Budapesti séták fával, betonnal
Betonplatni mint kilátó, városi nyomhagyás Jancsi és Juliska ihletésében, és egy négyméteres, fából ácsolt mobilinstalláció, ami a frászt hozza a Fashion Street biztonsági őreire. Első workshopját rendezte Budapesten a londoni Architectural Association, az eredmények a héten még láthatóak a KÉK-ben.
Slattyog, ballag, poroszkál, cammog, kutyagol, baktat, mendegél – találó magyar szinonimáinknak köszönhetően roppant sokszínűen tudjuk érzékeltetni egy átlagos közúti gyalogló mozgásának mikéntjeit, némi bónusz utalással az illető kedélyállapotára. A séta céljáról azonban vajmi keveset árulnak el a fenti szavak, ehhez jobban meg kell ismernünk a cselekvő személyét. A világhírű londoni építészeti iskola, az Architectural Association School of Architecture (AA) valami ilyesmit tűzött ki célként a „The Uncommon Walk”, azaz „A szokatlan séta” címmel rendezett első budapesti workshopján, 2018. augusztus 30. – szeptember 9. között. Az intenzív kurzuson tíz hallgató, négy londoni oktató és több hazai szakmabeli vett részt, az eredményekkel a Design Hét alkalmával, október 10-19. között a Kortárs Építészeti Központban lehet megismerkedni.
Az AA Nagy-Britannia legrégibb, az állami oktatási rendszertől független építészeti intézménye. Épp a hivatalos szisztémával szemben alapították 1847-ben. Sajátosságának az számított, hogy a tanulmányi rendet a hallgatók állították össze. A hamar népszerűvé vált intézményből a 20. században olyan hallgatók kerültek ki, mint Zaha Hadid, Denise Scott Brown, Richard Rogers, David Chipperfield vagy Will Alsop. Az AA eredeti, kritikus gondolkodásra, kérdésfeltevésre ösztönző légköre szerepet játszott Herbert Muschamp és Nicolai Ouroussoff kritikusok, illetve a napjaink építészeti képzésében meghatározó szerepet játszó Cedric Price és Mohsen Mostafavi pályájának elindításában is.
Bár a „Visiting School”, azaz a külső helyszínre kihelyezett, rövidtávú intenzív tematikus képzés hagyománya évtizedes, Budapestre idén először jutott el az AA. Ez a két főszervező személyes érintettségének köszönhető. A magyar származású Doreen Bernath építész és elméleti szakember, aki Cambridge-ben és az AA-n tanult a Royal Institute of British Architects ösztöndíjával, a SpaceMedia Int és a DEZACT alapítója, valamint a RIBA hivatalos lapjának szerkesztője. A borneói származású Pei Yong az ő tanítványaként végzett három éve az AA-n, ezt követően költözött Budapestre, ahol férjével, Zifeng Weivel közösen saját stúdiót működtetnek WY Design néven. Az itteni műhelymunkához az alapkoncepciót két fiatal AA-oktató, Harikleia Karamali és Nick Green bevonásával határozták meg, akik aztán a teljes tíznapos folyamatra is velük tartottak.
„A szokatlan séta” a városi élet szokatlan szempontból történő elemzésére ösztökélt. A téma gazdag előtörténetét, Vito Acconci 1969-es, random gyalogosokat követő akciójától Peter Smithson földközeli cambridge-i sétáiig, külön erre az alkalomra összeállított kiállítás foglalta össze a FUGA Budapesti Építészeti Központban. A Klaniczay János (Kortárs Építészeti Központ) vezette városi sétát követően itt indult a hivatalos program szeptember 30-án. Klaniczay előadása mellett prezentált a workshop résztvevői közé meghívott Franz Bittenbinder is, aki magyar származásának köszönhetően ismeri a várost, valamint a workshop két főszervezője, Bernath és Yong. Másnap az első workshop-eseményt követően a folyamatba meghívott többi támogatói szereplő: Harikleia Karamali és Nick Green, Pozsár Péter és Janota Orsolya (Hello Wood) valamint Maurer Klimes Ákos (Ivanka Concrete) kínáltak konkrét kapaszkodókat a résztvevőknek.
Ezt követően indult a tényleges munka, a kijelölt terület (az V. kerület belső része) megismerésével, az alaptémaként szolgáló „sétáló-típus” kiválasztásával, valamint a felvetések kidolgozásával. A workshop komoly kihívásokat támasztott: az első ötlettől a tervezési fázison és az anyagmegmunkálás lehetőségeinek megismerésén keresztül el kellett jutni a prototípus-gyártásig, sőt, a kiállítható állapotig. „A várossal foglalkozunk, ha belegondol az ember, akkor – a Belváros százméteres háztömbjeivel mint helyszínnel – elég komoly léptékben. Ugyanakkor nem redukáljuk a városról való gondolkozást a tervezésre – gondolni kell a megvalósításra, a méretezésre és a tényleges részletmegoldásokra is. Ez a kombináció meghatározó volt a szervezésben. Nem volt elegendő pusztán rajzokat produkálni: tényleges tárgyak létrehozását és az ezzel járó hibákat is megtapasztalták a résztvevők.” – jellemezte a helyzetet Doreen Bernath, amikor a workshop záróeseményén beszélgettünk.
A folyamat részben a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. által rendelkezésre bocsátott, Kossuth Lajos utcai projektgalériában, részben a két felkért gyakorlati partner: a Hello Wood és az Ivanka Concrete műhelyeiben zajlott. A munkaközi fázisok értékelésében a mentorok mellett a Kortárs Építészeti Központból Kovács Dániel, valamint alkalmanként Molnár Szabolcs (Paradigma Ariadné Építésziroda) és Alföldi György (BME Urbanisztika Tanszék) vettek részt.
„Jó néhány alaptémát megfontoltunk, de a séta elég természetesen jött fel.” – magyarázza Pei Yong. „Az egyik inspirációját a Slow Movement jelentette. Szerettünk volna személyes szempontból megközelíteni a várost.” Bernath hozzáteszi: „A város változását közvetlen módon megcélozva, nem mediálni vagy vitatni azt, ahogyan a mainstream szakmában történik, hanem felhasználva a külföldi intézményként adott egyedi helyzetünket, sajátos tudásunkat, valami újat kínálni.” A folyamathoz hozzátartozik az is, hogy az AA hagyományainak megfelelően a résztvevők nagy döntési szabadságot kapnak a biztosított szakmai keretek között, maguk dönthettek az együttműködésekről és az anyagról is. Nem probléma, inkább folyamatcentrikus oktatás ez, a gondolkodás és az alkotás együttes, párhuzamos és intenzív élményét kínálva. Ez azért is érdekes, mert nem mindenki építész a hallgatók közül: akadt, aki filmes háttérrel jelentkezett a budapesti műhelymunkára. (Bár a szervezők igyekeztek elérni magyar hallgatókat is, csak egy hazai jelentkező volt: a Műegyetem angol nyelvű képzésének egyik kínai hallgatója.)
A fentiek fényében az elkészült munkák széles skálán mozognak a termék-prototípus szinten kidolgozott, életképes elképzeléstől a vázlatos, költői vízióig. A központi tárgy a Hello Wood Technika stúdiójában készült, négy méter magas „Walker”, amely egyrészt a többi projekt a városi térbe kivihető bemutató platformja, részben – emberhajtotta, mobilis szerkezetként – maga is a témára reflektál. Erre épül rá a betondoboz, amelybe pillantva egy sétáló örökre kimerevített mozgását láthatjuk, vagy az installációszerű, kisméretű betonstruktúrák, amely egy közterületi takarító mozgásának hullámzó, visszatérő jellegére utal. Egy másik darab ugyancsak a felhasználó mobilitására épít, de maga mögött magokat szórva a pillanatnyi élmény hosszú távú nyomaira emlékeztet.
A kész tárgyak felületének kezelésével, színezésével bizonyos projektek megpróbálnak reflektálni a város sajátosságaira – magyarázza Pei, megjegyezve, hogy az erősebb helyi kötődésen jövőre dolgozni szeretnének. A tervek szerint ugyanis a szervezők folytatják az AA Visiting Schoolt, remélve, hogy több magyar vagy itt tanuló diákot érnek el, illetve komolyabb együttműködéseket tudnak létrehozni a hazai oktatási intézményekkel is.
Kovács Dániel
Architectural Association Visiting School Budapest – „The Uncertain Walker”
Budapest, 2018. augusztus 30. – szeptember 9.
honlap: http://budapest.aaschool.ac.uk/
szervezők: Doreen Bernath – Pei Yong
tutorok: Nick Green, Harikleia Karamali
résztvevők: Tima Abuhakema (Jordánia), Mahmoud Ali (Egyiptom), Franz Bittenbinder (Németország), Yoav Caspi (Izrael), Haoheng Cseng (Kína), Ahmed Mosallam (Egyiptom), Mariia Shapovalova (Ukrajna), Howard Chen Hao Su (Dél-Afrika), Hamza Tahabsam (Jordánia), Lesego Thamagana (Mozambik)
Az AAVS Budapest kiállítása a Budapesti Design Hét részeként 2018. október 12-én, 19 órakor nyílt meg, és október 19-ig látható a Kortárs Építészeti Központban (1111 Bartók Béla út 10-12.).
