"Célunk az építészet megjelenésének erősítése" - Pásztor Erika Katalina

A Média Építészeti Díja ma már kétségkívül rangos és professzionális rendszeres eseménye a szakmai közéletnek, amely - egyébként - nem bővelkedik az ilyesmiben. Mi áll mindennek hátterében? Hogyan és kik dolgoznak azért a szórakoztató és tanulságos pár óráért, amit majd egy éves szervező munka előz meg? Mik a fix pontok, és mi motiválja a változásokat? Zöldi Anna kulisszatitkokat feltáró beszélgetése a Média Építészeti Díj szellemi szülőanyjával, Pásztor Erika Katalinával

A szervezők a mindenkori tapasztalatok alapján minden évben igyekeznek újítani, és ennek köszönhetően a tizenhárom éve még bájos spontaneitásával vonzó, ám maratoni időtartamával embert próbáló rendezvény pergővé és igazi társadalmi eseménnyé vált. A nézőszám – köztük laikus közönség arányának - növekedése jól jelzi, hogy az évente megrendezett díjátadó egyre inkább eléri eredeti hivatását: az építészet és a civil társadalom közti párbeszéd erősítését. 12 forduló után a soron következő alkalom ismét újdonságokat hoz, nem utolsó sorban azért, mert a rendezvény kinőtte bevált helyszínét, az Uránia mozit.

Zöldi Anna (ZA): Mi az, amihez ragaszkodtok?

Pásztor Erika Katalina (PEK): A struktúra kezdetektől nem változott: a benevezett, és az adott év alatt az epiteszforum.hu-n közölt munkákból szakmai előzsűri válogat, majd a short listen belül a közönség előtti prezentációt követően nyilvános zsűrizés során alakul ki a végleges eredmény. A nyilvános zsűri tagjai különböző médiumokat képviselő újságírók, az ő véleményükön kívül minden munkát értékel a „szakmai kanapé”: az építészet és a társszakmák jeles képviselői. Terv és épület kategóriában adunk ki díjat, és az elejétől fogva vannak szponzori díjaink is, ezek száma évről évre növekszik. Büszkék vagyunk azokra a támogatóinkra [az Austrotherm, a Mapei és az Europa Design], akik az kezdettől, immár 13 éve mellettünk állnak.

ZA: A rendezvény lebonyolítása évről évre csiszolódott. A 12. évet betöltve, kiskamaszként milyen változásoknak néz elébe a MÉD?

PEK: A legfontosabb változás valóban a növekedésünkkel kapcsolatos. „Szemünk fénye” nagyon szépen fejlődik, kinőttük az Urániát, ami évekig ideális helyszínnek bizonyult. 2016-ban viszont már a díjátadó előtt elfogytak a jegyek, nagyobb befogadó tér után kellett néznünk. Nem volt könnyű az Uránia helyett új helyszínt találni, Budapest kulturális térképén a 600 fős rendezvényterem nem jellemző – de hosszas keresgélés után megtaláltuk „az igazit”.

ZA: Ne legyünk szemérmesek – miből és mennyi pénz van minderre? És egyáltalán: mi mindenre kell költenetek?

PEK: Alapvetően az NKA-hoz pályázunk, és kapunk minden évben 7-800 ezer forintot, ez a bázis. Összehasonlításul: az Urániában a tavalyi rendezvény költségvetése 5 és 6 millió ft között volt. A különbség a jegyárakból, illetve szponzoroktól, támogatóktól érkezik, a 2,1 millió ft értékű összdíjazás és az 500 ezer ft-os tárgyi díjak nekik köszönhetőek. Az előzsűri komoly munkát végez, ezt 300 Eur összeggel honoráljuk. A helyszínre utazó külföldi zsűritagok utazási költségeit tavaly a Holland Nagykövetség állta. A média zsűri egyelőre jelképes összegért vállalja évről évre a nyilvános szereplést - szeretnénk ezt növelni. Nem kis dolog egy számukra idegen területen nagy nyilvánosság előtt megszólalni – az idejükön túl ezt is szeretnénk honorálni. Hisz épp a média-zsűrizés és az azt kiegészítő szakmai bírálat ad az alapvetően szakmai rendezvénynek „fogyasztható” tartalmat, és ezáltal tudja betölteni a MÉD azt a funkciót, amiért annak idején életre hívtuk: az építészeti tartalmak népszerűsítését, a közízlés nevelését, röviden: az építészet beemelését a közbeszédbe. A legfontosabb kiadási tétel a terembérlet és a catering. Ezek a költségek is emelkednek idén, mert ezen a területen jelentős változásokat tervezünk.

ZA: Mi változik 2017-ben?

PEK: Az előbbiről már beszéltem – a helyszín. Felmerült a Vigadó, az Erkel Színház, a Belvárosi színház, de végül egy igazán különleges hely mellett döntöttünk. Teljesen megújítjuk a díjátadó lebonyolításának struktúráját. A mi rendezvényünk abban különleges, hogy egyszerre zsűrizés és díjátadó is egyszerre – általában a kettő időben külön szokott válni. Ez azt jelenti, hogy egy teljes délutánra igénybe vesszük a közönség figyelmét, ezt szeretnénk minél komfortosabbá tenni azzal, hogy a program két szekciója közé beiktatunk egy hosszabb szünetet, amit svédasztalos fogadáson tölthetnek azok, akik jegyet váltanak az eseményre. A nagyjából 2 és fél órát igénylő prezentációk után egy órát vesz igénybe a vacsora, ezt követi majd a díjátadó a megszokott módon. A hosszabb szünetben így mód van a hallottak feldolgozására, megbeszélésére, megemésztésére - a finom vacsora mellett. Mindez azt is jelenti, hogy valóban teljes délutáni programot kínálunk valamelyik őszi hétvégére. Szeretnénk, ha az esemény igazán rangos ünnep lenne, a szó minden értelmében, és minden érintett számára.

ZA: A MÉD hűséges krónikásaként feltűnik, és tiszteletet ébreszt bennem, hogy évről évre figyelembe veszitek és megszívlelitek a tanulságokat, változtattok a sémán. Nem a puszta udvariasság mondatja velem, hogy az esemény színvonala lminden alkalommal áthatóan emelkedik. Ki hozza a döntéseket? Egyáltalán – milyen, mekkora team működik a rendezvény hátterében?

PEK: A koncepcionális döntéseket én hozom, de előtte sok megbeszélést tartok, és ahogy mondod, figyelembe veszem az észrevételeket. Az előkészítés és szervezés az epiteszforum.hu csapatának feladata - a szerkesztőségben dolgozó 3-4 fős team végzi a munkát. Előnyünk, hogy a versenyben szereplő épületek eleve hozzánk érkeznek közlésre, így az előkészítés házon belül már jóval az aktív periódus előtt megkezdődik.

ZA: Konkrétan milyen számokról és idő-dimenzióról beszélünk?

PEK: Egy egész éven át fogadjuk a nevezéseket – az epiteszforum.hu oldalán történő közlés tulajdonképpen már belépő a versenybe. Van, hogy a tervező maga kíván a versenyben részt venni, és van, hogy mi biztatjuk a hozzánk érkező anyag alapján. A gyűjtést az esemény időpontja előtt 2,5-3 hónappal lezárjuk, ekkor kezdődik a rendezvény tényleges szervezése, illetve az előzsűri munkája, amit részünkről a tervek angolra fordítása előz meg, hisz a változó magyar zsűritag mellett 3 külföldi bíráló választja ki a nyilvános prezentációra méltó 5 épületet és 5 tervet.

ZA: Hogyan és milyen szempontok szerint dolgozik az előzsűri?

PEK: Az előzsűrit külföldi szaklapok jeles képviselői alkotják: tavaly az A10, a Monitor magazin, illetve a 2016-ban megszűnt Uncube internetes építészeti magazin munkatársai. Az elnök évek óta Indira van’t Klooster (A10), aki rendkívül lelkes és alapos munkát végez. A regisztrált pályaművek nagy számára való tekintettel került be negyedik zsűritagként Beleznay Éva - igyekszünk mindig olyan hazai kollégát választani, akinek nagy rálátása van a nemzetközi szcénára. Tavaly 91 épület és 67 terv versenyzett, ezt áttekinteni nem kis feladat, a négy zsűritag egyre szűkülő körökben válogat, és állandó skype kapcsolatban áll a végső shortlist elkészültéig. Kiemelt szempontjuk a kortárs témafelvetés, a szociális építészet iránti érzékenység, és az atipikus építészeti megoldások.

ZA: A Média Építészeti Díjának specifikuma a szakmai bírálat és a civil bírálók véleményének ütköztetése. Ettől válik igazán izgalmassá és közönségbaráttá a rendezvény. Figyelve az elmúlt 12 év tendenciáit, feltűnő, hogy a kezdetben laikus média-zsűri beletanult a szerepébe, és már pontosan tudja, hogy mit „kell” jó épületnek tekinteni. Ez egyfelől siker, hisz azt bizonyítja, hogy az építészek és a felhasználók szemlélete sikeresen közelíthető, a közönség „nevelhető”, ugyanakkor a SHOW így kevésbé mulatságos. Van erre megoldás?

PEK: Tisztelve mindazokat, akik kezdettől velünk vannak, törekszünk rá, hogy évről évre új tagokat hívjunk a zsűribe. Fontos lépésnek tartom, hogy tavaly meghívtuk Vágó Ágit a Turizmus Trend - Vendég & Hotel magazintól, ebbe az irányba is szeretnénk nyitni. A show valóban fontos, ebben a konferansziéknak és a szakmai bírálóknak is nagy szerepük van. Jó fellépésű emberekre van szükség, ám elengedhetetlen a szakma jó ismerete és a hiteles vélemény. E téren is tervezünk változásokat: én igyekszem a háttérbe húzódni, s a műsorvezető páros tekintetében is új nevekre számíthat a közönség. A szakmai kanapén idén csupa hölgy fog ülni, hiszen Dúll Andrea mellé Somogyi Krisztinát és Beleznay Évát kértem fel. Így a környezetpszichológia, a közösségi-szociális építészet és a városrehabilitáció szempontjai is szóhoz jutnak a szűken vett építészeti szempontokon túl.

ZA: Feltűnő, hogy azok véleménye, akik a helyszínen, élőben látták az épületet, mindig szignifikánsan különbözik azokétól, akik csak fotóról és terven keresztül ismerik. Az építészet valóban 3D-s élmény, gondolkoztatok azon, hogy kötelezővé teszitek az épületlátogatást?

PEK: Minden évben lehetőséget adunk rá, hogy a zsűritagok megtekinthessék az épületeket, felajánljuk és meg is szervezzük az útjukat. Ez azonban nem kis elvárás, az ország területén szétszórtan elhelyezkedő objektumok meglátogatása gyakran egy-két egész napot is igénybe vehet. Sajnos egyelőre nem tudjuk az ebből adódó időkiesést úgy megfizetni, hogy mindenki be tudja vállalni a többnapos elfoglaltságot, de törekszünk rá, és továbbra is nyitottak vagyunk ez irányban. Természetesen az lenne az igazi, ha a tényleges épületről tudna mindenki véleményt formálni, bár a tervek esetében mindenképp csak az ábrázolt látvány, gondolatiság tud versenyezni.

ZA: Végére maradt az esemény lelke: az építészeti prezentációk. Ugrásszerű a változás az induláshoz képest a prezentációk színvonalában, és ezt nem csak a technikai megjelenésre értem. A kezdeti terjengős előadások helyét átvette a lényegre törő, valóban élvezhető bemutatók sora. Ez fontos, hiszen mégiscsak 10-11 munkát kell a közönségnek és zsűrinek befogadni.

PEK: A célunk az építészet megjelenésének erősítése mindenfajta médiafelületen. Ehhez élvezetes és fogyasztható előadásra van szükség – persze a vitathatatlan építészeti minőségen túl, ami nyilvánvaló alapkövetelmény. Mi ezt azzal igyekszünk segíteni, hogy a shortlist résztvevőinek ingyenes média-tréninget ajánlunk fel, ahol a tervezett prezentációjukat szakemberek segítségével fejleszthetik tökélyre. Sajnos ezt nem mindenki vette eddig igénybe, pedig szervezőként fontosnak tartjuk az egyenlő esélyeket, és ehhez az is hozzá tartozik, hogy senki ne lépje túl a megszabott időkeretet. Ezért a jövő évtől szigorúak leszünk, és csak az prezentálhatja a munkáját, aki előzetesen részt vesz a tanfolyamon. Nem mellesleg ebből leginkább az érintettek profitálnak, személy szerint is hiszek a profi segítségben, úgy a cégépítés, mind a kommunikáció terén – az epiteszforum.hu másik futó projektje, a Praxismodellek is ennek jegyében épül.

ZA: A felnőtt kor küszöbén illik már gondolni a távoli jövőre is. Mik a távlati tervei a Média Építészeti Díjának?

PEK: Az igazán távlati cél természetesen a televíziós vagy másféle online, élő közvetítés, de ezen még sokat kell dolgoznunk. Remélem, a tervezett változások együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán pörgős, a közönség, a szakma és az üzleti partnereink minden igényét kielégítő, szép programmal tudjuk 2017-ben tovább népszerűsíteni az építészetet.

Zöldi Anna