Civil kezdeményezésből sportközpont - A Laurencz László Sportcsarnok

A hazai sportszerető közvélemény előtt Laurencz László neve fogalom, a Zubor Attila építész által megálmodott új csepeli sportlétesítmény többek között ezért is a sikerekben gazdag sportoló nevét kapta meg. A beruházásról a tervezőt kérdeztük.

Tóth Tamás: Ritka, hogy egy civil kezdeményezésből ilyen kaliberű beruházás öltsön testet.
Zubor Attila: Pár csepeli sportszerető ember egy reggel úgy ébredt, hogy célt szeretne adni a kerület sportolni vágyó gyerekeinek, fiataljainak. Kézilabda egyesületet alapítottak és szakmai vezetőnek megnyerték a magyar női kézilabda egyik, akkor már nyugdíjas, de tettre kész edzőikonját, Laurencz Lászlót. Az edzések a kerület tornatermeiben folytak és hamarosan felmerült egy saját sportcsarnok építésének a gondolata. A csepeli önkormányzat a kezdeményezés mellé állt és a terület, valamint a beruházás önrészének biztosításával megteremtődtek az építkezés feltételei.

Az épület telepítése és tömegformálása tekintetében milyen feltételeknek kellett megfelelni?
Az építési hely a nyolcvanas évek panelházas lakótelepi környezete, egy oktatási intézmény meglévő tornaterme a panelházak között kialakult teresedés. A beszorított helyzet és a meglévő tornacsarnok pozíciója tálcán kínálta a lehetőséget a két azonos rendeltetésű épület összekapcsolására. A kényszer szülte helyzetből így sikerült előnyt kovácsolni. Az újonnan elkészült létesítmény öltöző és kiszolgáló infrastruktúrája mindkét küzdőteret kiszolgálja. Ezáltal megteremtődik a lehetőség a nagyobb kupák, versenyek, egyszerre két pályán történő gördülékeny lebonyolítására. A meglévő és a tervezett sportcsarnok funkciójából adódóan nagyméretű tömbjeit széthúztuk. A két épületrészt egyszintes nyaktaggal kapcsoltuk egymáshoz és az új csarnokot egy fejépülettel egészítettük ki, amely egy újabb tömeget eredményezett. Az egyszerű geometrikus elemekből építkező ház megmozgatott arányai reményeink szerint minden oldalról befogadhatóvá tették az épületet, a belső funkció kívülről is jól olvasható.

Miként épül fel az együttes alaprajzi rendszere, felépítése?
Az alaprajzi struktúrát az ésszerű, funkcionális működés határozza meg. A fejépület szolgálja az épületbe érkezők elosztását. Innen nyílik az öltöző-folyosó, a közönség-mosdók és a lelátó megközelítését biztosító közönségforgalmi lépcső. Kialakítottunk egy közvetlen átjárási lehetőséget is a csarnoktérbe, innen közelíthető meg a játékvezetői és edzői öltöző. A fogadótér nagyvonalúságát nagy belmagassággal és az épület előtt lévő sétányra nyíló nagyméretű függönyfallal biztosítottuk. A fejépületet és a sportteret a nyaktagban elhelyezett öltözők választják el egymástól. A sportolók csak az öltözőkön keresztül juthatnak a küzdőtérre és ugyan így, az épülethez kapcsolt meglévő sportcsarnokba. A lelátó megközelítését a csarnoktest oldalára függesztett „gyilokjárón" keresztül biztosítottuk, ami mind kívülről, mind belülről hangsúlyos eleme lett az épületnek. A 300 fős, egy oldalon elhelyezkedő lelátó két szélén lévő tornyokban szertárt, hangosító helyiséget és gépészeti teret alakítottunk ki.

Mi volt a koncepció a belsőben használt felületeket illetően?
A belső tér indusztriális megjelenése szándékos célunk volt. A szabadon hagyott szerkezeti beton minőségű felületek durvaságát a beépített, jó minőségű nyílászárok, vagy a lelátófolyosó ablakai köré kialakított tölgyfa keretek finomítják. Festett felület csak ott készült, ahol elengedhetetlenül szükséges volt.

A vizes helyiségek és az öltözők a sportlétesítmények leglátogatottabb „terei". Ezek kialakításánál milyen szempontokat vettek figyelembe a tervezés során?
Az intenzív használatnak kitett felületeknél - vizes helyiségekben és az öltözőkben - a kerámiaburkolatok kiválasztásánál a kedvező ár, az egyszerű szabályosság, tartósság, tisztántarthatóság és a biztonságos használat szempontjai érvényesültek.

Ma már alapkövetelmény egy sportcsarnok esetében, hogy a játéktér nem hagyhat kívánnivalót maga után.
A játéktér valóban világszínvonalú, felület és pontelasztikus sportburkolattal készült. Az épületet használó sportegyesület színeit viselő lelátó székek, valamint a sportpálya színei kellemes atmoszférát teremtenek a küzdőtéren mind a sportolók, mind a közönség számára. A légtechnika és a gépészeti csövek takarás nélkül készültek, az építész szándéka szerint erősítve a ház őszinte megjelenését. Nincsenek felesleges díszítések, a ház nem akar más lenni, mint ami: egy tartós, funkcionális épület, ahova alapvetően sportolni jár az ember.