Lantos Ferenc 1929. február 20-án Pécsett született. A budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festő–tanár szakán, majd a Pécsi Pedagógiai Főiskola rajz–biológia szakán tanult, később a Janus Pannonius Tudományegyetemen DLA fokozatot szerzett.
Festészetét egyéni vizuális nyelv jellemzi: a huszadik századi magyar művészet természetelvű, absztrakt és konstruktív hagyományának továbbvivője és megújítója. Strukturális gondolkodásából fakadt festészetének a társművészetekkel való közössége, mely máig hatóan meghatározza zenei és kalligrafikus, egyúttal színviszonylatokat kibontakoztató műveit, s az 1970-80-as évek fordulóján kidolgozott, integratív művészeti oktatási programját.
1959-ben létrehozta a Pécsi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatát, 1968-ban a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot, 1985-ben az Apáczai központ művészeti iskoláját, 1992-ben pedig az Apáczai központ Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját. A pécsi szabad képzőművészeti képzés vezető személyisége volt.
Mintegy félszáz egyéni és közel másfélszáz csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. 2013-ban életművének jelentős részét ingyenesen felajánlotta Pécs városának; a műalkotások a Vasváry-házban láthatóak.
Munkásságát 1993-ban Munkácsy-díjjal, 2007-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze kitüntetéssel, 2010-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Lantos Ferencet az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia és Pécs Város Önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Budapest, 2014. december 22.
forrás: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága sajtóközleménye.