CM à la Budapest

”A négyezres tömeg, a budapesti Critical Mass megállíthatatlanul duzzadt, idén 80 ezer ember kerekezett a városban. A nyugati demokráciákban ennél jóval kisebb tömeg esetén is beindul a politikai mechanizmus a „kritika” feldolgozására. Valami aránytalanságot érzek itthon mind a tájékoztatás, mind a politikai válaszok terén. Sem a média, sem a politika nem tud (nem akar) még nagyon mit kezdeni az olyan fokú alulról szerveződéssel, mint a CM.”
Bardóczi Sándor gondolatai

A budapesti Critical Mass-nek már neve is van a nemzetközi CM közösség berkein belül: ’Budapest style’-ként emlegetik. Hogy mennyiben más ez a rendezvény, mint máshol a világban? Annyiban, hogy a budapesti CM elegyíti a ’punk’ vonalat a konformista vonallal, azaz nem csak a radikalitásra koncentrál, ahogy Sinya (Sinka Károly) és Kükü (Kürti Gábor), a két – mondjuk így - főszervező összegezte a kettejük „robbanóelegyét” egy NOL interjúban az idei CM előtt.

Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Az idei Kritikus Tömeg hivatalos vonulási időpontja Budapesten tervezetten nem a Föld Napjára (április 22.) esett, hanem az azt megelőző vasárnapot, április 20-át vette célba. A háttérben nem „felsőbb utasítás” vagy alku keresendő, hanem a tudatos közösségépítés és pozitív üzenet igénye azok felé, akik zsigerből elutasítják a CM-et annak „várost felforgató” volta miatt. Pedig a Kritikus Tömegnek két indoka¹ is lett volna ragaszkodni a keddi, április 22-i dátumhoz, mégis az önkontrollt választották² ugyanúgy, mint másfél éve is, az őszödi beszéd generálta tüntetésekkor, amikor a szervezők végül a békés vonulást féltve és az átpolitizálódás veszélye miatt lemondtak a szervezésről. Az egyetlen eddig elmaradt budapesti CM-et így a „rendezvény naptárakban” egy tank piktogramja jelöli mementóként.

Óriási belső vita előzte meg a 20-i dátumról szóló döntést. Kükü, azaz Kürti Gábor véleménye szerint egy hétköznapi óriás tömeget mozgató Critical Mass Budapest jelenlegi állapotában szinte megvalósíthatatlan (az ügyre visszacsapó botrány nélkül, és egyáltalán fizikailag). Ennek ellenére ez a szervezők szerint meg fog történni az idén: erre ők a mobilitás hetével a közkommunikáció szintjén jól előkészített autómentes napot jelölték ki szeptemberben. Addigra – mondja Kükü - már csak a CM lesz veszélyben, ha jó sikerül a szezon, akkor a cél (Budapest bringás pályára állítása) már nem.

[A jeles napokat] „…jó dolognak tartom, de eszközként és nem célként. Mindennél jobban érdekel azonban a valódi változás az emberek életmódjában. És ennek ha rajtam múlik mindent alárendelünk. A civil mozgalom legnagyobb zsákutcája a befelé fordulás, a körülmények, az outsiderek gondolkodásának figyelmen kívül hagyása. Az elszakadás azoktól, akikért dolgozik, sőt gyakran a felsőbbségi érzés. A CM nem magáért van. Lehetne más taktikát is választani mint az embereknek is érthető, szerethető mozgalom, lehetnénk például polgárpukkasztók, vagy punkok, de ez se a Föld megmentéséhez, se az autómentes Budapesthez nem vinne közelebb, és ez a lényeg, nem a napok.” – szólt a szervezői védőbeszéd, és valahol ez az a momentum, ami miatt jogos a budapesti CM-re rácimkézni: ’Budapest style’.

A Kritikus Tömeg rendezvényei nem csak a résztvevők számában módosulnak. A négyezres tömeg megállíthatatlanul duzzadt 10-20-30-50 ezerre 2004 óta, és úgy tűnik, a növekedési pálya még korántsem zárult le. Erről árulkodik a médiában a mostani rendezvényről szóló becsült adat: 80 ezer ember! A nyugati demokráciákban ennél jóval kisebb tömeg esetén is beindul a politikai mechanizmus a „kritika” feldolgozására, idehaza még a negyedik hatalmi ágként aposztrofált média is jórészt csak a színes hírek között hozza le a maga MTI adaptációját: kevés publikáció tulajdonított nagyobb súlyt a szemünk előtt robogó lavinának. Valami aránytalanságot érzek itt mind a tájékoztatás, mind a politikai válaszok terén, bár kétségtelen: egy lassú erjedés elindult. Sem a média, sem politika nem tud (nem akar) még nagyon mit kezdeni az olyan fokú alulról szerveződéssel, mint a CM: szoknunk kell a webkettő és a xerokrácia generálta ad-hoc közösségek jelentőségét, értékén kezelését. Ráadásul a média egészében tetten érhető az aránytalanság az úgymond „zöldek” és „technokraták” szerinti leegyszerűsítés során, és jórészt mindez kimerül az előbbi „felhőszurkáló” és az utóbbi „realista” mivoltának hangsúlyozásában.

Kükü szerint stratégiai hibát követtek el a zöldek, amikor befelé fordulással szubkultúrát csináltak a zöld mozgalmakból. Szerinte egy zöld szervezetnek csak az egyik feladata a környezetvédelem (fellépés, kutatás, tájékoztatás), a másik, és ugyanilyen fontos a kitörés a szubkultúrából, és a társadalmi expanzió. Ha a második terület nem elég hangsúlyos, akkor egy idő múlva visszacsap az első tevékenység hatásaira. A társadalom elzárkózással reagál, aminek a következménye az egyébként értékes zöld gondolatok értékvesztése.

Miközben a nagyvilág eléggé pozitív döbbenettel fogadja a Budapest style rekordokat döntögető menetelését, idehaza még mindig marginális a téma mind közéleti, mind városstratégiai szempontból. A CM közben teszi a dolgát és módosulni (vagy továbbfejlődni) látszik abban a kérdésben is, hogy kizárólag a nagy központi rendezvények érhetnek el sikereket. Már fut egy ideje a Minimal Mass névre keresztelt, minden hónap utolsó péntekén megrendezésre kerülő városi bringatúra is. Tavalyelőttről származik a decentralizálódás vidéki nagyvárosokra átterjedése. Az idén maga a budapesti CM is tovább differenciálódott: kerületi vagy egyéb identitás alapon szerveződő csillagtúrák indultak meg a belváros felé, hogy a Deák téren összenőve Kritikus Tömeggé váljanak.

A CM láthatóan értékén kezeli azt a tényt, hogy minden nagy tömörülés (tömeg) INDIVÍDUMOKBÓL áll össze, akik más nézőpontból látják a dolgokat. A mostani csillagtúrás CM az első, ami kísérletet tett a hatalmasra duzzadt „ős” CM jórészt területi alapú decentralizációjára. Egy olyan esemény, ami egy időben zajlik valami közös ideológiai vonal (itt például a városi alternatív életforma) mentén, logikusan főként térben tud decentralizálódni, ha már túlontúl nagyra nőtt. Maga a decentralizáció is egy üzenet: üzen a politikának és a városlakónak, hogy magának a városnak is decentralizálódni kell, ha elért egy ”kritikus tömeget”. De ezek mellett (nem csak az idei rendezvényen) megjelent a CriticalMiss¹, a Gyilkos Lódarazsak², a görkorisok, a babakocsisok, CriticalMacesz³, a RABIC⁴, a gördeszkások és a többi ”frakció” is, amelyek ehhez a térbeli decentralizációhoz raknak hozzá még egy csavart, az identitás alapú decentralizációt. Ahogy a kerületekben hirdetett csillagtúráknak is az lenne a bújtatott szerepük, hogy az elég alacsony szintű kerületi identitás (lokálpatriotizmus) ezáltal kapjon új tápot.

A CM-en tapasztalható decentralizáció nem az elkülönülésre épít – semmint azt első ránézésre feltételezhetnénk rossz beidegződéseink, például a budapesti kerületek egymáshoz és a fővároshoz való viszonyának elemzésekor – hanem a diverzitás bájára. A CM-en tényleg virágzik az a száz virág, amit egy ilyen örömfelvonuláson elvárhatunk, és még az autós társadalom kontra kerékpárosok viszonyában is több a kedves jelenet, szimpatizáns dudaszó és tolerancia, mint az antagonisztikus ellentéteken való terméketlen szócsata.

Ha elemezni akarjuk a mozgalom továbbterjedési lehetőségeit, akkor már az idei CM is mutatja a lehetséges jövőképet. A CM legnagyobb, úgymond központi, egész napos rendezvénye a Millenárison zajlott. Nem a Millenáris parkban, hanem Budapest sokak által nem is ismert, legrégebbi sporttelepén, az 1896-ban épült Millenáris Velodromban, (azaz Milli-n, ahogyan azt a kemény mag nevezi) amit nemrég még a Budapesti Olimpiai Központ szállodaként és lakóparkként kívánt hasznosítani. A lelkes bringások, élükön a terület sorsát leginkább szívén viselő magwas nevű velo-bloggerrel elérték a terület helyi védelem alá helyezését, és lépésről lépésre törik le az akadályokat a sporttelep megújulása előtt. Ebből a központból indult el útjára az idei legnagyobb csillagtúra a Deák téri központi felvonulás helyére, ami akár azt is mondathatja: jövőre más, a települési értékvédelem vagy a zöldfelületi infrastruktúra szempontjából kiemelt helyszínek is a célkeresztbe kerülhetnek. Ahogy a legnagyobb csillagtúra induló helyszíne, úgy annak célpontja is többletjelentést kapott. A Károly körutat beparkosító, Park! pólós kritikus tömeget a világhírű brit sztárfotós, Jason Hawkes légifelvételben örökítette meg. A public art programot levezénylő British Council ugyan óvatos duhajként csak 10 ezer pólóval készült, ami „hiánygazdálkodáshoz” vezetett, de aznap ez nem csak a zöldfelületek terén volt legalább igaz. A PARK! projekt ember fűszálai valamilyen szinten arról is voksoltak: mit gondolnak ők a városháza park tervezett beépítéséről, és úgy általában a városi zöldfelületek mennyiségéről és minőségéről – participációs folyamat ide, participációs oda.

Az idei CM-en tulajdonképpen nem történt semmi. Ha a semmit lehet úgy értelmezni, hogy sem molotov koktélt, sem árpádsávot, sem viperát, sem véraláfutást, sem könnygázt nem lehetett látni, pedig a tömeg óriási volt. De lehetett például politikust felfedezni, amint „pedálozik”. Igen. Ez sem általános történés azért. Az új irányok kitapinthatók: önmérséklet és lázadás visszafogott elegyéből születő józan stratégia, az alulról szerveződés megtartása, decentralizáció, esernyőrendezvény jelleg, ami a városlakó problémáival a városlakó aktív részvételét kérve, nem fölötte, hanem mellette küzd. A partvonalról pedig ennek csak sikert szabad kívánni civilségünk városra ható kiteljesedése érdekében.

Bardóczi Sándor tájépítészmérnök