Box populi - Vásárlók a dobozban

Ezek a ”built to suit” épületek a fogyasztói nagyközönség szemében nem kimondottan esztétikai értelemben ítéltetnek meg...

Pragmatikus célok

Szeretjük, nem szeretjük az újmódi fogyasztói építészet honi remekeit, a vásárlók özöne immár maradéktalanul magáénak tudja a nagyáruházak láncainak világát. A fogyasztók többségét ugyanis vajmi kevéssé érdekli a bevásárlóközpontok, raktáráruházak és egyéb csip-csupp csoda áruházláncok építészetének minősége. A dobozok a pragmatikus célnak megfelelnek, a többi meg nem a célközönség problémája. Ezek a ”built to suit” épületek a fogyasztói nagyközönség szemében ugyanis nem kimondottan esztétikai értelemben ítéltetnek meg, vagy ha mégis, úgy korántsem a kifinomult ízlésű, és pallérozott elméjű kritikusok és építészek bírálati ismérvei szerint.

Marketing kulisszák

A legfontosabb, hogy minél több áru, lehetőleg minél gyorsabban és olcsóbban beszerezhető legyen, mégpedig egy helyen. Az épített környezet minősége - valljuk meg - lényegében minden esetben másodlagos ezzel a céllal szemben. Maga a box, amely a nagyszabású fogyasztás kulisszáinak teret enged, tulajdonképp végtelenül egyszerű ipari technológiát mozgósít, a modern raktárépületek pragmatizmusát testesíti meg. Élettel e meglehetősen semleges architektúrát a reklámipar külömb-külömb dekoratív és informatív díszletei, és igen, a fogyasztók forgataga tölti meg! Magyarországon e marketing kulissza különösen heterogén, hiszen a globalizált piacok gyarmati - hogy ne mondjam, végvári! - világát az euroatlanti minták bugyuta adaptációi jellemzik nagy általánosságban. Úgy jelennek meg ezek az adaptációk, miként a Valentin-nap giccskínálata is, mely persze minden visszás sajátossága ellenére tradíciót szült immár idehaza is, ahol a szerelem efféle ünnepe sosem volt divatban, bízvást állíthatjuk. A boxok belsőépítészete tehát teljes mértékben az árudisztribúció és a vásárlóirányítás elvei szerint alakul, formaadó ereje minden ponton a fogyasztás optimalizálásának követelményeiből táplálkozik.

A plázák népéről slágvortokban

A vásárlók, társadalmi, kulturális hovatartozásuktól függetlenül tisztában vannak e logisztikai elvű design sajátosságaival, legfeljebb különféleképp reflektálnak rájuk. A plázacicák és kandúrjaik számára ez a térszervezés tökéletesen megfelel szabadidejük eltöltésének koreografálásához, hiszen a plázák népe (a)kulturális ingereit első sorban éppen a plázaarchitektúra és a plázakultúra világából nyeri, no és persze a fogyasztói társadalom egyéb kulturális fórumaitól, így a zenei televíziók riasztóan pornográf (ti. ”vedd el, vagy vesd el!”) műsoraiból és az ún. valóságshow-k hasonszőrű miliőjéből.

Szinglizmus

De nem feltétlenül más a helyzet a boxvilághoz látszólag ironikus módon közeledő ”Brigit Jones-os”, ”Teréz Anyus” szinglivilág esetében sem! Noha a fogyasztói társadalom e vájtfülűbb rétege tisztában van azzal, hogy a tömegfogyasztás e templomai tulajdonképp rém közönségesek sorstársaik nyugati vadászterületeihez képest, idehaza mégsem tehet mást a magány depresszióját vásárlással enyhítő - vékonyabb pénztárcájú! - szingli, mint hogy dobozol egy jót, hiszen a plázákban, boxokban minden áru olcsóbban érhető el a belvárosi boltokhoz képest! Mit számít, hogy a boxoknak nemigen van városépítészeti értéke, mit számít, hogy egykor a nagyáruház és gigászi parkolója helyén erdők, mezők terültek el, mit számít, hogy a hangulatos kisboltos, szatócsréteg végleg tönkre ment a boxoknak köszönhetően? Fő a fogyasztás öntudatlan mámora, a ”búcsúcédulás” mammoni önfeledés!

Magányos farkasok

Ne gondolja azonban senki, hogy a fanyar humorú agglegények például elkerülik a boxokat, s ők nem nagyáruházakban szerzik be a legfontosabb élelmiszereket, háztartási cikkeket és ruházatuk nagy részét, avagy bútoraikat! A logisztikai és árversenybeli előny a magányos farkasokat is inkább behódolásra sarkallja, semmint a ”ne vásárolj plázában!” anarchista, netán antiglobalista jelszavainak öntudatos követésére. Tudja jól a tojásfejű értelmiségi legény, a pláza rém ciki, ráadásul cseppet sem ökologikus, de hát hova is mehetne, ahol olcsóbban és gyorsabban rátalálna arra, amit keres? Ezzel a szempontrendszerrel szemben bizony a mégoly kifinomult ízlésű magányos farkasok sem állítják szembe a minőségi épített környezet követelményrendszerét. Elfogadják a típusépítészet célszerűségét, s magányos perceik egy részét a fogyasztói kultúra nem-helyein töltik el.

Nagycsaládosok

És persze a boxok népéhez hozzátartoznak a nagycsaládosok is, akik végképp pragmatikus megfontolások alapján lépnek be a hétvége mammon templomaiba! Ők azok ugyanakkor, akik a tudatos jelkáoszban és manipulatív vásárlóirányításban mégsem vesznek el sosem, tudják jól, mire van szükségük, mit vehetnek meg a családnak, az útjuk során újra és újra feltűnő kísértéspultok soha nem terelhetik el figyelmüket a gazdaságos vásárlásról. S miközben arra megy ki a játék, hogy a szűkös fizetésből mindenből jusson azért az asztalra, nos ilyenkor megint csak mit számít az architektúra? Mit a tudatosan feszültségteremtő diszkóterror az áruházak éterében? Mit a boxok semmit mondó, típusvilága? Mit a gyalogosellenes autós fogyasztás tulajdonképp rém ellenszenves logikája?

Sz. M.