Betelt a pohár II.

Ertsey Attila programadó nyílt levele a Magyar Építész Kamara november 20-i tisztújító küldöttgyűlése elé.

Nyílt levél építészeinkhez a Magyar Építész Kamara november 20-i tisztújító küldöttgyűlése elé

Tisztelt Építész Kolléganők és Kollégák!

Egy év eltelt tavalyi nyílt levelem nyilvánosságra hozatala óta. Némi vihart kavart, nyomában kezdeményezések, sok munka és sok látszattevékenység történt, egyelőre látható eredmény nélkül. A helyzet nem javult, az életünket lehetetlenné tevő jogszabályi környezet egy sornyit nem változott, ugyanazok ülnek ugyanott, mint tavaly.

20 év telt el, illúzióink elszálltak.
Emlékeztetnem kell Önöket egy tizenkilenc évvel ezelőtti eseményre, az utolsó MÉSZ közgyűlésre. Akkor, 1990. június 8-án mi, építészek, megcsináltuk saját rendszerváltásunkat, megelőzve a társadalom egészét.

Akkor a helyzet változásra érett és mi léptünk. Ezzel szinkronba kerültünk saját valós időnkkel. Pontokban fogalmaztuk meg követeléseinket, melyet a Közgyűlésen fel akartunk olvasni. Én voltam megbízva ezzel a feladattal, egy nyolctagú civil kezdeményezés, a Kislugas kör megbízásából. Az akkori elnökség nem adott szót, ezért kénytelen voltam szavukba vágva a mikrofonhoz menni, és üres locsogásukat félbeszakítva felolvasni követeléseinket.
Ennek eredményeképpen a tagság elsöprő többséggel leváltotta az elnökséget, és kilenctagú reformbizottságot választott¹, melynek feladatául a kamara megalakítását állította.

A Reformbizottság ezt a feladatot teljesítette. Egyéves munkával kidolgoztuk a kamara alapszabályát és szabályzatainak zömét, megalakítottuk a kamarát, egyelőre egyesületi formában, valamint a kamarai törvény tervezetét, majd elkezdtünk lobbizni. Nagysokára, az Antall-kormány idejének vége felé, kicsit megváltozott formában, de a parlament megszavazta a törvényt, és kamaránk megkezdte tényleges működését. A Reformbizottság munkája véget ért, visszavonultunk.

Most visszanézve azt kell mondjam, hogy valahol utat tévesztettünk. Ugyanott vagyunk, mint 20 évvel ezelőtt, de sok tekintetben sokkal mélyebben. Nincsenek reményeink, illúzióink, az ország tönkretéve, eladósítva, mi sarokba szorítva. Az alattvalói létből át akartunk lépni a szabad építészek körébe, és ma, 20 év után a túlnövekedett, bürokratikus állam és a hatalmi tényezővé vált gazdaság alattvalói lettünk.

Hová jutottunk? Mivé romlott a közeg, amiben létezünk? Mit rontottunk el, mit rontottak el mások? Egy epizódot említek csak meg mindennapjaimból: egy fiatal házaspárnak terveztem házat, akik megépítették azt, de elfogyott a pénzük, ezért rövidebbre építették, azzal a szándékkal, hogy majd később folytatják. Az építéshatóság a nem megépült épület után, annak becsült értékéből kiszámítva 3,2 millió forintos bírságot vetett ki rájuk, az engedélyezett tervtől való eltérésre hivatkozva. Ugyanekkor Budapesten két ügyről is tudok, ahol csirkefogó ingatlanfejlesztők által megvalósított túlépítés után, melynek becsült értéke több, mint 300 millió forint, szintén 3 milliós bírságot vetettek ki. És akkor pénzügyminiszterünk villa-ügyéről nem beszéltem. Ez a mi jogrendünk? És mi, építészek, csak állunk és nézünk?

Ez a késő Kádár-kor hangulata, kedves Barátaim, ahol otthon panaszkodtunk egymásnak, majd jól leittuk magunkat és nem történt semmi.
A szinkront elvesztettük, helyére a mulasztás és az azt követő rezignáltság lépett.
Ebből elég.

Ha vannak még céljaink az életben, akkor most kell változtatnunk, és ebben csak magunkra számíthatunk.
Az első feladat a diagnózis felállítása és hogy megfogalmazzuk, mit akarunk.
Ha ezt tudjuk, a következő lépés, hogy partnereket keresünk és elkezdjük megvalósítani, amit akarunk.

Miért merem javaslatomat megtenni? Ki kért erre?
Nyár végén egy számomra jeles napon két különböző építésztársaság keresett meg jelölési szándékával. Egyikük azt kérdezte, elvállalom-e a MÉSZ elnökségét, a másik azt, elvállalom-e a Magyar Építész Kamara elnökségét.

A jelölési szándék meglepett, és végig kellett gondoljam, mire vagyok képes. Pozícióra nem vágyom, és magamat sem értékelhetem túl. A megtisztelő kérdés üzenete egyértelmű: sokakban bizalom van irántam és ezt nem szabad válasz nélkül hagyni. A MÉSZ-elnöki felkérésre nemet mondtam. Nem rendelkezem olyan életművel, hogy egy ilyen reprezentatív szervezet elnökének alkalmas lennék. A bajok mindenütt nagyok, de most a kamarán keresztül van több esély a változtatásra. Az is világos, hogy önmagában egy elnöki státus kevés, a bajok ehhez túl nagyok. Ez egy többszereplős játék, én pedig egy outsider vagyok. Nincs nagy cégem, nincs államigazgatási gyakorlatom, kapcsolatrendszerem, valóban egy mezei építész vagyok. Egyedül semmi esélyem egy program véghezvitelére, hiszen a programot sem én találom ki, hanem a valóság íratja velem.

Kamarai megbízatást csak meghatározott időre, meghatározott programmal és mandátummal vállalok. Ehhez egy javaslatot fogalmaztam, ami alap lehet egy vitához és egy kollektív döntéshez. A programot csak azzal egyetértő és megvalósításában partnerséget vállaló tisztségviselőkkel, és az azt támogató tagsággal együtt vállalom.

Programpontjaim:

1. Az élhetetlenné vált állapot érdemi megváltoztatása. Ennek elsődleges eszköze a Kamara közjogi szerepének megerősítése, a kamarát érintő jogszabályok olyan értelmű módosításának kezdeményezése, mely azok létrejöttébe érdemi beleszólást tesz lehetővé (javaslattételi, véleményezési ill. vétójog), ebben külső támogató partnerek keresése, lobbytevékenység a jogszabályok szükséges megváltoztatása érdekében. A változások a kamarák jogállását szabályozó kamarai törvényben és az építésügynek az intézményrendszerben elfoglalt helyére vonatkoznak. Ide tartozik az építésügy megfelelő képviseletének biztosítása, egy önálló, összevont Építészeti és Örökségvédelmi Hivatal felállításával.

Meg kell teremteni a jogalkotásnak és a szakmai egyeztetésnek a működőképes fórumait, mert a jelenlegi működésképtelen. Az NFGM Építésügyi és Építészeti Főosztálya használhatatlan jogszabályok sorát alkotja, lehetetlen egyeztetési határidőket szab, és a kamara javaslatait a legritkább esetben veszi figyelembe. Ezen túlmenően, sokszor az egyeztetett, a kamara által is támogatott jogszabály-tervezetbe a parlamenti beterjesztés előtt vagy után, az előkészítő szervezetek felett átnyúlva, egyeztetés és egyetértés nélkül belenyúlnak, akár egyéni képviselői indítvány formájában. A jogalkotás e módját meg kell reformálni, mert így lobbyérdekek inkább érvényesülnek, mint a szakmai szervezetek véleménye. Lehetővé kell tenni a kezdeményezést is, mert ma a folyamat egyirányú: ami Brüsszelből jön, egyedül az és annak szolgai végrehajtása van, a korrupciós közeg hízlalása mellett. Ennek véget kell vetni.

2. A MÉK és a területi kamarák rendszerének strukturális reformja, az érintett kamarákkal való együttműködés alapján. Ebben a párhuzamosságok megszüntetése mellett intézményes és hatékony részvételt kell megvalósítani a jogalkotással kapcsolatos egyeztető és kezdeményező munkában. A mindig hangoztatott, de soha meg nem valósított szubszidiaritás megvalósítása:
- a közelmúltban létrejött civil kezdeményezések bevonása a jogalkotás folyamatába (a Budapesti Kamarában létrejött TÖBBÉK; a NÉT);
- a részvételi demokrácia megvalósítása a Kamarán belül, a megkezdett folyamatok továbbvitele;
- az ehhez szükséges intézményi hátteret (mint decentralizált állami funkciót) költségvetési forrásból, vagy indirekt módon, adóból levonható támogatás formájában biztosítani kell.

3. Konkrét jogszabályok azonnali visszavonásának és átdolgozásának követelése:
- a 3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet („az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól”);
- a főépítészeket érintő 2009-es rendelettervezet;
- a tervdokumentációk központi nyilvántartásáról szóló 277/2008. (XI.24.) sz. Kormányrendelet;
- az OTSZ (Országos Tűzvédelmi Szabályzat);
- az OTÉK (Országos Településrendezései és Építési Követelmények);
- az épített örökség védelme érdekében a vagyontörvény visszavonása.

4. Dereguláció, a kezelhetetlen tömegű jogszabály csökkentésének és egyszerűsítésének kezdeményezése, élén az engedélyezési eljárással. Új, szakértőkkel kiegészített állandó jogszabály-előkészítő kamarai bizottság felállítása a beérkező jogszabályok véleményezésére és újak előkészítésére.

5. A fenntarthatóság és a szociális kérdés beépítése az oktatásba és a szabályozásba. A lakhatás, mint emberi jog törvénybe iktatása, a nonprofit szociális lakásépítés (lakásszövetkezetek) elősegítésének kezdeményezése a törvényhozásban.

6. Személyes felelősséggel és döntési kompetenciával felruházott főépítészi rendszer kiépítése, tanácsadói státusban. A Nemzeti Építészeti Stratégia áttekintése és cselekvési programmá alakítása.

7. A műemléki szemlélet megváltoztatása, romok helyett élő épületeket!

8. A Lipcsei Charta értelmében (is) a helyi gazdaság, a lokalitás erősítése.

9. A Kamara közéleti szerepének megerősítése, a nyilvánosság eszközeinek felhasználásával.

Mindehhez szükség van egy többszereplős reform-bizottság felállítására, mégpedig a soron következő kamarai küldöttgyűlésen, november 20-án, mely a választásokig megfogalmazza röviden és tömören azt, mit akarunk, és utána együtt kell kiküzdenünk annak megvalósítását.

Ehhez a legszélesebb körű legitimációra van szükség, és partnerekre.
Közületek, Tisztelt Kollégáim.

Simlis, örök túlélő hivatalnokokra, szavukat nem tartó karrieristákra nincs szükség.
A közelgő kormányváltás ad esélyt a változtatásra, ki tudja, mennyi idő áll rendelkezésre. Esély csak akkor van, ha tömören és határozottan elő tudunk állni szándékainkkal.

Kevés az idő jövő márciusig, és utána rövid lesz az idő, amíg ütni lehet a vasat.
A küldöttgyűlést alakítsuk munkamegbeszéléssé, a félnapos szavazási procedúrák mellőzésével.

2009. november 5-én

Ertsey Attila

¹ tagjai: Bodonyi Csaba, Ertsey Attila, Kampis Miklós, Kaszab Ákos, Makovecz Imre, Maros Tamás, Noll Tamás, Roth János, Dr. Vámossy Ferenc