Budapesti belvárosi hidak díszvilágítása

Majd négy évvel ezelőtt, 2008 nyarán jelentettem meg egy cikket Budapesti Duna-hidak díszvilágítása címmel. A cikk apropóját az adta, hogy hosszú évek várakozása után végre esély látszott arra, hogy a Lánchíd mellett újabb budapesti Duna hidak díszvilágítása is elkészülhet. - Deme László írása.

Majd négy évvel ezelőtt, 2008 nyarán jelentettem meg egy cikket Budapesti Duna-hidak díszvilágítása címmel. A cikk apropóját az adta, hogy hosszú évek várakozása után végre esély látszott arra, hogy a Lánchíd mellett újabb budapesti Duna hidak díszvilágítása is elkészülhet. Akkor három hidat is említettem, és most örömmel konstatálhatom, hogy mind a Szabadság-híd, mind az Erzsébet-híd, mind pedig a Margit-híd sötétedés utáni megjelenése is hozzájárul fővárosunk esti panorámájának teljességéhez. Az akkori cikkben jelzett 2010. évi határidőhöz képest a Margit-híd díszvilágítását ugyan egy évvel később avatták fel, de a sokak által dicsért látvány nyilván feledteti ezt a csúszást.

Most, hogy megépültek a díszvilágítások, érdemes összehasonlítani a négy évvel ezelőtti elképzeléseket az elkészült berendezésekkel. Összességében elmondhatjuk, hogy változások történtek minden esetben. A legkisebb eltérést az akkori állapothoz képest a Szabadság-hídnál tapasztalhatjuk, míg az Erzsébet-híd díszvilágítása gyökeresen más a cikkben jelzetthez képest. Ez nem is csoda, hiszen az előbbi hídnál akkor már kész kiviteli terv állt rendelkezésre, míg utóbbinál a próbavilágításoknál tartottunk.

Ahogy szinte már megszokhattuk, a díszvilágítások esetében még egy jóváhagyott kiviteli terv sem ad garanciát arra, hogy kivitelezés közben nem lesznek változások. Természetesen a Szabadság-hídnál is voltak. Ez nem volt feltétlenül szükséges, hiszen azon lehetett ugyan vitatkozni, hogy a felső és az alsó öveket egyaránt meg kell-e világítani, vagy elég-e a dominánsabb felső övek láttatása, de az minden laikus számára evidensnek tűnt, hogy az öveket teljes hosszukban érzékeltetnie kell a világításnak. Mégis egy, utólag is érthetetlennek tűnő megoldás született először. A szakhatósági jóváhagyás szerint csak a kapuzatok környéki övszakaszok világítása készülhetett el.

Ennek az volt az ideológiája, hogy a híd legimpozánsabb részei, a kapuzatok kihangsúlyozása mellett a szerkezet lényegét jelentő rácsos tartók kiemelése a fontos. Ez a kép azonban önmagában nem adta  volna vissza a nappal megszokott látványt, ezért kompromisszumként a kapuzatoktól  indulva egyre halványuló övvilágítással átmenetet kívántak képezni.  

A laikus vélemény azonban értetlenkedve fogadta az esti képet. A kritika annyira felerősödött, hogy korrekcióra volt szükség.  Az övek világítását középen kiegészítették, a világítást így itt folyamatossá tették, a hídfőknél azonban továbbra sem egészítették ki a rendszert. Azóta a Szabadság-híd esti megjelenése elfogadott, sőt a díszes kandeláberek világításával együtt igen színvonalas, mondhatni „mesebeli” látványt nyújt.

 

 

A folyamatot három képpel szemléltetem. Az 1. felvételen a tervezés időszakában elfogadott látványkép szerepel, a 2. képen a terv szerint elkészült berendezést látjuk, míg a 3. kép a korrigált díszvilágítást mutatja. Ez utóbbi felépítését a 4. rajzos összeállításon is lehet követni. A rajzon a világításban szereplő lámpatestek listája is látható.

 

 

Az Erzsébet-híd díszvilágítási megoldását sokáig homály fedte. Amikor az említett cikk született, úgy nézett ki, megvan a döntés. Most megállapíthatjuk, hogy nem volt meg. Pontosabban a későbbiekben, a feltételek és a követelmények változása miatt egészen másmilyen megoldás született. Így az Erzsébet-híd díszvilágításánál az a különleges eset fordulhatott elő, hogy nincs igazi látványképe annak a megoldásnak, ami végül is megépült.

A díszvilágítás egyediségét a járdába süllyesztett lámpatestsorok hatása adja. Ezek alulról világítják meg a tartósodrony-kötegeket, vagyis a három felépítménnyel rendelkező belvárosi hidunk nemcsak szerkezeti kialakításban tér el egymástól, hanem a díszvilágítás kiépítése is különböző. Amíg ugyanis a Lánchíd vonalát a szerkezeten elhelyezett lámpatestsorok rajzolják meg, a Szabadság-híd öveit pedig a rájuk szerelt lámpatestek világítják meg, addig az Erzsébet-híd kábeleire nem került fel semmilyen világító test sem, ezeket kívülről, alulról derítik.

 

 

Az Erzsébet-híd esti képe így nehezen vethető össze a másik két hídéval, ahol oldalról erőteljesen meghúzott kontúrokat láthatunk, míg itt a sejtelmes fény-árnyék játékban gyönyörködhetünk (5. kép). Úgy is fogalmazhatunk, hogy távolabbról a híd látványa kevésbé érvényesül.  Ha mégis ezt várjuk, úgy a rakpartokra kell lesétálnunk, hisz a világítás is ebből az aspektusból készült (6. kép).

A világítás felépítését a 7. kép szemlélteti. Ugyancsak erről a felvételről olvashatjuk le a világításban résztvevő anyagok listáját. A felsorolásból kimaradt az alkalomszerűen bekapcsolható színes ünnepi világítás, melynek kialakítása a meglévő világítási anyagokból megoldható.

 

 

Furcsa, hogy a mai Led-es világban az Erzsébet-híd díszvilágításánál ezeket a modern fényforrásokat nem vették számításba.  Persze, a különleges világítási feladatok miatt valójában csak a hídtest világításánál kaphattak volna szerepet, ahová fénycsöves lámpatestek kerültek (8. kép) bár a fénycsövek gazdaságosságával ma még nehéz a Led-eknek felvenni a versenyt.

 

 

A Margit-híd díszvilágításában viszont döntő súllyal szerepelnek a Led-es lámpatestek. Míg a Szabadság-hídnál arányuk 73 %, itt 81 %. Ez az ide illő vonalas jellegű ívvilágítási, illetve az andráskeresztek kis teljesítményű lámpatesteinek köszönhető. A tradicionális világítási feladatokat fémhalogénlámpás lámpatestekkel oldották meg.

Összevetve a hajdani látványképet (9. kép) és a megvalósult berendezés fényképét (10. kép) megállapíthatjuk, hogy jellegében megmaradt a világítási elképzelés. A régi képen nem látszanak ugyan a kereszttartók, amelyeket tudomásom szerint, menet közben „csempésztek vissza”, de a korábbi ideiglenes függőleges tartókat a világítás kezelte. A fő különbséget a világítás megoldásában találjuk.

 

 

A látványképen az íveket alulról úgy világították meg az ide felszerelt vonalas lámpatestek, hogy egyúttal a felettük lévő azonos síkban elhelyezkedő acélszerkezeti elemeket is derítették. A világítás mellékhatásaként az útpálya vonala is enyhén látszott volna. A kivitelezésnél, az előzetes próbavilágítások eredményeként e lámpatesteket az ív felső széléhez erősítették, tehát lefelé világítanak. Így a kereszttartók világítását külön lámpatestek felszerelésével kellett megoldani. Ettől kétségkívül dinamikusabb lett a világítási hatás. Ez egyben azt is eredményezte, hogy az x tartók sávjában erőteljesen, az ívek közepénél viszont egyáltalán nem vehető ki a járószint kontúrja.

 

 

A Margit-híd díszvilágítási felépítésére is tudok jellemző rajzot mutatni (11. kép).

Mindhárom hídnál a díszvilágítási lámpatestek típusa, mennyisége is leolvasható ami kis összegzésre is lehetőséget ad. Ha csak a lámpatest-mennyiségeket tekintjük, a Margit-hídra 1108 db, a Szabadság-hídra 894 db, míg az Erzsébet-hídra 380 db lámpatestet szereltek fel. A teljesítményeket tekintve nem ugyanaz a sorrend. A Margit-híd világításához 35 kW, az Erzsébet hídéhoz 38 kW, míg a Szabadság-hídéhoz 40 kW teljesítmény beépítésére volt szükség.

Ez a 40 kW körüli teljesítmény igény – úgy tűnik – a hidaknál irányadó lehet, hiszen a Lánchíd díszvilágítási teljesítménye jelenleg ennél nagyobb ugyan (56 kW), de könnyen a szint közelébe kerülhet. A nyolcvanas években a Lánchíd Budapest legnagyobb díszvilágítási berendezésének minősült 130 kW teljesítménnyel, de később 7 W kompakt fénycsövek kerültek a girlandot adó hajólámpákba, illetve a halogénizzólámpás lámpatesteket a nagyságrenddel kisebb teljesítményű fémhalogénlámpás fényvetőkre cserélték le.

Miután a Led-eknek nem lehet gátat vetni a díszvilágításban sem, várható, hogy a további teljesítménycsökkentés érdekében ez a hidunk előbb-utóbb komplett Led-es világítást kap.  Egy díszvilágítás életkorát húsz-huszonöt évre tehetjük, és a mai lánchídi világítás már a „húszas éveit tapossa”.

Miközben végigsétálunk esténként a Duna-parton, felmerülhet bennünk a kérdés, vajon ilyennek képzeltük-e el négy évvel ezelőtt este a hídjainkat, elégedettek lehetünk-e az elért eredménnyel, tetszik-e a látvány, vagy lenne-e még javítani való?

Bármennyire büszkék is vagyunk fővárosunk esti képére, a kritikus látásmód mindig felfedez javítanivalókat. Miért nem világították meg a Szabadság-híd alsó öveit, miért nem Led-es az Erzsébet-híd alsó traktusa és miért nem frekventáltabban emeli ki a világítás a Margit-híd szobrait? Szóval van még teendő.

 

 

De aki először látja este a dunai panorámát, vagy olyan szerencséje van, hogy repülőről pillanthatja meg, úgy gondolom, örök emlékként őrzi meg. És, ugye, a látvány fókuszában a kivilágított Duna-hidakat találjuk (12. kép).

Deme László