Bereczki Zoltán: Ipari örökségünk védelme
Bereczki Zoltán könyve az épített ipari örökség témakörének összefoglalása a történet, a helyszínek és örökségvédelmi módszerek szempontjából. Lovra Éva recenziója.
Bereczki Zoltán szinte zsebméretű könyvét hetekig hordoztam, míg egy hosszú vonatút során, elhagyott gyárépületek mellett eldöcögve eljött az ideje annak, hogy elolvassam. Nem előzmények nélkül tettem és elvárások híján, mégis: a könyv előszavát kihagyva kezdtem a bevezetéssel. Tudatosan tettem így, hiszen az előszó az a felület, amelyben már előre választ kapok a kérdésekre, amiket feltennék, vagy az impressziókra egyfajta visszacsatolást.
Bereczki középiskolásoknak szánja kötetét, azonban összetettsége, információkkal való telítettsége és logikus felépítése az örökséggel csak érintőlegesen foglalkozó szakmai közeg számára is élvezetes, új információkat, összefüggéseket feltáró olvasnivalót kínál.
Az ipari örökség témakörének elméleti és gyakorlati áttekintése különös tekintettel van a magyar vagy az egykor magyar városokra, emellett kitekint más európai városok gyakorlatára is. A könyv egyik erőssége pont ez, a történeti áttekintés során nem szorítkozik csak a mai Magyarország, illetve a szocializmus ipari örökségének ismertetésére. Visszanyúl a korai ipari örökséghez, az ipari forradalom és az Osztrák-Magyar Monarchia időszakához, amihez a Németország ipari építészetének szerepe a modern építészet kialakulásában fejezetet is kapcsolja. A lényegretörő ismertetések röviden, kicsit tankönyvszerűen tárgyalják a témákat, minden fejezet előtt egy-két mondatban összefoglalva az adott rész tartalmát, ami a megnevezett célközönség tudatában nem haszontalan.
A könyv főleg, de nem kizárólag, az egykori és mai Északkelet-Magyarországra fókuszál, ennek okát a Történeti áttekintésben is tetten érhetjük, de az utólag bepótolt Előszóban még pontosabb képet kapunk: „A dualizmus Magyarországának ez az egyetlen olyan kiterjedésű nehézipari területe, ami az 1920 utáni országhatárokon belül maradt; a szocializmus erőltetett iparosítása talán itt fejtette ki a legerőteljesebben a hatását; és az előző kettőtől nem függetlenül ma ez az országnak az egyik legszegényebb területe, így az ipari örökség is itt a leveszélyeztetettebb.”
A Helyzetismertetés rész foglakozik az örökségmenedzsment követendő példáival és a veszélyeztetett helyszínekkel. A felsorolás példaszerű, a kisebb múzeumoktól a kulturális negyedekig terjed, röviden összefoglalja egy-egy helyszín jelentőségét, miközben az elérhetőségek megadásával lehetőséget ad, hogy az érdeklődő utánaolvasson, akár felkeresse a helyszíneket, vagy a külföldi kitekintés után összehasonlítsa azokat a magyar példákkal. A veszélyeztett helyszínek közül Bereczki a diósgyőri vasgyárral foglalkozik behatóbban, ennek példáján keresztül ismerteti az ipari örökség védelmének módszereit a megegyező című fejezetben. A példaválasztás ideális, hiszen az építész és műemlékvédelmi szakmérnök Miskolcon él és Diósgyőr ipari örökségével már hosszú ideje foglalkozik, ez nemcsak a módszerek leírásán és gyakorlati alkalmazásuk ismertetésén látszik, hanem az egész könyv szakmaiságán. A magyarázatok itt újra visszaugranak egyfajta tankönyvszerűséghez, de nem zavarón, hanem az ipari örökség vizsgálatának pontosabb kivitelezése reményében.
A könyv az el nem évülő tudás mellett a végére tartogatja a mai ismeretekre fókuszáló részeket. Az ipari örökség védelmének módszerei között szerepel a modellezés, a blog és a térképes fotógaléria készítésének leírása is. Bár pont ezen módszerek miatt Bereczki könyve néhány év múlva talán elavulttá válhat, de a jelenben ezeknek a passzusoknak népszerűsítő hatása is lehet a középiskolások körében. Az építész érzékenyen reagált a korosztály igényeire, hiszen az oldalakon felbukkanó szürke téglalapokban egy-egy fogalmat részletesen magyaráz. A kötet színvilága is szürke, azonban üdítő és szellemes megoldás a borító, amit Dombovári Ágnes készített. A sárga részletek, ablakok és betűk kiragyognak a gyárépületek komor fekete-grafitszürke hátteréből. Az ipari örökségünk helyzetére tekintettel akár metaforaként is értelmezhető ez, de ettől függetlenül vizuálisan kellemes.
Bereczki Zoltán munkája egy összefoglaló ismertetése az épített ipari örökség témakörének, a történet, helyszínek és örökségvédelmi módszerek szempontjából. A helyszíneknél felmerülhet hiányérzet, míg az illusztrációknál a forrás megválasztásának problémája. A munka azonban olyan alapvető dolgokat is tisztáz az épített ipari örökséggel kapcsolatban, amely nélkül nem foglalkozhatunk tudatosan annak védelmével.
Könyvadatok: Bereczki Zoltán, Ipari örökségünk védelme, Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc, 124 oldal, 2019.
Lovra Éva
szerk.: fzs.
