Builders - Építők

A Fugában nemrég megrendezett szociális építészeti kiállítás kapcsán készítette el a Hello Wood könyvét Builders azaz az Építők címmel, mely a hazai szociális építészeti törekvéseket mutatja be. A könyv 15 szerzője személyes tapasztalataikról, kutatásaikról számolnak be. A kötet végére Pozsár Péter írta le gondolatait. 

BUILDERS / ÉPÍTŐK
SZEMLÉLETFORMÁLÁS ÉS KÖZÖSSÉGTEREMTÉS – SZOCIÁLIS ÉPÍTÉSZET A 21. SZÁZADBAN

A hétköznapi ember számára az építészet falakat, tetőt, ablakokat, jó esetben esztétikus formákat, esetleg művészeti értéket jelent. Pedig az építészet ennél sokkal több: filantróp misszió, társadalmi felelősségvállalás, közösségteremtés, viselkedésminta, sőt aktív gondolkodásformálás.

Erről szól a Hello Wood által szerkesztett és kiadott, most megjelenő, szociálisan elkötelezett magyar építészeti projekteket felvonultató kötet. Célja nem csupán ezen kezdeményezések bemutatása: az elkészült munkák mellett elénk tárja azok hátterét, a mélyebb társadalmi összefüggéseket, lokális problémákat és feladatokat, felvillantja a jelenség magyarországi gyökereit, ismerteti a hazai alkotók nemzetközi kapcsolódásait, tapasztalatait. Az épületek és az építés során születő és erősödő közösségek mellett számos kérdést is felvet:

Mi az a szociálisan elkötelezett építészet? Vannak­-e, és ha igen, melyek a jelenség kelet­európai sajátosságai? Melyek a projektek mögött húzódó mélyebb motivációk? Hogyan integrálódnak az elkészült alkotások egy közösség életébe? Képesek­e az ilyen kis léptékű építészeti beavatkozások valódi változást generálni?

Az ÉPÍTŐK olyan valóra vált projekteket tár elénk:

• ahol a közösségi szerepvállalás, a nyitottság, a személyes jelenlét, valamint a képesség az együttműködésre és a segítségnyújtásra nem szakmai és nem csupán építészeti kérdés;
• amelyek rávilágítanak arra, hogy mindenkinek lehetősége van képzettségének, képességeinek megfelelő mértékben szerepet vállalni olyan célok elérésében, melyek a közvetlen vagy akár a tágabb környezet minőségét képesek emelni;
• melyek azt üzenik, hogy bárki részt vállalhat az építés folyamatában, és ezáltal a közösségek megteremtésében és fenntartásában.

Ez a könyv ezeknek az embereknek a munkáját mutatja be. Ők az Építők!

 

Építő kezek, építő szavak:

Bár a Hello Wood elsősorban építészeti alkotó eseményeiről ismert, a szociális elköteleződés gondolata a kezdetek óta egy fontos motorja minden életre hívott projektnek, legyen szó szakmai közösségépítő táborról vagy egy társadalmilag érzékeny, átfogó kiadványról az ötlet és igény megfogalmazódásától a kész könyvig. A most elkészített, a magyar szociális építészettel foglalkozó ÉPÍTŐK könyv is ennek a gondolatnak, aktív közösségformáló szerepvállalásnak, tenni vágyásnak a manifesztációja, amely a Hello Wood szellemiségében született, az építő kezeken túl építő szavak által.

A könyvről:

BUILDERS / ÉPÍTŐK címen 2016 júniusában megjelenő, a hazai kortárs építészet történetének egyedülálló kiadványát a Hello Wood csapata hívta életre a Think Global, Build Social! című kiállítás apropóján. A könyvet Vári János Hunor grafikus tervezte. A kötet szakmai partnerei a Goethe Intézet, a BOOOK Kiadó és a MOME Építész Intézet voltak voltak. A könyv megjelenését a Leier Kft, a Kész Holding és a Layher Kft. támogatták.

A kiadvány szerzői:

Borbás Péter, Cságoly Ferenc, Fajcsák Dénes és Fábián Gábor, Fehér Bori, Holczer Veronika, Hüttl Sarolta, Irimiás Balázs, Andres Lepik, Kemes Balázs, Michael Müler­Verweyen, Oroszlány Miklós, Pozsár Péter, Somogyi Krisztina, Stein Júlia és Tátrai Ádám, Turi Attila, és a Debreceni Alkotóműhely tagjai.

---

 

“Az alkotó ember gyakran nem tudja,
valójában mit is tesz..”
(Nagy András fordítása)

Ha a szociálisan elkötelezett építészeti projektekben résztvevők írásait olvassuk, szembetűnik, hogy szinte kivétel nélkül hasonló élményekről, értékekről számolnak be. Ha azt kérdezzük, mi volt a legfontosabb, amit tanultak vagy átéltek, a válaszok újra elég hasonlóak lesznek. Emellett a kitűzött célok, az építészeti eszközökkel megoldani kívánt problémák, a részvétel jellege, a módszertan, sőt még az épületek karaktere és léptéke is többnyire megegyezik.





Mindezen egyezések alapján akár azt is kijelenthetnénk, hogy az utolsó nagy építészeti stílusok kifulladását követően, újabb generációk élhetik meg egy egységes építészeti karakter, ha úgy tetszik építészeti stílus születését és növekedését – ha ezzel egy időben – nem kellene szembenéznünk a jelenség alapvető hiányosságaival is. Ezt a több mint két évtizede jól beazonosítható folyamatot ugyanis a mai napig nehezen vagy egyáltalán nem lehet a nevén nevezni. Fejlődésének iránya, a kritika uralkodó módszertanával alig-alig tervezhető, és nehezen illeszthető a ma elfogadott, profit- és növekedésorientált gazdasági modellek célrendszereihez.

Ráadásul maguk az alkotók sem mind rendelkeznek olyan egységes jövőképpel, utópikus vagy disztópikus vízióval, mely minden stílus alapvető sajátja, motorja kell/kellene, hogy legyen.

Ennek ellenére a résztvevők az építésről és annak különböző lépéseiről hasonló
módon számolnak be. Tapasztalataik jól láthatóan két meghatározó jelenség
mentén csoportosíthatók, az elkészült épület és az ennek kapcsán születő
közösség köré.

Lehetséges azonban, hogy a dilemmák feloldásához akkor kerülhetünk közelebb,
ha egy harmadik nézőpontból, az alkotóban végbemenő folyamatok irányából
közelítjük meg a kérdést, hiszen ezen tapasztalatok megismerése épp olyan
fontos szerepet játszhat a szociális építészeti törekvések belső összefüggéseinek megértésében, mint a formált közösség, vagy az épület vizsgálata.

Az építők

Az Építők gyakran az átszellőztetett szerkezetek, a helyben fellelhető anyagok
innovatív használata, az ökotudatos szemlélet alkalmazása, a tájolás és árnyékolás szerepe, a teremtett vagy épített környezetbe történő integrálás fontossága mellett, participációról, a folyamatok közösségi jellegéről, s nem egyszer az elkövetett hibákról és korrekciókról, a helyben érzékelt kihívásokról, az épület és közösség viszonyáról és elfogadásáról, a folyamatok dinamikájáról mesélnek.

De beszámolnak számtalan olyan tapasztalatról is, melyek nehezen körülírhatók
és jól érzékelhetően más természetűek, mint a rutinosan megszerezhető, biztonságosan birtokolt ismereteink. Máshogy érhetők el és máshol raktározódnak, hiszen a tapasztalatot a test és a szellem közösen hordozza, melyhez a környezettel való személyes kapcsolódás útján
juthat el ember és közösség egyaránt.

Az anyagon keresztül

Az Építő számára az anyaggal való dolgozás olyan lehetőség, mely a teremtett
világ megismerése felé nyit utat. A megismerés e rítusa, az anyag belső
szabályszerűségeinek elfogadásán és ezen szabályok tiszteletben tartásán
keresztül válhat sikeressé, mely fegyelemre, és egy rajtunk kívül álló, nálunk
nagyobb, és nem emberi eredetű rendszer tiszteletére tanít. Kapcsolatot épít
anyag és ember között, melynek sikere a szabályszerűségek és a célok össze
hangolásán, a határok megismerésén és megértésén, az egyensúly megteremtésén, egy szóval a harmónia megszületésén
múlik.

A teremtés éménye és súlya

Az építés során maga a gondolat ölt formát. Megjelennek a valóra válás sajátos
tulajdonságai és érzékelhetővé válnak a terv és a valódiság közötti különbözőségek.

Az Építő megéli a létrehozás nehézségét, és megismeri ellentmondásos természetét, a tett erejét, a folyamatos döntéskényszert, és döntései azonnal tapasztalható kövezkezményeit, valamint a folyamat alapú gondolkodás és tevés természetét és ritmusát. Az alkotók lépésről lépésre figyelnek fel a felelősség érzésére is, mely a nyersanyag érzékelésének pillanatában azonnal megjelenik, s jelenléte az építés folyamatának előrehaladtával párhuzamosan, ellentmondásos érzéseket ébresztve folyamatosan erősödik. Végül a tökéletlenség és a valóra válás kettősségével végleg az Építő vállára telepszik, melynek súlyát a folyamatban való részvételnek köszönhetően lassan megtanulja hordozni is.

Az alázat és segítségnyújtás, azaz a szolgálat 

Az anyag belső összefüggéseinek megértése tehát alázatra és tiszteletre, – a minket körülvevő és bennünk is jelen levő természet tiszteletére – az egyensúlyra való törekvésre nevel. A teremtés megélése a felelősség megismerésére és súlyának viselésére tesz képessé. E kettő alapvető értékként interiorizálódik és nem tudatos, hanem megélt, taktilis tapasztalatok alapján alakítja ki az egyén és egy globális közösség új, de sokkal inkább újra felfedezett közös alapját. Képessé teszik az Építőt arra, hogy választott eszközével – jelen esetben az építészettel – valóban hatékonyan működhessen közre.

LEHETŐVÉ TESZIK, HOGY A SZAKMA GYAKORLÁSA, A MÉRNÖKI TARTALMAK ÉS A MEGTANULHATÓ TUDÁSOK MELLETT, VAGY EZEKEN TÚL, VALÓDI SZOLGÁLATTÁ VÁLHASSON!

A kézművesség újra felfedezése, a személyes jelenlét, a részvétel alapú tervezés felé fordulás és a vágy a régi tudások újra megszerzésére talán nem “csak” szakmai motivációk mentén értelmezhetők. A szociálisan elkötelezett építészeti törekvésekkel kapcsolatban felvetett kérdések és hiányosságok okait pedig, az uralkodó tudományos módszerektől eltérő módon, máshol, más eszközökkel és szemlélettel kell megpróbálni, feltárni. A munka során, a racionálisan megfogalmazható eredmények mellett olyan tapasztalatokkal
gazdagodik az Építő, melyeket ha érzékeltetni szeretnénk, talán a flow
élményéről, a katarzis felemelő pillanatairól beszélhetnénk, de még ezek a szavak sem képesek pontosan leírni azokat a folyamatokat, melyek az alkotó testében és szellemében mennek végbe, s melyek egy másfajta jelenlevés felé nyitnak kaput.

A fent röviden bemutatott értékek, újra megszerzett jártasságok, szokatlan és nehezen megnevezhető tapasztalatok pedig akkor válnak igazán jól értelmezhetővé, ha közös céljukat, eredőjüket próbáljuk meg elgondolni; ha feltételezzük, hogy egy irányba, egy személyes és belső átalakulás irányába mutatnak, megteremtve így egy új szakralitás és hit alapjait.

Pozsár Péter