Buda vára: egy elméleti rekonstrukció a két világháború között

A budai várhegy királyi palotája mindig is disputák középpontjában állt: különböző korok különböző megjelenését több kutató próbálta elképzelni és közvetíteni a közönség felé. Napjainkban az elméleti rekonstrukciók műfaja egyre látványosabb rétegekben tud megjelenni, elég a szakemberek segítségével megszületett Pazirik kisfilmekre vagy 3D nyomtatott makettekre gondolni. Nade mi volt a helyzet mondjuk 100 évvel ezelőtt ebben a műfajban?

„Esemény a magyar könyvpiacon, a szakirodalomban, s a legkényesebb bibliophileknek egyaránt dr. Lux Kálmán könyve. Mennyi szeretet, rajongás, abszolút tudományos vértezet a tárgyával szemben, s emellett mennyi művészi készség reprodukcióiban, s lüktető hazafiság minden sorában!"¹

Lux Kálmánnal foglalkozó sorozatunk következő részében egy elméleti rekonstrukciós törekvést veszünk górcső alá. Luxot a Tanácsköztársaság alatt történt kinevezése okán (amely tisztséget egyébként be sem töltötte lényegében) menesztették a műemlékvédelmi szerv építészi pozíciójából. Új magán megbízások után kellett néznie, ám műemlék-kutatói identitása nem nyugodott és szakmai hírnevét sem engedte csorbulni egy tőle kívül álló lépés miatt. 1920-ban saját költségén 100 számozott példánnyal kiadta tanulmányát, mely a saját maga által készített, művészi rekonstrukciós festményei révén albumnak is volt tekinthető, és amely egy kidolgozottabb formája volt 1917-ben már napvilágot látott kutatásának. Ez volt A budai várpalota Mátyás király korában című díszes kötet, mely a laikusok számára élvezetes és esztétikus módon tárta fel a 15.századi palota képét, amelynek kulturális jelentősége sem volt csekély 1920-ban, egy megtépázott ország közegében.

Buda 1686-os visszavétele alapjában pecsételte meg a középkori palota maradványainak sorsát, de a barokk együttes építésével pusztulása be is végeztetett, a dunai látképben már teljesen más sziluett magasodott ezentúl. Mátyás valójában a Zsigmond-kori palotaegyüttest modernizálta, bővítette, ékesítette tovább, melynek megvalósult és még tervezett lépéseiről Bonfini leírásai azért tájékoztatnak.

Képet kaphatunk szavaiból arról az épületkomplexumról, melyben már ott magasodott a Zsigmond által elkezdett, monumentális „Csonka-torony", vagy a szintén Zsigmond idején épült, a szárazárok mentén húzódó gyönyörű gótikus palotatömb.

Bonfini szerint Mátyáshoz köthető a Duna felöli pompás kápolna (inkább átalakítása, modernizálása), nem messze tőle pedig híres könyvtárát építtette meg. A Lux-féle albumban még így olvashatunk minderről: „A könyvtár elé apszisszerű kerek szobát építtetett, melynek boltozatára ráfesttette a csillagos eget. Fényes termeket, szalonokat, háló, nappali és szórakozó szobákat, verőfényes verandákat, erkélyeket építtetett. A termek belsejét rendkívüli módon kidíszíttette. A kandallók tetejére remek antik szobrokat helyezett, a falakat szép festményekkel és táblázatos, domborműves faborításokkal díszítette. Gyönyörű famennyezeteket készíttetett, melyeket aranytól csillogó planétákkal és egyéb igen költséges díszítésekkel ékesített. A földszinten különböző kamrákat, gyűjteménytárakat és kincsesházakat helyezett el. Napkelet felé az emeleten a különféle ebédlők és lakószobák, téli és nyári helyiségek, meleg és hűvös fürdőszobák, rejtett helyiségek, hálószobák nagy változatosságával találkozunk. A helyiségek padozata tarka mozaikokkal, néhol zománcozott csempékkel volt kirakva. Az ebédlőkben a legművésziesebb, színesen zománcozott és állatalakokkal gazdagon díszített cserépkályhák szolgáltatták a meleget."²

Zsigmond északi palotájának környékén, Mátyás egy reneszász palotarész építését is elkezdte (valószínűleg ez is az egyik régi épület/rész átalakításával történt). Ez Bonfini leírása szerint befejezetlen maradt, és stílusát tekintve ókori szellemben született, azaz reneszánsz stílusban, túlnyomórészt vörösmárvány burkolatokkal. Ennek a palotarésznek a kapuján tűnhetett fel Bonfini ismeretes verse „Bronzból öntött szobrokkal teli csarnokok, ajtók |Jelzik Corvinus nagyszerű lelkületét. | Virtus, márvány, bronz meg az írás tartja örökké | Életben Mátyást, nemcsak a sok diadal."³

Az albumban Lux nem csupán a humanista történetíró leírásait veszi sorra. Feleleveníti a Mátyás-kori palota legtöbb akkor ismert írott és képi forrását, de felül is vizsgálja azokat. Például szelektál, hogy mi lehet valóban hiteles dokumentum egy elméleti rekonstrukcióhoz. Megállapítja például a Schedel-krónikáról, hogy nagy valószínűséggel nem a helyszínen készítették el az ábrázolást, hanem több pontból felvett vázlatok egyesítéséből született, alapjául szolgáló rajzait pedig Nürnbergbe vitték. Maga a mű tehát ott is készült, nem Budán.⁴

Érdekesség, hogy néhol részleteket nagyít ki és hasonlítja azt össze fennmaradt analógiákkal a hitelesebb konklúziókhoz. Ilyen például a Schedel-krónika kürtőinek kinagyítása, amelyet a somlói vár hasonló architekturális részletével egyeztet össze.

Lux Kálmán munkája persze több mint 100 évvel ezelőtt született, amit ma már a tudományos közélet meghaladott. Számos új kutatás és izgalmas publikáció született azóta a középkori és a reneszánsz palota maradványainak vizsgálatáról, ráadásul a munka a háborút követő nagyszabású ásatás (többek között alaprajzi) felfedezései előtt készült. A könyv napjainkban nem lehet érvényes, azonban az elméleti rekonstrukció műfajának egyik kifejezetten érdekes és tanulmányozható példájának mondható.