Épülettervek/Hallgatói terv

Borászati központ a szlovákiai borvidéken – Pinke Jakab Zoltán diplomaterve

2024.09.26. 13:45

A dél-szlovákiai borvidék népszerűsítésére mára számos eseményt rendeznek a Kürt községhez tartozó borfaluban. Az évente több alkalommal szervezett, országos hírű borfesztiválokon több ezer ember fordul meg a szőlőhegyen. Pinke Jakab Zoltán diplomamunkájában ezt a közösségépítési szándékot szeretné erősíteni a borrégió számára tervezett borászati központtal. A tervező szavai következnek.

 

BEVEZETŐ 

A Kürt községhez tartozó borfalut mintegy 180 kisebb-nagyobb pince alkotja. Ezek között csupán 3-5 nagyobb pincészet található, melyek képesek hírnevet szerezve önellátóan értékesíteni boraikat. A legtöbben családi pincészetként, mellékfoglalkozásként borászkodnak. 

Nem sokkal a rendszerváltás után megszűnt a térséget meghatározó párkányi állami borüzem, s a szőlő többletcikké vált. Ennek következtében visszaesett a szőlészkedés mértéke a térségben, ezért kiemelten szükségessé vált a helybéli szőlészek számára a termény értékesítésének más úton való megoldása.

A község kezdte el legelőször tudatosan népszerűsíteni borait, ők szerveztek az országban először borfesztivált, mely során megnyitották pincéiket a látogatók számára.  Így a közönség először tapasztalhatta meg milyen is a szőlőhegyen, a szőlősorok között bort kóstolni, fesztivál keretén belül. 

A borvidék népszerűsítésére mára számos tevékenység zajlik, évente több országos hírű borfesztivált szerveznek, amelyek idején több ezer ember fordul meg a szőlőhegyen.

Diplomamunkámban ezt a közösségépítési szándékot szeretném folytatni/erősíteni a borrégió számára tervezett borászati központtal.

HELYSZÍN ISMERTETÉSE

Szlovákia, és ezzel együtt Kürt is a szőlő termőterületének északi határán fekszik, melynek legnagyobb felvidéki régiója a közel 9000 hektárt  magába ölelő dél-szlovákiai borvidék. 

Kürt ezen borvidék meghatározó része, amely lényegében az ország, és egyben Európa szőlő, illetve bortermelő területének is az északi vonalát képezi.

A borvidék kiváló domborzati, éghajlati viszonyokkal rendelkezik. Itt terem a legjobb szőlő az országban, köszönhetően a Garam-mente délnek-délnyugatnak néző dombjainak, hiszen az országban e tájon van a legtöbb napsütötte óra. A tájat körülvevő három folyó (Duna, Garam, Ipoly) a szőlő számára kedvező speciális mikroklímát teremt, mely tovább növeli a minőségi termelés színvonalát.
A falutól keletre húzódik a Dunamenti-dombvidék dombsora, melyek lejtőin szőlőtermesztés folyik, amely mára már évszázados hagyománnyal rendelkezik. 

A községben az idők során kialakult a borászat kultúrája, mely magas szinten való művelésének sikeressége az ország híres borász községévé avanzsálta a falut.  

A környező településeken, ahol a szőlődombok jellemzően a községtől távolabb helyezkednek el, nagyrészt mára már csak szőlőtermelés folyik, és nem alakult ki a borászat kultúrája, a pincék kiépülése. 

Ellenben Kürtön az évek során kialakult a község és a szőlőhegy olyféle szerves kapcsolata, melyet tekintve a szőlőhegy a völgyben található község kvázi bővületének tekinthető.
A fokozatosan meredekebbé váló dombot körülvevő szőlő telkek között pedig pincék, pincesorok nyíltak (5 pincesor, 180 pince), valóságos pincefalut létrehozva. 

A községhez szorosan csatlakozik a szőlőhegy, s részben ennek is köszönhetően, a kettő egy szerves egységgé forrt össze az évtizedek alatt.
Már a falu utolsó utcáin megtalálhatóak a szőlőhegy első borászatai, illetve a szőlőhegy elejét jelentő szőlősorok is. 

A községből induló két, egymással párhuzamos aszfaltozott út fogja közre a szőlőskerteket, amelyek összekötik a borfalut Kürt központjával.
Bár közigazgatásilag a két rész egyet alkot, ugyanakkor funkciójukat, illetve a mindennapi életben betöltött szerepüket tekintve a kettőt külön, egymástól független egységnek is szükséges tekinteni, melyek már-már önálló egységként képesek működni. 

A pincék száma a területen folyamatosan növekszik, az idők során ezen épületek funkciójukat tekintve részben nyaralókká alakultak át, amelyekbe sokan, más településből költöznek ide pusztán a szőlőhegy varázsa, az itt kialakult borászati élet hangulata miatt. Sokakat pedig ténylegesen a borászat kíváncsisága vonzza a területre. A szőlőhegyen családi pincészetet alapítva hódolnak e nemes szakmának az ideköltözők.

TERVEZÉSI PROGRAM

A tervezendő épület elsődleges célja a helyi borászatok számára egy központot alkotni, amely a borok kiállításával, népszerűsítésével foglalkozna, illetve központjául szolgálna a szőlőhegynek, a pincesoroknak. 

Itt lehetősége lenne a vidék bortermelőinek boraik értékesítésére, bemutatók, kiállítások, programok szervezésére. 

Továbbá az egyes rendezvények során újból és újból kialakított, felépített eseményközpont helye is kialakíthatóvá válna itt, ahol adott esetben egy rendezvény centralizálódni tudna.  

A cél egy olyan borászati/közösségi központ létrehozása, melynek megjelenése nem tájidegen a környékkel, beleolvad a szőlőhegy atmoszférájába.

Az épületben funkciónak megfelelően helyet kapnak a vendéglátó egységek, fogyasztói és felszolgálói funkciók, beltéri-kültéri borteraszok, az üzemeltetéshez, intézmény vezetéshez tartozó irodai helyiségek, illetve a szükséges vizesblokkok, raktárak és gépészeti helyiségek. 

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

A tervezés során fontos volt a megfelelő tervezési telek kijelölése a borfalu azon pontján, amely a szőlőhegy súlypontjául szolgálhat.

Általános esetben az egyenes utcák egymás után sorakoznak, egymásra derékszögben, hierarchikus rendszerben, melyekről szintén derékszögben nyílnak a keskeny szalagtelkek. Minden telken közvetlenül az utcafront felől találhatóak beépítések, amelyek mögött húzódnak a szőlősorok.

Fontosnak tartottam, hogy a tervezett épület a lehető leghosszabban csatlakozzon az utcafronthoz, ezáltal növelve a megközelíthetőséget, a nagyobb léptékű kapcsolatot a környezettel.

Az alapvető koncepció az utca ezen részének központi térré alakítása volt. Elveit tekintve e szándék szervesen kapcsolódik az északi szomszédos telek területén megkezdett közönségcsalogató, közösség építő törekvéssel. 

A beépítési területen, a terep lejtős jellegét hasznosítva  vertikálisan több platformon zajlik az épület programja, ezáltal beinvitálva a látogatót egy épületen átvezető újabb kis "utcába". 

Funkciójából, illetve léptékéből adódóan az épület eltér a környező építmények jellegétől. 

A tervezés során fontos szempont volt egy olyan tömeg kialakítása, mely megjelenését tekintve nem tájidegen, beleolvad a szőlőhegy atmoszférájába. 

További fontos szempont volt, hogy a tömegformálás során a hangsúly végig a lejtő adta kilátás felé irányuljon.

TÖMEGKÉPZÉS

A program a telek három szintjén zajlik, az északi utcafront magasságához pozicionált tetőteraszon, az innen lépcsős felépítményen megközelíthető belső borudvarban és a hozzá tartozó földszinti belső vendégtérben, illetve az imént említett épületrészeket a telek déli részén nézőtérrel kialakított szabadtéri terasszal összekötő pincerészi vendégtérben.

Ezen szintek, a terep lejtését kihasználva,  vertikálisasan össze vannak kötve, ezáltal kerül a telek egésze hasznosításra.

A környezet adottságai alapján, illetve a tömegformálásából adódóan az épület sávalapozással, a tartószerkezetek zöme C30/37 monolit vasbetonból készül.

Az épület homlokzatburkolata előtétfalként falazott szerelt homokkő, amely választása által szerettem volna reflektálni az épület nagymértékű földbe süllyesztésére, föld kapcsolatára. A tetőterasz külső attikafalinak külső burkolata, illetve a környező partfalak szintén a homogenitás jegyében kerültek kiválasztásra.

A tetőterasz, illetve a belső udvar felé irányuló lehatárolások az előzőekkel ellentétben már más jellegű kialakítást kaptak. Ezen épületrészek más üzenetet képviselnek - a cél itt a terek egybenyitása volt, a térérzet folytonosítása-  a tetőterasz belső kontúrja mentén befogott üvegkorlát képezi a határt, míg a külső kontúr mentén található attikafalak belső oldala és a magaságyások szegélyezései is kevésbé rusztikus kőporcelán burkolatot kaptak.

Pinke Jakab Zoltán