Belgrád, Tudományos Ismeretterjesztés Központja - Szász Mária és csapata
2011. január 6-án kihirdették a belgrádi Tudományos Ismeretterjesztés Központja megtervezésére kiírt pályázat eredményét. A megmérettetésre negyven országból 232 pályamű érkezett be. Az első díjas az osztrák ZT GmbH iroda, a második a japán Sou Fujimoto Architects, a harmadik pedig a szerbiai ARCVS iroda munkája lett. Most Szász Mária és csapata elképzelését mutatjuk be és várjuk az esetleges további hazai résztvevők terveit is.
Városépítészeti koncepció
A terület adottságai
A fő alapvetés az idomulás volt a szomszédos területek beépítettségéhez - belső, közbezárt zöld terek, udvarok aránya –, amelyet a modernista városrendezés elveinek érvényesülése jellemez (zöld mezőben úszó pontházak a hagyományos városszerkezet utca - belső kert/udvar típusú rendszere helyett), valamint az attól való elkülönülés is. A közlekedési hálózat az autók áthatolhatatlan sztráda-folyamával szigetekké szabdalja a területet.
A környezetre a pavilonos beépítettség a jellemző, nem látható a kísérletező szándék (tv-ház, sokemeletes pontházak, kettős űrbázis-torony). A lépték és a közlekedési tagoltság miatt nem értelmezhető egységes kis léptékű, utcakép-szintű, klasszikus értelemben vett városkép, a városszövet csak nagyobb rendszerben érezhető. Az egyes blokkok külön életet élnek, kicsit külön-külön városépítészeti kísérleti terepként is jelennek meg.
Városszövetben elfoglalt hierarchia: nagy középületek találhatók a közelben, jelentős vonzáskörzettel (Parlament – igazgatási központ, Sportcsarnok – attraktív eseménytér). Az új épület ebben a struktúrában egy új kulturális-tudományos sűrűsödést kíván teremteni. A forgalmi gócpontban (autópályák, anyag-, energia-, és tömegáramlás) fontos a körbezártsági igény, a védettség megfelelő biztosítása.
Tömegközlekedési kapcsolatok: a városon belül a tervezett épület figyelembe veszi a meglévő megállók helyét, azokhoz idomul, a városon kívül pedig biztosítja a vasúti pályaudvar és a buszállomás elérhetőségét. Gépkocsival érkezők számára föld alá rejtett parkolók állnak rendelkezésre.
A bővítés pavilonjai darabokra szabdaltak, ám mégis egységes kompozíciót alkotnak, terepbe simuló hátuk védelmet nyújt a külvilág zajával szemben, így a belső tér felé nyílnak meg, amely egyféle agoraként is működhet a jövőben - kültéri műalkotásokkal, pihenőkerttel, tóval. A bővítés tömbjei változatos méretük és téralakításuk miatt sokféle funkcióra alkalmasak. Az elvárt (30-40000) m2-nyi területet a jövőben biztosítani tudják.
Általános építészeti koncepció a Tudományos Ismeretterjesztés Központja számára
Alapvető, inspiráló gondolatok
- Platón - a megismerés barlangja - a megismerés sokféle útja, közvetítődése
- A kozmikus kapcsolatok megteremésének fizikai lehetősége (naptávcső, csillagvizsgáló)
- Az idegpályák információ-szállító csatornái (beszippantás/továbblendítés)
- A múlt tudása és a jövő bölcsessége közötti nagy áramlásban mi csak belelesünk a jelen pillanatban, így az épület is egy nagyobb szalag kiszakított darabjaként jelenik meg.
Régen a természet feletti uralkodás volt a jellemező gondolat, ma a természet belefolyik a terekbe, szimbiózisban él az épülettel – ez a létért folytatott harc, az épített és természeti környezet közötti feszültség drámai téri megjelenése (a lekötözött gépszörnyeteg kitörni készül).
Funkcionális és alaprajzi elrendezés
A műszaki-raktározási zónát a raktározás, a műhelyek funkcionális struktúrája, a parkoló kijelölt üzemi zónája, gazdasági lépcsőház, a liftmag, a közlekedés, parkolás területei, a buszokról való leszállás helyei, (bejáratok a garázsból – beengedőkapuk) alkotják. A belső elemmozgatás kiszolgáló zónáját a kiállítási térben elhelyezett emelkedő-süllyedő platók, valamint a daruzott kialakítás képezik. A kiszolgáló tudományos területek, laborok zónája vizuális kapcsolatban áll a kiállítótérrel, funkcionális kapcsolatban az előadóteremmel és a raktár-műhely zónával. A belső közlekedési rendszert a sokrétű kapcsolatrendszer és akadálymentes megközelíthetőség jellemzi (liftek, rámpák).
Az átrendezhetőség, rugalmasság az épület fő meghatározó sajátossága, amely hosszú időtartamra biztosítja a kényelmes és megfelelő használhatóságot. Az egyes funkciók szeparált használata tágas közös előcsarnokra fűződik föl.
Szerkezeti kialakítás, anyaghasználat rövid leírása
A fő teherhordó rendszer az ellipszis alakú acél keretszerkezet, amely a vasbeton falakra és az alapozásra támaszkodik. A keretek közötti acél szelemenek tartják a vasbeton zárófödémet. A merevséget keresztirányban maguk a keretek, hosszirányban András-keresztek biztosítják. Az alapozás vasbeton szerkezetű.
Az öko-gondolat szellemében az épületet részben zöldtető fedi, a belső terekben pedig az ipari és a természetes anyagok megjelenése váltakozik. Az anyaghasználatot az innováció jellemzi, amely a belső berendezésekben is megjelenik.
A zöldterületek tagolódása
Egyik része a központi épülethez kapcsolódik, amely épített városi térből, vízi elemekből (szökőkutak, akváriumok), térburkolatból, utcabútorokból és szobrászati elemekből áll.
A másik része természetes, park-jellegű kialakítást hordoz. Az úthálózat a központi épület és a bővítések megközelítését segíti. A kiemelt pontokon megjelenő térbővületek elsősorban a közlekedőforgalom elosztását szolgálják (információs pontok, az időszakos kiállítások megjelenítése, vízjátékok). Az egyes épületekhez önálló kertrészek is tartoznak. A tudományos központhoz szabadtéri játszótér és nagy eseményterek is csatlakoznak. A tó és környezete a természetes környezet megőrzését tükrözi és mutatja be, közepén egy mesterséges szigettel.
INTERNATIONAL ARCHITECTURAL COMPETITION OF CENTRE FOR PROMOTION OF SCIENCE OF THE REPUBLIC OF SERBIA MMX
vezető tervező: Szász Mária
tervezés éve: 2010
helyszín: Belgrád, Szerbia
építész munkatársak: Labádi Zoltán
tájépítész: Takács Dóra
statika: Hegyi Dezső phD
egyéb munkatársak: Kovács Dávid, Karli Gyula Sámuel, Havrán Judit, Vargha Júlia,Mizser Attila
