A dinamikusan fejlődő cég korábbi modern, herceghalmi telepét kinőve kezdett újabb fejlesztésbe, amelyhez sikerült valamennyi Európai Uniós forrást találni, de a költségek oroszlánrészét a cég saját maga termelte ki. Az új sóskúti üzemet egy három telek összevonásából létesült nagyobb területre tervezték.
A beruházónak a támogatás miatt gyorsan kellett lépnie, így meghívásos pályázatot hirdetett az új épület megtervezésére. A kiírásban egy jól körbehatárolt, üzletileg pontosan felépített építtetői program szerepelt, amely számolt az új épületbe elhelyezendő gépsorokkal, technológiával, az ott alkalmazandó munkatársak számával, az épület gazdaságos élettartamával, ugyanakkor nem tért ki az építészeti elképzelésekre, igényekre. Ily módon a nyertes Vékony Péter és a Nirmana Építésziroda az adott funkcionális kötöttségek mellett szabadkezet kapott az építészeti tervezésben. A terv azután a beruházóval való folyamatos konzultáció során bomlott ki, állt össze egésszé.
Az építészek számára az elsődleges cél az volt, hogy a beruházót meggyőzzék, érdemes minőségi ipari épületet létrehoznia, amelyben a külső és a – szintén a Nirmana tervezte – belső tér egymással összhangban van és megjelenése esztétikailag egységes. Az az elképzelés, hogy az adminisztráció és a pénzügy számára létrehozandó irodai szárny ne kerüljön ki az új ipari épületből, illetve ne legyen annak egy eldugott egysége, hanem megfelelő módon integrálódjon a csarnokba, már közös volt.
Az uniós elvárás mellett a cég számára is nagy könnyebbséget jelent az épület energiahatékonysága, amely az értelmes, logikus módon felépített építészeti programnak köszönhetően magával az épületszerkezettel és annak formájával kínál hatékony megoldást. A tető az épület síkjából – a hasonló funkciójú csarnokokhoz képest szokatlan módon – kitüremkedik, ezzel természetes árnyékolást nyújtva a hőségnek leginkább kitett déli homlokzat számára. A tetőn a felmelegedést gátló födémszigetelés második falát napelemek telepítésével, egy 50 kWh alatti kiserőmű létesítésével oldották meg, amely egyben az épület elektromos energiaellátásának egy részét is jól ellátja.
Az árnyékoló rendszereknek és a megfelelő tájolásnak köszönhetően sikerült elérni, hogy a belső térben ne legyen szükség az állandó gépesített levegőhűtésre. Ugyanakkor az északi homlokzaton kialakított nagy felületű bevilágítók egyenletes, természetes fénnyel látják el a csarnok belső terét. Mindemellett az esővíz gyűjtésére és felhasználására is gondoltak a megvalósult épületben.
Az anyaghasználatban az egyszerűségre, ugyanakkor a minőségre törekedtek. Az alapvetően fehér és antracit alumínium burkolaton a cég saját színei, a sárga és a zöld bukkannak fel a különböző felületeken, ablakkeretezéseken. Az igazgatóság mellett közepes méretű teraszt is kiképeztek, melyet üvegkorlátja tesz légiessé, meghagyva az épület vonalvezetésének zavartalan látványát.
A tudatosan végiggondolt ipari épület nem kíván túllépni alapvető funkcióján: mindennek racionális, megindokolható helye van; ugyanakkor kilép a megszokott sémákból, igyekszik bebizonyítani, hogy mindezt lehet jó minőségben is csinálni. Magyarországon több korszakban, így legutóbb az 1970-es években volt hagyománya az igényes ipari épületek létrehozásának, ez azonban ma már ritkaságszámba megy. Holott az eredmény kézzelfogható, pontosabban a Sipospack esetében konkrét forintokban mérhető, hiszen a nagyrészt saját beruházásban megvalósult és jól kivitelezett, minőségi épület vonzza a megrendelőket. Az üzem az átadás óta maximális kihasználtsággal, jóformán máris kapacitáshiánnyal üzemel, s mindez az építészeti megjelenésének is köszönhető. Az épület bővítése jelenleg előkészítés alatt áll, a beépítési tervek már elkészültek.
Bán Dávid