Beszámoló az Építészek Mesteriskolája című film FUGA-beli vetítéséről
Az eredetileg 50 éves születésnapját ünneplő MÉSZ Mesteriskola vezetőinek felkérésére készült filmre 2003 óta vártunk. Vámos Dominika és Madzin Attila alkotása hiánypótlónak bizonyult.
Március 17-én este vetítették a FUGA-ban Vámos Dominika és Madzin Attila filmjét a Mesteriskoláról. A filmben megszólaló építészek közül többen is eljöttek. Ott volt Arnóth Lajos, aki az iskola jelenlegi vezetője, Ekler Dezső, Ferkai András, Golda János, Janáky István, Janesch Péter, Masznyik Csaba, Nagy Tamás és Turányi Gábor.
A két órás film igen vegyes anyag. Bennem a végére leginkább egy különös érzelmi lenyomat maradt meg a felszólaló, különböző építészek erős karakterének hatására.
Általában a Mesteriskola lényegi szerepéről beszélnek. Egyfajta szellemi szabadságról a múlt rendszerben elnyomott építésztársadalom kiválasztottjai számára, amit aztán körbejár minden felszólaló, több téma kapcsán pozitív vagy negatív megközelítéssel. Az iskola felépítéséről, munkájáról, eredményeiről konkrétan kevés szó esik.
Az első részben az ötvenes évek híradó részletei is inkább hangulatteremtők nem a dokumentumjelleget erősítik. A képzésről itt annyit tudunk meg, hogy az előadások során fontos volt a különféle tudományágak együttes megjelenése, ami szintén a szellemi szabadság érzetét erősítette a tagokban.
A következő részben, mely az iskola újraindításával kezdődik, a megszólított építészek szinte végig ugyanazok. Így bár a rendszerváltozás és Szendrői Jenő halála miatt címekben tagolódik, tulajdonképpen mégis egy résznek tekinthető. A film utáni beszélgetés alatt, Vámos Dominika szavaiból ki is derült, hogy ez nem véletlen. A rendezők egyik szándéka az volt, hogy az építészek egymás mellé helyezett szövegrészeiből a különböző nézetek hangsúlyozódjanak a film során, így a ma is aktívan működő építészekről kap egy sajátos képet a néző. A mesteriskoláról való mesélés csak egyfajta vezérfonalat ad. Az igazi vezérfonal a karakterek egymás mellé állítása, az építészekről kapott kép erősen érzelmi töltetű.
A rendezőknek a személyiségekre koncentráló filmfelépítésének jogosságát bizonyítja a több építész által kimondott vélemény, mely szerint a Mesteriskolában nem a tananyag volt a fontos, hanem, hogy annyiféle egyéniség, mesterek és diákok egyaránt, dolgozhatott, vitázhatott együtt.
A film utáni rövid beszélgetés során Ferkai András megkérdezte a rendezőket, ki a célközönség. Mert azoknak, akik nem voltak résztevői az iskolának, ez a film túl hosszú. Masznyik Csaba kérdezte ehhez kapcsolódva, hogy miért filmet és miért nem könyvet készítettek, melyben valóban részletesen, szerteágazóan lehetne dokumentálni az iskola történetét. Madzin Attila válasza elgondolkodtató, mivel az iskola nem dokumentálta magát, máshogy nem lehet utána járni múltjának, mint interjúkkal. Szerinte az építészettörténet szempontjából fontos, hogy egy ilyen anyag elkészült. Ehhez kapcsolódik rendezőtársa megjegyzése, mely szerint a vezérlő elv a homályba burkolózó legendák felgöngyölítése volt. Ez tulajdonképpen megtörténik, megtudjuk, hogy nem egy elitképzőről van szó, hanem lelkes, eszmecserére vágyó, gondolkodó értelmiségiek kellemes hangulatú önképzőköréről.
Dokumentumfilmnek mindenesetre nehezen mondható, konkrét munkákról csak annyit tudunk meg, hogy a Mesteriskolában oktatók és diákok dolgoztak együttes megbízásokon, de hogy ezek melyek voltak, hogyan készültek, arról nincs szó, illetve oktatott tantárgyakról sem. Az érzelmek a fontosak, melyek érthetően Szendrői Jenőre való emlékezéskor kulminálódnak.
Arnóth Lajos a film utáni felszólalásában meg is erősítette ezt: mindenkinek a maga őszinte gondolatait hallhattuk, nincs is szükség arra, hogy ezek egy vonalra legyenek felfűzve. Janáky István ehhez hozzászólva elmondta, hogy neki nem tetszett a film, ami egyes esetekben túl dokumentatív, egészében véve viszont egyáltalán nem az.
Ekler Dezső megőrizve a film teremtette hangulatot, pedig csak annyit szólt hozzá a beszélgetés végén, hogy szerinte a film rettenetesen pontos képet adott a Mesteriskoláról, objektív képet, jegyzi meg ő szubjektíven.
kép és szöveg:
Rákos Kata
