Callmeyer Ferenc emlékezik Csete Györgyre
Elhunyt Csete György, a magyar organikus építészet egyik, közéleti szerepet is vállaló elindítója. Callmeyer Ferenc egy 2006-ban hozzá intézett levéllel emlékezik meg barátjára.
Budapest, 2006. november 30.
Kedves Ferikém!
Hadd osszam meg örömömet, ide írom a szocreál tengerében gázolva a Rólad írt sorokat – milyen hatással volt az a kis épületed induló építészkedésemre:
„Callmeyer F. 1957-ben Badacsonyban épült poharazója már a magyar regionalista – organikus építészet kiemelkedő indító darabja." Azóta is sokszor megnéztem azt a kicsi elrejtett házikót, amióta felfedeztem és a kis prospektus írója: Prakfalvi Endre is észrevette, a Táncsics utca 1-ben, amikor mindenünnen kitiltották osztályidegenségemet, hogy milyen hiba volt életben hagyni minket; most hozzáolvasom „Nyiszli Miklós: dr. Mengele boncoló orvosa voltam" oldalait, mekkora riodalom volt, amikor a hullahegy alján Auschwitzban egy kis zsidó lány életben maradt, nem hagyhatták meg, tarkón lőtték, mást nem tehettek, még elkotyogja – magamra ismerek, akik megmaradtak valahogy, Zalavári Laja is! – élve eltemetve bár, egy másik hiba, tanú, élesztő maradt, talán maga sem vette észre!
Megbocsáss, de így az ágyban írva, nehéz, - milyen szívósak ezek! – a hibák, elvtársak, a hibák! És még élnek 55 év után is: 1952+55=2007. és még ott vannak az Orczy téren is: december 15. 6 órakor a Kévés Galériában es!
Milyen jó hogy megírtad családregényedet, s benne 1956. október 25-ét. Hál’Istennek még olvasunk, tehát élünk, ezek meg csak élnek…
Pongrátz Gergely sírjára is rákerült Mysán a fekete gránitlap, csak a toledói páncél, a pszeudó szobor hiányzik róla, még elintézendő! Kishegyesi (Szabadka-Vajdaság) kis kemence kápolnám néhány képecskéjét küldöm, és baráti szeretettel ölellek Titeket
2006. november. 26.
Csete György
Mi megvagyunk, tudod milyen nehéz ágyban fekve, a térdet felhúzva, támasztva a papírt, írni?! Most hajnalodik, a kezed kivan, de megvan a kis írólapom, a műterem, így már könnyebb!
Gyurikám! Nyugodj békében!
