Bor, kenyér, kultúra: ipari rehabilitáció a párizsi Szajna parton
Többek között Christian de Portzamparc, Norman Foster, Ricard Bofill, Jean Nouvel és Jean-Michel Wilmotte jegyzik a párizsi Szajna part ipari környezetének megújulását. A hatalmas területen, bő két évtizede, szektoronként folyamatosan és dinamikusan újul meg.
Párizs keleti részén, a Szajna part mindkét oldala fontos szerepet játszott a város élelmiszerellátásában. Míg a bal parton működtek a legnagyobb malmok, élelmiszerraktárak és hűtőházak, addig a jobb parton volt a város „borászati központja”.
A jobb parti Bercy városrész funkcióváltása már korábban elkezdődött, a folyamat a Lyoni pályaudvartól indult és idővel haladt kelet felé. Már az 1970-es években komoly változások kezdődtek, a negyed frissen épült toronyházaival új adminisztratív központ lett, amelynek „csúcsát” az 1989-ben avatott, Paul Chemetov és Borja Huidobro tervei alapján épült 230.000 nm-es össz-minisztériumi épület jelentette. 1984-ben készült el és jelenleg újítják fel a Bercy sport- és koncertcsarnokot, ami füves borításával vált jellegzetessé, mintegy dombként emelkedik ki az azt körülvevő parkból. A Bercy park túlsó végén levő egy-kétszintes borraktárakat idővel műemlékké nyilvánították és a metró ideérésével a környék is teljesen megújult. 2001-ben a borházakból kisvárosi hangulatú korzó lett, éttermekkel, szaküzletekkel, multiplex mozival. Sikerült a műemléki környezetben egy olyan barátságos, kisléptékű központot létrehozni, amiben még a nagyobb üzletláncok egységei is visszafogottan bújnak meg a raktárakból átalakított kisebb pavilonokba. A Bercy park mellett nagy üvegfelületekkel a Szajnára néző, légiesebb hatású lakóházak épültek, illetve 2005-ben ideköltözött a Cinémathèque française és a Filmmúzeum is a Frank Gehry tervezte új épületébe.
Mindeközben a túlparton a korábbi malmok és vasúti élelmiszerraktárak kerültek felszámolásra és Jacques Chirac akkori főpolgármester javaslatára 1991-ben hatalmas rehabilitációs program indult. Ennek első, leglátványosabb eleme az 1998-ban Dominique Perrault tervei alapján elkészült és Mies van der Rohe díjat nyert új Nemzeti Könyvtár épülete a négy, egyenként 79 méter magas, nyitott könyveket jelképező tornyával és az olvasótermek által körbezárt – és állagvédelmi okokból hermetikusan elzárt – belső erdejével.
Az újonnan épült 14-es metróval, illetve az elővárosi expressz, RER-C vonal új állomásával a negyed jó összeköttetést kapott a belvárossal, ezáltal gyors fejlődésnek indult. Az Austerlitz pályaudvar kivezető vágányainak egy részét megszüntették, többségüket befedték, aminek tetején a Szajnával párhuzamosan új sugárutat nyitottak. A negyed nyugati részén lakó- és irodaházak épültek, míg a könyvtár túloldalán, a malmok és a hűtőházak helyén, több volt ipari épületet is bevonva, új tudományos negyed kezd kirajzolódni. Több egyetemi szak, akadémiai bölcseleti kutatóintézet költözik a negyed tengelyét adó Avenue de France köré, amit egy Duo elnevezésű kettős toronyházzal kívánnak a városhatárnál lezárni, ami Jean Nouvel tervei alapján várhatóan 2018-ra készül el. A negyedet a túlparti Bercy parkkal az osztrák Dietmar Feichtinger által 2006-ban épített Simone de Beauvoir gyalogoshíd köti össze.
A bal parti projekt több műemlékké nyilvánított volt ipari épületet is bevon az összképbe. Az 1920-as években épült Les Frigos hűtőházban független művészeti csoportok, kézműves műhelyek és civil társaságok bérelnek helyiségeket, az épület felújítása azonban pénzügyi okok miatt tolódik. Az 1921-re elkészült, Georges Wybo tervezte párizsi nagymalmot az algériai születésű Rudy Ricciotti tervei alapján újították fel 2006-ban és költözött bele a Párizs VII – Denis Diderot Egyetem. Kampusza az új építésű szárnyak mellett az 1950-ben Denis Honegger jegyzett lisztraktárt épületét is jól integrálta. Az átépítés terveit Nicolas Michelin készítette. Az 1920-as években épült, korábban öt vágányt is befogadó, 310 méter hosszú vasúti raktár, a Freyssinet csarnok jövőre mint start-up inkubátorház éled újjá.
Bán Dávid
