Budapest új dimenziói - a módszerek keresése

Mi is valójában Budapest identitása, hogyan lehet megfogalmazni? Milyen jövőképet állítsunk fel? Melyek a fejlesztés reális irányai? - többek között ezek alkották a 2011. november 29-én megrendezett Budapest új dimenziói urbanisztikai konferencia fő témáit. Az előadók elsősorban a városvezetés és a szakmai szervezetek képviselői közötti kommunikáció és együttgondolkodás hiányára világítottak rá, illetve különféle módszereket kerestek ennek megoldására.

2011. november 29-én rendezték meg a Heti Válasz urbanisztikai konferenciasorozatának immár harmadik eseményét, Budapest új dimenziói címmel. Az Új Városháza Dísztermében tartott rendezvény szakmai partnere a Duna Fővárosa Egyesület (DFE), amelynek tagjai - építészek, várostörténészek, közgazdászok, ingatlanfejlesztők - a főváros fejlesztési koncepciójának megalkotása érdekében fogtak össze, a londoni székhelyű Urban Land Instiute (ULI) szervezettel együttműködve.

Borókai Gábor lapigazgató köszöntője után Tarlós István főpolgármester nyitotta meg az eseményt, aki a felröppent híreket cáfolva hangsúlyozta, egységes főváros nélkül nincsen felemelkedés, ezért kiemelt fontosságúnak tartja a készülő új városfejlesztési koncepció minél hamarabbi végleges formába öntését és elfogadását. Alapos és részletes vizsgálatok után elkészült a térszerkezeti háttér-adatbázis, illetve az ezt értékelő helyzetelemzés, amit a napokban ismernek meg a képviselők. A Studio Metropolitana lakossági kérdőívekkel, reprezentatív mintán méri fel a közeljövőben a civil igényeket, ezután pedig „a célok meghatározása és az igények kijelölése van még hátra”. A főpolgármester kijelentette: a főváros eladósodottsága nem növelhető tovább, „az álmodozások kora lejárt, reális gondolkodásra van szükség”. A jelenlegi városvezetés a 2014-ig terjedő ciklusban „igazi városgazdai szemlélet megvalósítására” törekszik, a vagyonelemek fokozatos visszaszerzésével.

Zoboki Gábor építész, a Duna Fővárosa Egyesület elnöke előadásában bemutatta a civil, közhasznú, nyitott szervezet törekvéseit, egyben felhívta a jelenlévők figyelmét a csatlakozásra, hiszen „az építészet és az urbanisztika közügy, nem egy szűk szakmai közeg belügye”. Az egyesület katalizátorként kíván közreműködni az új stratégiai városfejlesztési elképzelések kidolgozásában, valamint szeretné megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel a szakmai munkák készítői hidat tudnak képezni a városvezetés felé. Az építész a stratégia irányáról szólva hangsúlyozta, hogy a város fejlesztését nem megaprojektekkel kell irányítani, hanem kis, arányos beavatkozásokkal.

Greg Clark, az Urban Land Institute vezető tanácsadója előadásában az angolszász stratégiákra épülő gyakorlati eszközöket mutatta be, számos város (Lyon, Manchester, Torinó, Barcelona) példáján keresztül. A krízis világszerte új kihívásokat hozott a városok számára is, amelyek közül többen ráébredtek, hogy a problémákat rövid távú beavatkozásokkal kell kezelniük. A szakember végkövetkeztetését négy feladatban fogalmazta meg: alakítsd te a jövődet, ne a jövőd alakítson téged; hozz forrásokat a városba, nyerd meg a vevőket, befektetőket; szervezd meg jól a munkát és meséld el a fejlesztések történetét; továbbá légy hiteles és különleges, ne egy arctalan, globális város!

Fazakas György építész szerint „a legnagyobb baj a módszerekben és az együttműködés, csapatmunka hiányában rejlik”. Egy nemzetközi felmérés szerint Budapest jelenleg a 11. leglassabban növekvő város a nagyvárosok között, pedig a tudásközpontok és a kultúra versenyében rendkívül jó adottságokkal rendelkezik. A „beteg belváros gyógyítását” nem lehet kikerülni, az századfordulós épületek belső udvarai akár energiatudatos fejlesztésekre is lehetőséget adhatnának. A budai belváros tereinek egyesítése révén egy „zöld füzér” alakulhatna ki a Déli pályaudvartól egészen a Kopaszi-gátig. Fontos lenne egy könnyen érthető, befogadható mottó és az általa sugallt identitás megfogalmazása, amint azt más környékbeli nagyvárosok is teszik (pl. Prága, Varsó). Az előadó kiemelte az építészek szerepét, akik holisztikus szemléletük révén talán a legalkalmasabbak hosszú távú koncepciók készítésére, amelyre az elmúlt évtizedekben nem, vagy csak alig kaptak szerepet.

Csizmadia Norbert geográfus, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) gazdaságtervezésért felelős helyettes államtitkára a régiók - és elsősorban a városok - versenyképességéről beszélt. Barabási Albert-László hálózatkutató munkásságára utalva elmondta, hogy minél komplexebb egy ország, annál nagyobb az esélye a túlélésre. A gazdasági komplexitás 1964-től vizsgált rendszere szerint felállított nemzetközi rangsorban hazánk a 14. helyen áll, megelőzve az Amerikai Egyesült Államokat is. (A csúcsot Japán és Szingapúr foglalja el). A szakember bemutatta a Minisztérium munkájában alkalmazott - 2030-ig tartó jövőkutatásra alapozott - európai növekedési zónák elméletét, illetve az ún. HUB-koncepciót, amely szerint „Magyarország a 21. századi gazdasági selyemút nyugati kapuja lehet”. Különböző kutatóintézmények felmérései szerint Budapest a világ 9. legkedveltebb bevásárló célpontja, illetve Bécs és Prága után a 3. legjelentősebb közép-európai város - az évek óta nagy lecsúszásról szóló hírekkel ellentétben is. Az előadó szerint először „a város hangjai, íze, illata”, tehát a közterületek, a közérzet javításában kell előrelépni. Az utóbbi években a trendek megfordultak, előtérbe kerültek a város egyedi karakterét kiemelő mikro-tényezők és -tevékenységek, a dizájn-boltok, apró üzletek, a kávéházak, éttermek, fürdők és a zenei élet, továbbá - elsősorban Nyugat-Európában - terjed a „slow city movement” (a lelassult város ) és a „biomapping” (az olvasható város) mozgalom.

Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója a főváros közlekedési koncepciójáról beszélt, bemutatva az egy éve alakult szervezet munkáját, célkitűzéseit is. Az óriási adósságállomány ellenére terveznek fejlesztéseket, igaz, döntően uniós támogatásokból. Előadásában rámutatott arra, hogy Budapest közlekedési terheltségét elsősorban a 800.000 agglomerációban élő, ingázó ember okozza, akiknek 60%-a személygépkocsival közlekedik, míg a városlakók 60%-a a BKV szolgáltatásait választja. A közlekedési vállalat finanszírozása sohasem volt megoldott - ezzel nem vagyunk egyedül Európában -, azonban „a problémát már nem lehet a szőnyeg alá söpörni”. A vezérigazgató az elfogadott projektek között említette az 1-es és a 3-as villamosvonal fejlesztését, bővítését (bizonyos szakaszokon füvesített pályával), az évek óta húzódó budai fonódó villamosközlekedés megvalósítását, a közbringa-rendszer (BuBi) kiépítését, új műholdas forgalomirányító és utastájékoztató rendszer telepítését (FUTÁR-projekt), továbbá a villamos-, és trolibusz járműcseréket. Hamarosan el fog indulni a Széll Kálmán tér rekonstrukciójának tervezése, amellyel kapcsolatban Vitézy Dávid megjegyezte: a terület nem zöld park, hanem egy funkcionalitást és építészeti igényességet tükröző közlekedési-, és találkozó pont. Elmondása szerint a BKK csak a közterületeken zajló fejlesztéseket koordinálja (pl. Őrmező), hogy a közlekedés nagyberuházásai mellett, arra ráépítve (város)építészeti értékeket is teremthessenek.

Liszkay Krisztina, az Urban-Lis Stúdió vezetője a készülő városfejlesztési koncepciót előkészítő adatgyűjtésről, vizsgálatokról beszélt. A főváros állapotára vonatkozóan 25 éve nem készült ilyen mélységű, átfogó helyzetelemzés; az eredmények kiértékelése, majd az erre épülő koncepcióvázlat és a jövőkép elfogadása decemberre, a véglegesítés, a prioritások és a konkrét feladatok meghatározása pedig jövő év közepre várható. A terület-, és városhasználat, valamint az infrastrukturális és az intézményi ellátottság vizsgálata során kiderült, hogy Budapest teljes területének mintegy 52%-a beépített, ennek egy-egy harmadát alkotják a zártsorú, a telepszerű és a szabadonálló (családi házas) beépítések. Az 1990 utáni fejlesztések szétszórtan helyezkednek el, emellett óriási tartalék rejlik a korábban műszakilag már igénybe vett, de jelenleg használaton kívüli (barnamezős) területeken.

Finta József építész az elhangzottakra reagálva kijelentette: „ha Budapest ereje gyengül, az országnak is vége”. Budapest jelei megvannak, de projektekre szükség van, amelyek felpezsdítik, indukálják a város életét - főként a turizmus terén. Az építész a „zöld város koncepció” mellett érvelt, szorgalmazta a dunaparti fasorok visszaállítását, valamint a - Fazakas György által is említett - „kihasználatlan budai zöld világ” (Kopaszi-gát, Egyetem-kert, Gellérthegy, Tabán, Németvölgy, Vérmező...) revitalizálását, amely  „új dimenzióba emelné Budapest életét”. Z. Halmágyi Judit a „vízbázis alapú gondolkodás” fontosságára hívta fel a figyelmet, amelyhez az európai módszerek adaptálását tartotta követendő módszernek.

A konferencia második szekciójának a témája Budapest - Európa kulturális Szilícium-völgye? volt, amelyet Káel Csaba filmrendező, a Művészetek Palotája (MÜPA) igazgatója vezetett fel, aki a hihetetlen gazdagságú kulturális örökségünk világ elé tárásáról és a tervezett fejlesztések „tartalmáról” beszélt. A zenei és kulturális intézmények összefogásával klasztert hoztak létre és a turizmus számára különféle módokon értékesíthető „csomagokba” gyűjtötték össze Budapest jövőbeli kulturális kínálatát - ez a módszer tőlünk nyugatabbra, például Bécsben már évek óta működik. Az igazgató szerint ezt a kulturális programok által körvonalazott tartalmat kell építészettel megtölteni, illetve ezeket egymásnak megfeleltetni.

Batta András, a Zeneakadémia rektora bevezetőjében felidézte az intézmény múltját, világhírű tanáregyéniségeit. A jövőben a potenciális piacot az itt végzettek számára Japán és Kína, valamint Szíria és az Egyesült Arab Emírségek jelenthetik, ahol egyre növekvő igény tapasztalható a komolyzenét oktatók iránt. Ebben a nemzetközi kommunikációnak és a helybeli mintaadásnak kiemelt fontossága van. A főépület a nemrég megindult rekonstrukció során teljesen megújul és várhatóan 2013-ra készül el, amelyet „fiatalos, tartalmas zenei élettel” szeretnének majd megtölteni.

Seifert Tibor történész, az ELTE Egyetemi Kollégium főigazgatója az egyetemek és a városok évszázados történetéről, egymásra utaltságáról beszélt. Jelenleg tíz állami, öt egyházi és két magán egyetem, valamint két állami, nyolc egyházi és hat magán főiskola található Budapesten, összesen 106.000 nappali tagozatos diákkal, akik közül mintegy 60.000 vidéki. Ez a nagyvárosnyi hallgató-tömeg óriási piacot, felvevő réteget és lehetőséget jelent, ám „a város nem törődött ezzel az elmúlt húsz évben”. A XI. kerületben - ahol 35.000 diák összpontosul - példaértékű együttműködés született Újbuda Önkormányzata, a BME, az ELTE és a HÖOK között. A jövőbeli fejlesztések szempontjából fontos lenne, hogy az egyetemek ne szóródjanak szét a városban, hanem a diákság campusokba tömörüljön - csupán az ELTE jelenleg 72 (!) helyen működik...

Melanie Smith, a Corvinus Egyetem tudományos munkatársa fontosnak tartotta a nemzetközi hallgatók idevonzását, valamint a különböző szakterületek és intézmények képviselőinek egy csapatként való együttműködését. A kommunikáció hiányát elsősorban a széttagolt városvezetés  és a „begubózott, széttöredezett szakma” okozza, hiszen „a turistáknak nem számítanak a kerületek”. Greg Clark az elmondottakra reflektálva a városfejlesztési stratégia integratív voltát hangsúlyozta, valamint kiemelte, hogy brand-építés, marketing, valamint a kulturális értékek feltárása és megőrzése nélkül nem megy - meggyőzően és eladhatóan be kell mutatni a világnak, mi is Budapest valójában, mitől különleges és egyedi hely Európa közepén.

A konferencia harmadik szekcióját Tóth Tamás, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ)  főosztályvezetője vezette fel, aki az európai uniós támogatások felhasználását és különféle kötöttségeit ismertette. A kifizetések átfutási ideje általában 45-50 nap, eddig összesen mintegy 2000 milliárd forintot fizettek ki, hetente átlagosan 15 milliárdot - jelenleg mintegy 200 milliárd értékű számla feldolgozása van folyamatban. A szakember gyorsabb, átláthatóbb, egyszerűbb végrehajtást ígért a jövőben, az elektronikus pályázati eszközök és az elektronikus aláírás tervezett bevezetésével.

Dr. Árendás Gergely, az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület elnöke előadásában bemutatta a két éve működő szervezetet, amelyet Magyarország vezető ingatlanfejlesztő társaságai alkotnak. Felvillantott néhány projektet a tagok eddig megvalósult beruházásaiból (Europeum, Alkotás Point, Corvin Sétány, Graphisoft Park, Riverpark, Átrium Park stb.), amelyek összesen 2,9 millió m2-t tesznek ki, értékük pedig 5,4 millirád eurót (1500 milliárd Ft-ot) tesz ki. A hazai szabályozási környezet előírásai (OTÉK, OTSZ, előzetes hatásvizsgálatok) sokszor igen megnehezítik és lelassítják a projektek megvalósulását, továbbá a műemlék épületekkel kapcsolatos beavatkozások is kemény diónak bizonyulnak, a szabályok itt sem eléggé átláthatóak.

Takács Viktor, a XI. kerület főépítésze az Őrmező-Kelenföld-Etele tér projekt tanulságait, elszalasztott lehetőségeit ismertette, amolyan „kis magyar valóság”-körképet felvázolva. A négyes metró tervezésekor „a közlekedés-lobbi ment előre, az építészet és a várostervezés lemaradt” - például a megállók kijelölésében. Az eredetileg fejlesztésre szánt terület jelentős részét korábban már felvásárolták és beépítették, így a megmaradt helyszínen csak 250 P+R parkoló fér el - a tervezett 2500 helyett. A megépült metróállomásban nincsenek fejlesztési, bővítési lehetőségek, a tervezés előkészítésekor a lakosságot sem kérdezték meg. Jelenleg az ún. minimál projekt megvalósulása várható, az állomás felett híddal, az Etele téren új köztérrel és kereskedelmi központtal - ezt a szakember a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda látványterveivel illusztrálta. Újbuda készül beszállni a tervezésbe, az egyeztetések során a BKK tanúsította a legrugalmasabb hozzáállást, míg a Főváros elzárkózott. A közelmúltban a kelenföldi fejlesztés kiemelt projektté vált, illetve elfogadták, hogy Őrmezőnél újabb autópálya-csomópont építése válik szükségessé.

Zoboki Gábor zárszavában egy, a koncepció elkészítését koordináló kormányzati szerv létrejöttét és a csapatmunka folytatását, kibővítését szorgalmazta. A nap végén a résztvevők elhatározták, hogy a konferencia rezüméjeként „kiáltványt” fogalmaznak meg, a városfejlesztési koncepcióban érintettek eddiginél hatékonyabb együttműködése és kommunikációja érdekében.

Garai Péter