Bessenyei Ferenc Művelődési Központ – Elégia

„Különös módszert figyelhetünk meg e ház felújítása, illetve bővítése kapcsán. Id. Janáky István racionális elvek és funkcionális érvek szerint vezeti le egy-egy épületének az anyagválasztásig hatoló képletét. Ifjabb Janáky István metódusa a racionális térszervezésen túl inkább a tömegben, az anyagban, a felületben, a festőiségben való gondolkodásmód. Janáky György épületei esetében inkább fellelhető az a fajta tradicionálisan építészi magatartás, mint amit idős Janáky képviselt." Péterffy Miklós írása, Zsitva Tibor képei.

A hely és a tömb

Hódmezővásárhely négyzetes főterének oldalait - a város fejlődésének lenyomataként - keretes beépítésű tömbök határolják. Egy-egy tömbön belül a beépítések egészen a II. világháborúig azonos karakterűek voltak. Az egykori piactér északi térfalát egy derékszögű trapéz alakú tömb egyik (az alapokkal derékszöget bezáró) szára adja. Ezt, mint térfalat koronázza meg a Takarék Bank kupolás szecessziós épülete, igencsak színpadiasan. Azt gondolnánk, e mögött történik valami, például ez a kupola koronázza meg a tömbbelsőben értelmet lelő fennköltséget, de nem. A kupola csak a térnek és a várossziluettnek épült (no meg a banknak), e mögött (és alatt) ne keressünk Semper-i rendet, rendszert. Mögötte, a tömbön belül úgy maradtak meg a térszövet telekhatárokon álló határfalai, mint állhattak azelőtt, mielőtt a kulisszaszerű térfal megépült volna: ez egy sokkal inkább nőtt-kialakult, mintsem tervezett bensőség, lendületes indítás - derékba tört eredmény. Rosszul felmért igények és források, elbotló kezdeményezések. Ez is szülhet értéket, karaktert, rendszert, csupán idő és mennyiség kérdése, hogy mikor érezzük úgy, hogy valami egység, valami új minőség megszületett, ami fontos a hely önazonosságának.

Igen, a hódmezővásárhelyi belvárosi tömbbelsők fontos átalakulási periódusának lehetünk szemlélői és további alakulásának követői. A főtér - a Rapcsák, a Hódi és a Deák Ferenc utcák által határolt trapéz alakú - tömbjében egykor a legtöbb ház utcával párhuzamos tetőgerinccel, egyik oldalon vagy mindkét oldalon az utcai szárnyra merőleges, oldalhatáron álló udvari traktusokkal alkotott karakteres kisvárosi térszövetet, nagy mélységű hátsókertekkel, udvarokkal.

Kivételt képezett és képez ma is a görögkeleti templom e telepítési rendben. Ez a barokk ortodox templom, hasonlóan a pesti testvéréhez (a Szerb utca és Veres Pálné utca sarkán), fittyet hányva utcák veszendő zajos partjaira, a tömbszélekre, követve a két évezredes keletelt telepítési rendet. Hasonló ez a temesvári szerb templom Dóm térhez való viszonyához, vagy a nagyváradi görög katolikus templom Szent László térhez való viszonyához. A hódmezővásárhelyi templomot is ugyanúgy, mint említett testvéreit, kert vette körül. A Deák Ferenc utca felől (a trapéz ferde szára) zártsorú beépítéssel épített földszintes polgárházak, a mai Rapcsák utca felől pedig magas vakolt téglakerítés határolta le e kertet. Ezek biztosították zártságát, intimitását, bensőségességét, titokzatosságát a görögkeleti vallás gyakorlóinak. A kerítés összenőtt a kántori lakást és az ortodox iskolát magába foglaló épületegyüttessel. Így lett ezen a szakaszon  titokzatos térfala a hajdani utcának, amely mögül kimagasodott az egykori görögkeleti iskola, a kántori lak és a parókia közös kertjéből nyíló barokk templom díszes toronysisakjával, toronyalji bejáratával.

Az egykori Petőfi Kultúrház

Az 1940-es évek végén e derékszögű trapéz alakú tömb nyugati, jellemzően földszintes zártsorú földszintes polgárházai helyén új, Schall József által tervezett háromszintes lakóházak épültek. Ez már egy tervezett térfal. Városépítészeti elvek írják felül a nőtt- kialakult térszövetet. Fontosak lettek a beépítési, benapozási, zöldfelületi mutatók és a tömbbelsők hasznosítási lehetőségei a belvárosi drága „szövetben". Az egykori telekhatárok felülbírálásával, telkek összevonásával, az egyes részek közterületté-közparkká nyilvánításával a derékszögű trapéz ferde szárának környezete, és egyben a görögkeleti templom környezete is jelentősen átalakult. 

A templom kertje a tömbbelsővel együtt a „közé" lett. (A görögkeleti templom középület lett, a városé, nem csak a híveké.) A nagy feladat az volt, hogy hogyan lehet bevonni az értékes templomot a város közterületeinek, köztereinek gazdagításába. (Ha ez tényleg megfogalmazódott egykoron…) A tömbbelső feltárult, átjárhatóvá, bejárhatóvá vált, míg az újabb, 1950 elején épült Deák Ferenc utcai részben keretes beépítésű, háromszintes társasházak által körülvett tömbbelsőben a parókia szabadon álló, helyét nem igazán lelő épületté vált. Az egykori felekezeti iskola és kántori lak helyére pedig megépült idős Janáky István és fiatal munkatársa, a Dániából frissen hazatért Jánossy György által tervezett Petőfi Kultúrház. A tervezés fázisában a Petőfi Kultúrház része lett volna a Petőfi Kultúrház és Népfőiskola épületegyüttesének. A népfőiskolai szárny nem épült meg, helyére később egy háromszintes, lapostetős lakóház épült a mai Rapcsák utca mentén, nyaktaggal tűzfalasan csatlakozva a PMK utcai szárnyának déli homlokzatához.

Az egykori Petőfi Művelődési Központ képletszerűen, tisztán strukturált épület. Ha nem tudnánk, hogy a népfőiskolai szárny a Rapcsák út mentén, a déli oldalon a bejárati épületrészhez egy portáslakást is magába foglaló nyaktaggal csatlakozott volna a kultúrházhoz, akár szabadonálló épületként is elfogadható lenne, de nem itt és nem így. Idős Janáky István munkásságát nézve a kontextus figyelembevétele alapvető volt az általa tervezett épületek telepítésénél (lásd a XI. kerületi tűzőrségi épülete, Ipari Anyaghivatal épülete, Frankel Leó úti lakótömbje stb.).

A tömbbelső irányában mélyen benyúló épület hármas tagolású volt. Az első szárny az előcsarnokot foglalta és foglalja magába. Ez egy háromszintes, az utcától hátrahúzott árkádos szárny, alig láthatóan homorú ívű, fából készült, ál-függönyfalas, keleti bejárati homlokzattal. Ezt az épületrészt az utcával párhuzamosan telepítették. A tömbbelső irányában az épület középső részét a tulajdonképpeni színházterem adja, a színpad felé enyhén keskenyedő tömegével. Ezt a középső részt zárja le nyugati irányból a zsinórpadlás hangsúlyos, színpadot magába foglaló épülettömbje, valamint egy pince plusz földszintes, egytraktusos kis öltözőszárny déli irányban. Az évek múltával az öltözőket tartalmazó épületszárnyat további kiszolgáló épületrészekkel bővítették, kéttraktusossá tették, majd új kazánházzal toldották meg (1965-70, majd 1981). Ezáltal ma az eredeti hangsúlyos, hármas (hangsúlytalan négyes) tagolás nem minden nézetből érzékelhető.

A fa függönyfalas keleti főhomlokzat hajdanán irodákat, szakköri helyiségeket, tehát hasonló funkciójú tereket fogott össze egynemű homlokzati megformálással. Kintről is érthető volt, hogy e függönyfal mögött nagyjából hasonló dolgok történnek. Az előcsarnok utcaszinti teréből nyílt a színházterem földszintje. Az előcsarnok galériás kialakítású volt, melynek emeleti előcsarnokából egyrészt a színházterem karzatát lehetett elérni, másrészt a keleti főhomlokzat irányában a fentebb említett irodák, szakköri helyiségek nyíltak. A színházterem földszinti részén a kis dőlésű padlózat lehetőséget adott a közvetlen kiürítésre is az északi és déli homlokzat mentén, az egykori beépítéssel egy időben kialakított, tömbbelsőbe vágott utcára. A színházteremnek négyzetes ablakai voltak a terem két oldalán, úgy a déli, mint az északi homlokzaton. Ezek mai szemmel eléggé öncélúaknak tűnhettek, bár kétségkívül jó arányú, elegáns oldalhomlokzatot eredményeztek, amelyek nem másra, mint a görögkeleti templom déli homlokzatára néztek (lásd egykori perspektíva: sajnos ezen a görögkeleti templomot nem ábrázolták).

Az egyre bővülő színháztechnikai igényeknek megfelelő, a színpadot és öltözőket magába foglaló tömb déli irányú bővítései keresetlenségük révén visszacsempésztek valamit a tömbbelsők, hátsókertek szertelen, spontán kelet európai romantikájából. A fentebb említett tömbbelsőben árván hagyott parókia épülete ebben a közegben a kultúrház szolgálati szárnyának megfelelő, színpadtechnikai épületszárnyra nyílott, meg a kis barokk templomra. Udvari homlokzatai, verandája minden intimitást felrúgó többszintes lakóházak ablakszemeivel néztek farkasszemet.

Egy ilyen összetett, félbe maradt, de annál szebb térstruktúra-átalakulást örökölhettek meg feladatul a Janáky testvérek apjuktól. Egy rendkívüli minőségű épület, szomszédságban egy igen értékes barokk templommal, és egy újraértelmezendő településszövet, gyógyítandó sebekkel. Kell-e ennél szebb feladat?

A 1948-ban tervezett és 1949-ben átadott PMK többszöri színpadtechnikai és színház-technológiai bővítményei ellenére megérett a működtetők általi funkcionális átgondolásra. A művelődési központ - a ház eltartása érdekében is működtetett - szakköreinek új, és nagyobb helyigénye, az új akadálymentesítési követelmények, a színházterem elavult szcenikai, akusztikai, láthatósági viszonyai, valamint a nézőszámhoz inkább illő, reprezentatívabb előtér-foyer kialakítása, mind egy átfogóbb, a helyszín adta adottságokat inkább kihasználó bővítést és felújítást kívánt meg a fenntartóktól és a működtetőktől. A Városháza által megfogalmazott tervezési program alapján erre született meg válaszként a Janáky testvérek által készített PMK teljes rekonstrukciójának tanulmányterve.

Mondhatni, a legjobb kezekbe került a mostanra már Bessenyei Ferenc Művelődési Központra (BFMK) átnevezett ház, de a környezete is. Hódmezővásárhelyi gyökerek, gyermekkori emlékek, különös érzékenység az önfeledt, keresetlen formáláshoz, a nőtt, a spontán térképzés természetének kutatása, a hely energiáinak vizsgálata, helytörténeti és településtörténeti kutakodás, mind együtt van a tervezők személyében.

Különös módszert figyelhetünk meg e ház felújítása, illetve bővítése kapcsán. Id. Janáky István esetében elmondhatjuk azt, hogy racionális elvek és funkcionális érvek szerint vezeti le egy-egy épületének az anyagválasztásig hatoló képletét. Nagyon elegáns módon, szinte már az első pillanatban látva a végkifejletet a tervezés folyamán; a formálásba vetett hite átsugárzik házain. Ifjabb Janáky István metódusa a racionális térszervezésen túl inkább a tömegben, az anyagban, a felületben, a festőiségben való gondolkodásmódból fakadó, magától értődő megtörténni hagyás (biztonsággal a mederben tartani tudás) következményeként keletkező formálás. Janáky György épületei esetében inkább fellelhető az a fajta tradicionálisan építészi magatartás, formálási mód, mint amit idős Janáky képviselt. Ez a kettősség szerencsés eredményhez vezetett e ház felújítása és bővítése kapcsán.

Felújítás, belső átalakítás, bővítés

A felújítás és bővítés során az egykori PMK tömegformálása a legmesszebbmenőkig változatlan maradt. Amelyik szükséges új funkció nem fért bele a meglévő épület téri kereteibe, az vagy a föld alá került a déli homlokzat mentén, vagy a lebontott parókia helyére épített, pontszerűen telepített új épületben kapott helyet. A parókia nagyrészt használaton kívüli épületében lévő görögkeleti püspökségi iroda a művelődési központban kapott helyiséget. Az új épület telepítése, anyaghasználata és tömören (kevés gesztussal) formált tömege feloldja az egykori parókia sehová nem tartozásából adódó, befejezetlen térstruktúra feszültségeit. A meglévő épülettel azonos anyaghasználata (téglaburkolat és hullámpalafedés), illetve megnyitásainak, bejáratainak tájolása egyszerre szól a két épület összetartozásáról, de ugyanakkor nem alá-, hanem mellérendelt téralakítási szerepéről is. Az ortodox templom egy olyan tér-együttesnek lett kihagyhatatlan eleme, amely kiemeli, fontossá és egyedivé teszi azt.

A hajdani templomkert intimitását, bensőségességét kívánná pótolni a tervezők által javasolt, és a teljes épületegyüttest összefogni, bekeríteni szándékozó nyírt, magas, de testes gyertyánsövény-fal. Ez a gyertyánsövény a Rapcsák út felőli oldalon, az egykori telekhatáron magasodó kerítés helyén a hajdani térfalat, a tömbhatárt, a zártsorú beépítési rendet értelmezi újra. A sövényfal árkádos alagútszerű áttörésekkel az egykori tömbhatártól visszahúzott kultúrház bejárati homlokzata előtt is kiegészítené a tömbből-tömbtől elvett részt. Egybefüggő, több helyen áttört zöld térfalat képezne a tömb régi házai által kitűzött utcának. Azért vagyok kénytelen feltételes módban fogalmazni, mert a sövényfal telepítve van ugyan, de még időbe telik, míg akkora lesz, mint ifj. Janáky István rajzain. A tömbbelsőben is körülkeríti az épületegyüttest a sövényfal változó magassággal és kapuzatszerű megnyitásokkal.

A sövényfalon belül minden járófelület vörös téglaburkolatú. Az épületegyüttesben csak a templom vakolt, intarziaszerűen beékelődött, téglafelületek és téglatömegek által körülvett. A zsinórpadlás és színpad tömbjénél a régi kultúrház képletszerűségét bántják a későbbi toldások. A tiszta képletnek ártanak ugyan, de a tervezők szerencsére ezt nem annak értelmezik, sőt.

Amit ifj. Janáky István tervezési metódusáról írtam, az leginkább e bővítmény-együttes újraértelmezésében látszik meg. A BFMK főépülete az egykori kultúrház belül teljesen megújult, bővítményeivel együtt. A fantasztikus erejű téglafalakat a Janáky testvérek úgy használják fel, akár az ókori Római Birodalom megmaradt jelentős épületeiben rejlő lehetőséget a későbbi használók: természetesen, életszerűen. Az épületbelső használati igényeiből levezethető módon, az új belső használatot kifejező homlokzati struktúra magától értődő kialakításával. Mivel a belsők funkcionális rendszerükben térszövetükben és használatukban is teljesen megújultak, újraértelmezhetőek lettek a homlokzatok is. Ez a funkcióváltozás a szcenikai, épületgépészeti, színház-technológiai részeket érintette leginkább, emiatt a hátsó szárnyon láthatjuk legmegindítóbban azt a taktilis játékot, ami az időről, a változásról, az öregedésről, de az alázatról is szól.

Az egykori kultúrházat a különleges beavatkozások - az újonnan téglával befalazott ablakok régebbi téglafalaktól való különbözősége, a képletszerű tömeghez additív módon passzított bővítmények, az együtteshez terepszint alatt, mélyített udvar köré szervezett új beépítések egy nagyon sokrétegű, lírai hatóerőket előhívó, rendkívüli erejű épületté tették. Az egynemű anyaghasználat dacára nem beszélhetünk megjelenésbeli egységességről, csak a formálási mód következetes egységességéről, ez viszont elég ahhoz, hogy ha a ház bármelyik oldalát nézzük, felismerjük, hogy ugyanarról a házról van szó.

Ez a módszer, mint egy finom háló fogja össze a házzal kapcsolatos sok történést, amelyet a tervezők határozott szándékkal akartak megmutatni, elmesélni. Ezt az elmesélést viszont épületszerűen teszi, nem lép át műfaji határokat, értjük anélkül, hogy meg kellene fogalmaznunk. Ettől a ház nem kevesebb, hanem több lett. Ez a formálási mód ugyanolyan alázattal, de találékonyan és finoman kezeli azokat az energiákat, amelyek a telepítésből adódó megoldatlan vagy félbehagyott beépítések feszültségből származnak, vagy amelyeket a tömbbelsők hátsó homlokzatainak világa alapozott meg. A belsők funkcionális átalakítása viszont könyörtelenül racionális és tiszta. Erről már a nagyon határozott uralkodó színválasztás is árulkodik: belül szinte minden fehér.

Lássuk, mi változott meg a kultúrházban. A Rapcsák utcáról nyíló főbejárati szárny továbbra is az előcsarnokot foglalja magába, új információs pulttal, ruhatárral, vizes helyiségekkel, két oldalon függőleges közlekedési maggal. Viszont megszűnt a nagyterem közvetlen földszinti megközelítése. A nagyterem padlózatát a jobb láthatósági és akusztikai paraméterek érdekében nagyobb dőlésszögűre tervezték, így annak megközelítése az első emeleti foyer-ről lehetséges. Ez maga után vonta a szűkös emeleti galériaszintről nyíló irodák, szakköri helyiségek függönyfal mögötti teremsorának lebontását. Az első emeleten ez által egy nagyon világos, és nagy előtér-foyer alakult ki a kiszabadult függönyfal mögött.

Az előcsarnoki szárny második emeletén a magas függönyfal mögötti szakköri termek, irodák válaszfalainak kibontásával létrejött egy nagy belmagasságú, úgynevezett többfunkciós terem, melyet elmés mobil térlehatároló falak és szekrénnyé összecsukható mobíliák (belsőépítész: Göde András) oszthatnak igényeknek megfelelően több kisebb részre. A színházterem elegáns arányokat kapott az új fa akusztikai álmennyezetével, fehér széksoraival. A színházterem padlójának magasabb dőlésszöge miatt egykori földszinti ablakait befalazták, a létrejött régi és új födém közötti térben a vizes helyiségek és gépészeti terek kaptak helyet. A színházterem déli fala mentén pinceszint épült, udvaros bevilágítású termekkel. Így valósult meg a színpadot, szcenikát, szakköri helyiségeket az előcsarnokkal és büfével való összekötés (régebben ez a színháztermen keresztül történt).

A régi épülettől különálló, kétszintes új épületben szakköri helyiségek kaptak helyet. A négyzetes alaprajzú épület felső szintjén a táncszakkörnek helyet biztosító többfunkciós terem van, öltöző és vizes helyiségekkel. Az alsó szintjén szakköri helyiségek találhatók, amelyek egy különleges függesztett bútorozású számítógépes közösségi térből nyílnak. Az új épület terepszint alá süllyesztett alsó szintje füves, rézsűs mélyített kertre néző ablakok által bevilágított. Erre a szintre egy téglaburkolatos rámpa vezet le (-1,80 méter a terepszinthez képest). A felső szintre (+1,80 méter a terepszinthez képest) a négyzetes új tömb két oldala mentén fölvezetett rámpán lehet feljutni. A két szintet feltáró, két irányba induló (le és fel) rámpa a négyzetes alaprajzú, átlós irányban lejtett fedelű épület délkeleti sarkától indul. A nagy, hullámpalával fedett tető is ebbe a sarokba gyűjti össze az esővizet, a ház sarkát kihangsúlyozó nagy keresztmetszetű réz ejtőcsőbe. A felső táncterem két egymáshoz különlegesen arányított ablakából rálátni az épületegyüttes mindegyik elemére, még arra is, amiből kinézünk. Balra a görögkeleti templom, jobbra és szemben a régi Petőfi Művelődési Központ vörös téglatömbje. A két falon lévő egy-egy ablakon egyszerre láthatunk ki. Mindkét látványt keretezi az új épület verandájának és teraszának vörös téglaburkolata. Felemelő látvány. Bizakodó belenyugvás.

Péterffy Miklós

Bibliográfia: Janáky István és Janáky György: id. Janáky István könyve (2007, Terc) Csányi Viktor, Sévity Lázárné, Vukoszávlyev Zorán: A hódmezővásárhelyi ortodox közösség és templom rövid története (2012, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata)

Többek között a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.