Centro Nautico - Evezőközpont és Múzeum Portóban

Kalászi Zoltán diplomaterve messzi világba kalauzol minket. Porto egy ipari övezetekkel tarkított lakónegyedében kíván elhelyezni egy olyan hajózási és kortárs művészeti múzeumot, amely egyszerre valódi élő sporttelep is.

Kontextus

A helyszín Portó külvárosában, Freixo negyedben található. A volt iparterület a
városiasodás hatására heterogénné vált. Ipari, kulturális és lakóépületek veszik körül a folyóparti területet. A belváros tehermentesítéseként Freixo fokozatosan beépül, ezáltal a telkek felértékelődésével új városi központ van kialakulóban. Ebbe a rehabilitációs hullámba csatlakozik a mestermunkám.

A tervezési terület jelenleg kihasználatlan, barnamezős telek, amit Kelet-Nyugat irányban autóút szel ketté. A vízparti telek beépítetlen, ős fás terület. A folyó vízszintingadozásának következtében a folyóparti telkek támfallal határoltak. A tervezési helyszínt délről a Douroba torkolló két mellékfolyó és a 2000-es években telepített kikötő határolják. Az út túloldalán elhagyatott ipari épületek és kisebb műhelyek találhatók.

Koncepció

Felvetésem egy valós megrendelésből lett portói félév tervezési feladatának közvetlen folytatása. Az ömlesztett funkciójú épület telepítésénél új közterek létesítése és az evezős funkciók vízhez való közelsége fő szempontokként szolgáltak. A komplexum lineáris szerkesztésével az északról torkolló mellékfolyóra párhuzamosan szerveződik. A kialakult tájelem rendezési elvként szolgál a kaotikus telken.

Ismertetés

Az épületet kettős támfalrendszer övezi, magasságuk a jelenlegi utcaszint és a maximális vízállás következményei. Az alsó támfalra szerkesztett traktus körüli közterek biztosítják a folyó megközelítését és összekapcsolják a szomszédos Nyomdamúzeummal. Az utcaszinten a főbb érkezési irányoknak megfelelően alakulnak ki további közterek. Észak felől a parkoló, keletről a buszmegállók felől alakítom ki az épület bejáratának ütköző rámpát.

Az épület hasábját az arra ható érkezési irányok formálják. Az átmetsző út és a
Nyomdamúzeumhoz vezető promenád felhasítja a tömeget, egyben meghatározza az épület programjának elosztását. A komplexum kulturális funkciói a város felőli oldalon, a sport-központú terek a vízparti telkek mentén nyertek elhelyezést.

A tömegképzés a terület indusztrialitását kívánja felidézni annak csarnokszerű
kialakításában is. A hasáb teljes hosszában acél rácsostartó vonul végig, amelyet hosszirányban polikarbonát köpeny burkol. Az épület keresztmetszeteiben a város és a folyó felé üvegfelülettel nyit, a metsződő út két frontján pedig fém burkolatával zár. A hasáb kettős közlekedési rendszerének párhuzamos szervíz- és közönségforgalmi folyosója a multidiszciplináris funkciókat ellátó magokat foglalja be.

Kalászi Zoltán

Opponencia

1994-ben írta Koolhaas: „Ha egy új urbanizmus születne, az nem a rend és a teljhatalom közös fantáziáján alapulna; a bizonytalanság szakasza lenne; nem a többé-kevésbé állandó elrendeződésű tárgyakhoz kötődne, hanem a vidéket öntözné lehetőségekkel; többé nem a stabil alakítás lenne a cél, hanem hogy alkalmazkodjon az olyan folyamatokhoz, amik megtagadják, hogy konkrét formává kristályosodjanak (…); többé nem a város megszállottja lenne, hanem az infrastruktúra alakításáé, hogy vég nélkül erősítse és változatossá tegye; egyszerűsítés és újrarendezés – a pszichológiai tér újragondolása.”
(forrás: http://olvaso.kozep.bme.hu/?p=171)

Marosi Bálint által szerkesztett „építész olvasó” honlapon sorban jelennek meg nagynevű építészek gondolatai. Nagyon tanulságos ezeket olvasni és jólesik elmerengeni rajtuk. A hétköznapok prózaiságában szellemi muníciót adnak. A fenti idézet állításait különösen ide illőnek érzem. Nemcsak azért, mert a diplomaterv ránézésre Koolhaas-os asszociációkat kelt, hanem attitűdje is leginkább a téri infrastruktúra lényegi létrehozásáról szól. Hangsúlyozva, hogy egy épület sohasem egy befejezett mű, hanem a felhasználók és aktuális igényük, mozgásuk, teszik állandóan változó egésszé.

Portugáliában sajnos sohasem jártam. Így zavarba ejtő véleményt formálnom arról, hogyan viselkedik a ház a környezetében. Természetesen a Google segít ebben, de ez nem tud élményszerű tapasztalás lenni. Amennyit értek a település adottságaiból, hogy idegenségében is érdekesen vegyes rétegekből áll. Ipari, kereskedelmi épületek vegyülnek lakóterületekkel. Mindkettőt ellentmondást nem tűrően átszövi a közlekedési hálózat, utak, vasutak. Ipari csarnokok, várak, kastélyok egymás közelében. Hol egymásba érve, hol szigetszerűen elhelyezkedve a zöldfelületek között. Ezek mellett-alatt vasútvonalak jönnek-mennek, mint egy terepasztalon. Mindezt áthatja a mediterrán atmoszféra és a folyó, a közeli óceán vonzereje. Az alulhasznosított, barnamezős helyzeteket pedig a kultúra próbálja kitölteni. Ebbe a folyamatba illik bele ez a terv is.

A tervezett épület lényegében egy kettévágott csarnok, mely szinte mimikriként viselkedik, idomulva az ipari környezethez. Kicsit messzebbről nézve akár egy meglévő ipari épület átalakítása is lehetne. Alaposabban szemügyre véve viszont egyértelműen felismerhető, hogy ez egy kortárs modernitást képviselő aktuális mű.

A magyar szemnek meglepő, hogy kettészeli egy forgalmas közút, de ez itt (a Google alapján) nem szokatlan megoldás. Ebből is kiderül, hogy a funkcionális térfoglalás nem jelent függetlenséget a helyszíni feltételrendszertől, anélkül, hogy szájbarágós kontextus keresés lenne. Szép a párhuzamosság a tervezett öböllel. Nagyvonalú az óriás rámpa, aminek erős szívóhatása van a bejárat felé.
A terv teljesebb megértéséhez segítséget jelentene, illetve hitelesebbé tenné a koncepciót, ha tudnánk milyen – az építészeten túli világból - direkt vagy indirekt üzenetek befolyásolták azt. Arányos-e a hajózási múzeum nagysága, jelentősége a város léptékével, igényével? Kíváncsi lennék, milyen közösségi energiákra rezonál?

A tervező vizionál egy világot, de olyat, ami képes valósággá válni. A terv megépíthető. A virtualitás korában, manapság ez nem magától értetődő. A terv nyelvezete, a tervlapok, a prezentáció egy egészséges ”menőséget” mutat. Ha megépülne, az idő talán ezt lekoptatná, de anélkül, hogy ettől a gondolatisága szétesne. Vagyis időben stabil a ház, ami a józan, arányos tervezés ismérve.

Kalászi Zoltán Dávid diplomatervét elfogadásra javaslom!

Szokolyai Gábor építész