Belvárosi oázis Szingapúrban

Trópusi szigetet teremtett a nagyvárosi üzleti negyed közepébe a szingapúri WOHA építész iroda. A Parkroyal szállodalánc egyik legújabb egységének fákkal befuttatott homlokzata jól harmonizál az elé telepített városi parkkal, ami így a vízszintesből a függőlegesbe futhat tovább. Bán Dávid írása. 

Különleges megoldással rukkolt elő az 1961-ben Ausztráliában alapított, a távol-keletre koncentráló luxusszálloda lánc, a Parkroyal néhány évvel ezelőtt megnyílt szingapúri egysége. A WOHA iroda tervezte 367 szobás szálloda két irányba: egyaránt kíván illeszkedni a környező toronyházakhoz és az előtte elterülő parkhoz. A tervezők önmaguk számára úgy fogalmazták meg a feladatot, hogy a sűrűn beépített városrészbe egy építészetileg megdöbbentő, mégis a környezetébe jól integrálódó és fenntartható épületet szeretnének. Sikeres megoldásukat 2013-ban Inside Festival díjjal jutalmazták.

A szálloda Szingapúr sűrű szövetű üzleti negyedében, a nem sokkal korábban átadott Hong Lim Park szomszédságában épült fel. Az új építmény végül egy olyan vertikális park lett, ami az előtte elterülő, városi zöldterület folytatása, ugyanakkor a sziklás környezetet imitálva próbál azon tovább lépni. A tervezőknek sikerült mintegy 15.000 nm zöld felületet létrehozni, főleg a három toronnyá tagolt épület szárnyai között, a különböző szinteken húzódó, hullámvonalas teraszokra való trópusi növényzet telepítésével.  A teraszokra néző szobák vendégei így egy trópusi kertet kapnak ablakuk elé, azon keresztül tárul eléjük a sűrű nagyváros képe. Míg az alsóbb szinteken kialakított összefüggő zöldfelületeket úgy alakították ki, hogy azok szinte belefolynak az épület előterébe.

A kerteket alulról, terepvonal szerűen rétegződő, hullámos, a szürke különböző árnyalataira festett, sziklafal imitációjú támasztékok tartják, amely motívum következetesen vonul végig az épület alsóbb szekvenciáitól kezdve az egész homlokzaton. Egyéb részletekben is több utalást találunk a természetre, így lógnak szőlőfürtök, különböző vizes medencéket alakítottak ki az alsóbb szinteken, mindezek hatása pedig jól megtöbbszöröződik a magasba törő tornyok üveghomlokzatának tükröződésében. A természettel való játék hatásosan szövődik bele az előtérbe is, ahol akár már a giccsbe hajló motívumok – mesterséges rőzsekerítések, kavicsos felületek, mindezek felett pedig aranyozottan csillogó tükröződő felület – erősítik mindezt. A felső szinti szabadtéri medence mellé hatalmas kalitkák kerültek, a vízfelület pedig nagyon látványosan vész el az üzleti negyed horizontja előtt.

A vibráló homlokzati megoldásokkal ellentétben az egyedien tervezett szobák lényegesen nyugodtabbak, letisztultabbak. A szintén a WOHA tervezte belső terekben már nem köszön vissza az épület közösségi tereit uraló kert tematika, ezzel ugyan felhagyva, de a természetes anyaghasználatot megtartva a szobákban jól érvényesülnek a világos tónusú faburkolatok és egyedien tervezett bútorok.

Az épület természetesen igyekszik a nagyfokú fenntarthatóságra, így a felsőbb szinteken összegyűjtött esővízzel locsolják a homlokzat és a teraszok zöldfelületeit úgy, hogy a csőrendszer kiépítésekor a gravitáció segítségével, egyéb külső energiaforrás felhasználása nélkül „pumpálják” a szürke vizeket az épület minden részébe. A tetőn napelemeket helyeztek el, így összességében az épület nulla külső energiafelhasználású lett, a maga nemében az első Szingapúrban. 

Bán Dávid