C-mine - felfedező út az egykori szénbányában

A 2011-ben Mies van der Rohe díjas C-mine (C-bánya) kulturális központjához fiatal belga építészek, Halewijn Lievens és Armand Eeckels (NU architectuuratelier) tervei szerint 2012-ben készült el a bánya szellőző alagútjainak átalakítása egy különleges, érzékekere ható installációs térré, felfedező útvonallá. 

A projekt több évvel ezelőtt egy pályázattal kezdődött, amit az évi mintegy százezer látogatót vonzó Winterslag bánya régi szellőző csatornáiban kialakítandó turisztikai látványosság tervezésére írtak ki. Az NU Architectuuratelier egy olyan földalatti útvonal létrehozását javasolta, amely összekötötte a régi és az új földalatti elemeket az aknatornyokkal, hogy a sétaút téri értelemben is izgalmas legyen. Ez a C-bánya expedíció a C-bánya területén, illetve benne, rajta és alatta tárul fel. A projekt nem bányamúzeum akart lenni, hanem magas és mély, széles és szűk, fent és lent kontrasztjának érzéki megtapasztalása volt a célja.

Az út a C-bánya jelenlegi kulturális központjának első emeletén, annak egyik sarkában, lépcsőkkel indul. A lefelé vezető lépcsők egy ajtóhoz érkezve elkeskenyednek, a bánya legbelső részét csak egyesével, illetve egyes sorokban lehet bejárni. Egy cikkcakk után a szellőzőakna a jobb oldalon kitágul. Kicsit tovább, a bal oldalon egy hatalmas ventilátor van, ami bár most mozdulatlan, az ember így is érezheti a levegő áramlását, illetve hallhatja a furcsa hangokat.

Jobbra, körülbelül hat méterrel beljebb van a hosszú, nagy belmagasságú, boltíves elszívó csatorna, aminek falára az évek során porréteg rakódott le. Ezen a szakaszon a tervezők nagyon egyszerű, geometrikus, hajlított és forrasztott fehér acéllemezekkel kialakított térformákat helyeztek el, amelyek akár az origamik, finomak és törékenyek. Kívülről nézve is emlékeztetnek rájuk. Az út közepére helyezve, kis fehér kövekkel kirakott sávként mutatják az utat a C-bánya kulturális központja felé. Ezek az elemek fizikai kapcsolatot is létrehoznak a felszín és a földalatti világ között. Van itt periszkóp, fényakna, fénykupola, illetve a felszínen például egy pad, amely a földalatti „Geluidcel” (hangcella) installáció része a felszínen.

Az alagút első eleme a „Geheugen” (emlékek) installáció, ami öt felfüggesztett fülkéből áll, mindegyikben bányászok történeteit mutatják be írók és művészek interpretációjában. Ezt követi a „Geluidcel” (hangcella), a „Periszkóp” és a „Visszhang tér” fényaknákkal, amelyek az aknatorony alatt helyezkednek el, így le kell hajolni és ki kell fújnia magát az embernek mielőtt belép ebbe a szűk, alacsony belmagasságú térbe. Ez a nyomasztó labirintus vezet ahhoz a fehér-fekete folyosóhoz, amely a két aknatornyot köti össze. A boltozatos folyosó visszhangozza a lépések zaját és az emberek beszélgetését is. Ez a hanginstalláció, amely a sétát kíséri, elvezet a dúcok sűrű erdejéhez. Meghatározó kép ez – mintegy továbbviszi a teret, ami az érzékekre hatva az emlékezést stimulálja. Jóllehet innen az út nem az aknákat kiszolgáló kasokhoz, hanem kettős csigalépcsőn át egy 15 méter magas platóra visz föl. Innen a látogató 62 méter magasra juthat egy spirális vonalvezetésű fém lépcsőn, amit egy olyan fémháló övez, amin átcsap a szél. A végén egy egyenes karú vaslépcső 80 méter magasra visz föl, ahol láthatók a fogaskerekek, amelyek a kas vonókötelét hajtják meg, és ahonnan a C-bánya területét, illetve Liege-ig és Maastricht-ig az egész környéket be lehet látni.

Az építészek ezzel a projekttel a terület archetipikus értékeit kívánták hangsúlyozni azzal, hogy visszahelyezték azokat eredeti kontextusukba. A sétaút követi a terület morfológiáját és anyagszerűségét a megértést segítő kiegészítésekkel. Az aknatoronyba beültetett lépcső erőteljes színezést kapott, de ez nem üti az eredeti építészetet, mert mindkettő a fém-építészet nyelvét használja, amely a funkción túl a szerkezet logikáját is kifejezi. Bár története kiüresedett és új célokat kapott, a hely lényegét mégis sikerült megragadni, mivel a használókban – bányászokban és látogatókban egyaránt – hasonló érzéseket ébreszt. Egyszerű és örök érvényű módja ez annak, hogy elmeséljünk egy történetet.

Audrey Contesse

(fordította: Pásztor Erika Katalina)

Az alábbi (holland nyelvű) videón Halewijn Lievens építész mutatja be a "C-mine expedíció"-t. A videón 1:40 - 3:00 között láthatók részletek a projektből.