Botzheim Bálint és Köllő Miklós kapták a 2021-es Ezüst Ácsceruza díjat
A Szent Borbála, azaz az építőmesterek, építészek védőszentjének napjához kötődő, és a Magyar Építőművészek Szövetsége által gondozott díjat az építészeti újságírás területén legtöbb értéket teremtő alkotók kapják.Idén Botzheim Bálint és Köllő Miklós vehették át a kitüntetést.
Reith András laudációja Botzheim Bálintról:
Botzheim Bálint építész, szakíró, kutató. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. Szakterülete a parametrikus építészet. 2007-től 2012-ig a Kapy és társai Kft. társtulajdonosa. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas pályázat szoborterve, I. díj, 2008, Sopron. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. 2013-tól 2020-ig a Mérték Stúdió, majd a Paulinyi-Reith and Partners munkatársa, ahol többek között a Budapest One és a Biodóm tervezésében vett részt. 2019-től a Soproni Egyetem, 2021-től a OE-YMÉK építésztanára.
Meghatározó alkotói és oktatói tevékenysége mellett, kiemelkedően termékeny publikációs tevékenységet tudhat magáénak. Nem csupán a szakterületi, hanem a művészetkritikai és a kortárs építészetet feldolgozó írásai is számottevők. Oly annyira elmondható ez a munkásságáról, hogy megjelent írásai egyértelműen kategóriákra bonthatók.. Ezért a jelölés nem csupán egy-egy cikke, interjúja, vagy kritikája alapján született meg, hanem összesített tevékenységének alapján. A több mint 200 (!) megjelenése nem csupán a kortárs építészet iránt érdeklődők tudásforrása, hanem a fiatalok vagy az építészet elmélet, mint tudományág felé kacsintgatóknak is számos hivatkozási alapot teremt.
Véleményem szerint Bálint munkássága, szerény és tudásra éhes egyénisége párját ritkítja. Mindezek alapján méltó jelölt az Ezüst Ácsceruza Díjra.
Wesselényi-Garay Andor laudációja Köllő Miklósról:
Köllő Miklós műépítész 1970-ben született Gyegyószentmiklóson. Felsőfokú építészeti tanulmányait 1990 és 96 között végezte a bukaresti Institutul de Arhitectură „Ion Mincu"-n. 1997-ben ugyanitt településrendezési mesteroklevelet kapott. 2004 és 2006 között részt vett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Történelem-Filozófia Kar és Transylvania Trust Alapítvány által szervezett műemlékes szakmérnöki képzésen, ahol megszerezte szakdiplomáját is. 2017 óta az Universitate de Arhitectură şi Urbanism „Ion Mincu" doktorandusz hallgatója, kutatási területe a székelyföldi településszerkezetek morfológiája.
Életművében egyugyanazon súllyal szerepelnek az épületrestaurálások és az új tervezések, mint a gyergyóremetei vízimalom restaurálása és a csíkszentsimoni fedeles lovarda felépítése. Építészeti praxisa mellett a Hargita megyei faluképvédelmi program egyik kezdeményezője és koordinátora, a székely ház program és a Marosparti Népfőiskola egyik kezdeményezője. Munkáit rendszeresen publikálja a négy vezető romániai építészeti lap, az Arhitectura, az Arhitext, Design, az Igloo illetve a Zeppelin, továbbá megjelent az A10, kétszer az Országépítő és háromszor a Metszet folyóiratban.
2019-ben az általa szakmailag vezetett LARIX STÚDIÓ tervezőiroda csíkszentsimoni lovardáját jelölték az EU kortárs építészeti díjára, a Mies van der Rohe díjra, a házat pedig a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszéke beválogatta a PACE - Public Architecture in East-Central Europe gyűjteményébe. Mintegy huszonkettő díjat és díjjelölést kapott Romániában a regionális és országos építészeti tárlatokon jelezve, hogy a kortárs székely építészet minőségét országos szinten is elismerte a szcéna. Több rangos építészeti tárlat, verseny zsűritagja, a Román Építészeti Kamara (OAR) tagja.
Több pusztuló egyházi épület, illetve más közösségi célt szolgáló beruházás esetében végzett önkéntes, térítésmentes munkát. Ilyen volt a gyergyószentmiklósi, Csobot-hegyen lévő Szent Anna kápolna restaurálása, a gyergyóditrói új temető haranglábja és a székelydályai református templom. Részben önkéntes munkaként valósult meg Böjte Csaba alapítványának tervezett csíkszentsimoni lovarda és a tatárdombi színpad esetében.
Köllő Miklós rendkívül átfogóan látja Székelyföld építészeti, tájépítészeti és urbanisztikai kihívásait, előadásaiban rendszeresen rávilágít ezekre a problémákra. Tájba simuló faépítményei a helyi erőforrások kíméletes felhasználását tartják szem előtt. Építészetével és publikációival – melynek visszatérő motívuma az öko-regionalizmus hangsúlyozása, továbbá annak nyomatékosítása, hogy a székelyföldi értelmiség számára erkölcsi kudarc új építésű házba költözni – nos, építészeti és publikációs tevékenységével társadalmi üggyé emelte az építészetet. Ebben segített, hogy számos sikeres műemlék restaurálás, illetve a székely kultúrtájat figyelembe vevő, előremutató településrendezési terv is fűződik irodája, a Larix Stúdió nevéhez. Kezdeményezője és szerzője volt a székelyföldi építészeti útmutatónak, amely a magyarországi Balaton-felvidék építészeti értékeit bemutató könyv nyomán jött létre. A kis kötet a székelyföldi vidék hagyományos építészetét, a jelenleg fellelhető jó és rossz példákat mutatja be, megalapozva azt a módot, ahogyan a régió építészeti hagyományai kortárs módon gondolhatók tovább. Nem lehet eléggé hangsúlyozni Köllő Miklós szerepét abban, hogy létrejött egy jól beazonosítható kortárs székely építészet, továbbá azt, hogy ez az építészet megfelelő alternatívává vált a vagyonosodó helyi értelmiség számára.
A saját házát bemutató „Mesélem a házam" című könyv olvasmányosan, szerényen és megengedő kedvességgel mutatja be azokat a dilemmákat és döntéseket, amelyeket a szerző székely „házas" emberként hozott otthona építésekor. A szöveg közérthetően, a saját példa erejével, „székelyemberes" józansággal mesél el egy történetet, amelynek eredményeként az olvasó azt érzi: úgy, ott, valami olyasmi házban lenne jó élni Köllőék környékén.
Köllő Miklós életművében szervesen kapcsolódik az írás, a tervezés és a településtervezés: szavait épületekkel illusztrálja, épületei tapasztalatát pedig interjúkon és szövegeken keresztül igyekszik eljuttatni a szélesebb olvasóközönséghez. Díjazása nem pusztán egyetlen szerző írásteljesítményének elismerése, hanem egy olyan közösség kulturális erőfeszítéseinek méltatása lenne, mely építészekkel és döntéshozókkal, megbízókkal és kivitelezőkkel együttesen teremtett meg egy olyan jól beazonosítható építészetet, amely ikonográfiáját tekintve a nemzetközi színtéren, így magyarországi horizontról tekintve is egyedülálló.
Gratulálunk a díjazottaknak!
