Amikor megismertem az egyik legösszetettebb munkáját – a Castelvecchio együttesét – már egy éve nem volt köztünk a Mester, il Maestro Veneziano – ahogy általában Őt nevezték. Velence környékén élt, a velencei Képzőművészeti Akadémiát végezte el és Veneto tartományban alkotta legtöbb művét is. Nem volt építész végzettsége, mégis oktatott a velencei építészkaron, majd a kar dékánja is lett a 70-es években. Hosszú évekig támadták pályatársai, mivel nem volt tagja az építészkamarának.
Az építészeti szakirodalom csak a 70-es években figyelt fel rá igazán, amikor monografikus folyóiratszámot jelentettek meg róla Olaszországban. Komoly elemzés és értékelés csak a halála után született, s azóta szüntelenül jelennek meg különböző terjedelmű feldolgozások a világ számos országában. Születésének 100. évfordulóján szinte nemzeti hősként ünnepelték Olaszországban és számos rendezvényen, illetve konferencián ismertették munkásságát. Ekkor nyílt meg a Scarpa archívum a trevisoi levéltár részeként, ahol a több mint 30000 rajz kutatására nyílik mód. Scarpa tervezői tudásának és gondolkodásmódjának megismerése újabb lendületet vett a centenárium után, hiszen számos újabb kiadvány foglalkozik az elkészült művek anyaghasználatával és utóéletével.
A scarpai életmű az olasz építészeti kultúra elválaszthatatlan részének tekinthető, hiszen egyedisége, gazdagsága, elmélyült jelentéstartalma szinte minden irányzattól és csoportosulástól függetlenül teremtett egy önálló iskolát.
Klaniczay Péter
Kamarai tagok 1 kreditpontot igényelhetnek (1000 Ft/ 1 FUGA kártya).
