kivételével.

A nézőtér tervezési koncepciója a korábbi, 1975-ös irányvonalhoz képest más, attól jelentősen eltérő álláspontot képvisel. Célunk - mint az első ütem esetében is - a műemléképületből megmaradt építészeti elemek, értékek láttatása, hangsúlyozása. Esetünkben a belső homlokzat maradt az egyetlen ilyen elem, melynek nyílászáróit a korábbi belsőépítészeti megoldással ellentétben nem teljes elburkolással (falburkolatba rejtett tolózsalu) árnyékoljuk, hanem az ablakfülkéket teljes mélységében meghagyva az ablakok fekete bevonatolásával. A technikai híd vasbeton szerkezetéről az ablakok előtti mellvéd lesz eltávolítva, így az nem takarja ki az emeleti ablakokat. A korábbi - ablakok közötti - galériát tagoló dobozolások (forgácslap-hungarocell-dryvit) elbontásra kerülnek, helyettük nem kerül kiépítésre homlokzatot takaró zárt szerkezet. A technikai hídra előírásnak megfelelő (OTÉK) festett acél korlát és fogódzó készül.

A galérián zajló technikusi mozgást keretre feszített áttetsző zászlóanyag hivatott némileg rejteni, melynek felületét a földszinti fogadótérben is megjelenő kastélypark juharlevelű platánfájának felületi idézete díszíti.
Az elbontott tűzveszélyes álmennyezet (forgácslap-hungarocell-dryvit) és burkolatok helyett újonnan szerelt gipszkarton álmennyezet és új burkolat készül az előírásnak megfelelő Bfl-d0-s1 minősítésű anyagokból.

Koncepciónkban azt a szemléletet követjük, hogy a színházban a színpad látványvilága domináljon. A nézőtér legyen jól használható, harmonikus és visszafogott, semmiképpen ne konkuráljon a színpaddal. A lecsupaszított, minimális elemkészlettel dolgozó koncepció tudatosan erősít rá az egykori lovarda egyszerűségére (mezőgazdasági/ipari épület).

Ennek megfelelően a homlokzati falak értékes „vasalt” struktúrvakolat felületképzést kapnak (Sto Fondo) meleg sötét szürke színben. Az összes technikai berendezés, szerelvény és felület fekete színű lesz - így az álmennyezet, technikai híd és korlát, világító hidak, oszlopok, illetve a leárnyékolt belső ablakszárnyak, radiátorfülkék. A nézőtéren ezen kívül a mélypadlizsán szín dominál: padlószőnyeg, hátulsó hangelnyelő felület, színpad két szélén lévő menekülési ajtók sávja. A színpadi előfüggöny is, bár kicsikét élénkebb padlizsán színű. A hangosító helyiség előtt kialakított hangvisszaverő falburkolat amerikai dió felülete visszaköszön az oldalfalakon: a radiátorok 25×25 mm-es lécrácsa fut fel egészen az álmennyezetig. A színpadot keretező - eredetit idéző - burkolat amerikai dió felülettel lett kialakítva. A zsöllyék mélykármin színe a padlószőnyeggel és színpadi előfüggönnyel harmonizál.