Borbíró Virgil: Az összehasonlító háztudomány célkitűzéseiről és módszereiről
A ”Lapis Angularis - Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből” sorozat V. kötete.
A ”Lapis Angularis - Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből” sorozat V. kötete. Magyar Építészeti Múzeum 2003.
Sorozat szerkesztők: Hajdú Virág - Prakfalvi endre
307 oldal fekete-fehér fotókkal és rajzokkal.
Ára 2500 Ft, megvásárolható a Magyar Építészeti Múzeumban, előzetes egyeztetéssel.
”Az ember megismerésének anyagát cselekedetei és alkotásai képezik. Azok tükrözik a világgal szembeni magatartását, azon keresztül közelíthetjük meg sajátos értelműket. De nem elég, ha az ember jelenét ismerjük és megértjük, -múltja és fejlődésének dialektikája vezet el a jelen állapot reális felismerésén keresztül a ma aktuális feladatok megoldásának előkészítéséhez. Általános elvnek tekinthetjük, hogy egyetlen tárgyat sem érthetünk meg történetének ismerete nélkül.
Az emberi alkotások között alapvető és elemi fontosságú az ember háza, amely életéhez nélkülözhetetlen. Az ember háza, -akár a mai, akár a régi, amelyet építője és lakója régen elhagyott - vagy amelynek már csak a nyomait ismerjük, élesen megvilágítja azt az életet, mely a házban lefolyt és amely a házat megteremtette. A ház képet ad arról a társadalmi rendről, amelybe építője és lakója beletartozott, tükrözi életének gazdasági rendjét, azt a berendezést, amelyet a környező természet, az abban élő ember és társadalma meghatároztak. Hozzátehetjük: a ház anyagi felépítését az ember életberendezése együtt-határozta meg a természettel: a környezet építésre-alkalmas anyagaival, az azokból képezhető szerkezetekkel. De kétségtelen, hogy ezek ilyen vagy olyan felhasználásába az építőnek egyéni akarata, társadalmi magatartása is belejátszik.
Az ember házának fejlődésével többféle tudományág foglalkozik. A fejlett, a munka-megosztással élő társdalom házának kialakulását az építészet-történeti kutatás nyomozza, mert az azokkal az építményekkel foglalkozik, amelyeket specializált mesterek terveztek és építettek. Műveikben, - melyeket megbízásból alkottak mások számára - a társadalom kollektív akarata, kollektív magatartása nyilatkozik meg.
A kezdetleges, önellátó társadalmakba tartozó emberek házával viszont a tárgyi néprajz foglalkozik. Ezeket a házakat a ház lakója és családja saját magának, saját munkájával teremtette meg. Ezért ezek a házak közvetlenebb tanulsággal szolgálnak az építtetőről, - viszont, mivel a kisebb társadalmi csoportokban a társadalmi magatartási szabályok szigorú érvényűek és egyszerűbbek is, ezek a házak is tükrözik társadalmi indítékaikat.”
