Constructo: gördeszkás francia építészek gördeszkaparkjai
A franciaországi Constructo építésziroda gördeszka-park építészetről Rákos Kata írt ismertetőt
Játszótér fiataloknak, fiatal felnőtteknek. Ezt jelenti egy város a gördeszkázók számára. A többi járókelőtől egészen eltérő figyelemmel közlekednek deszkájukon gördülve. A felfedezés öröme hajtja őket. Minden betonfelület, mely elég sima és csupán egy jó ugrásnyira emelkedik el a felszíntől, legyen akár vízszintes vagy ferde, vonzzák a nehéz, kreatív trükkökre vágyókat. Egy külföldi számára épp ezért megdöbbentő a budapesti Hősök terén gördeszkázók ügyessége, ahol a felület igencsak egyenetlen.
Hazai gördeszkásaink számára egyelőre nem sok lehetőséget biztosítanak a városok. Budapesten talán csak a Gödör mellett kialakított deszkázásra is megfelelő ülőalkalmatosságokat említhetjük. Vidéken vagy kijjebb eső fővárosi helyeken egyenes felületre öntött aszfaltra raknak le előre elkészített modulokat: rámpákat, korlátokat, félcsöveket, lépcsőket, melyek erősen behatárolják az alkalmazható figurákat, trükköket.
Külföldön más a helyzet. A városok a gördeszkásokkal együttműködve különböző megoldásokat keresnek. Fontos a környezetbe és a használók igényeihez való illeszkedés. Néhányan parkot építenek számukra, melyek kimondottan csak deszkásoknak, görkorisoknak és bicikliseknek ad szórakozási lehetőséget. Máshol olyan felületeket hoznak létre, melyek a városi térbe integrálnak gördeszkások és a lakók által egyaránt használt úgynevezett spot-okat, ilyenek a budapesti Gödör melletti már említett „deszkázható” betonelemek. Akadnak olyanok, akik nem értenek egyet külön gördeszka parkok létrehozásával, mert ezzel elkülönítik használóikat a várostól, holott azoknak lételeme a városban történő közlekedés. Így elvész a tevékenység lényege, a városi térben való barangolás újabb és újabb deszkázható felületek fellelésével, és azok kreatív kipróbálásával. Ezért néhány tervező a városokban felállítható modulok kialakításával foglalkozik, melyeket már deszkások által „felavatott” művészeti alkotások inspiráltak. Ez a megoldás a skateable art nevet viseli.
Franciaországban az 1980-as évek óta egyre többen választják hobbiként a gördeszkázást. 2005-ben Marseille-ben két fiatal építész, Stéphane Flandrin és Samuel Stambul megalapította a Constructo nevet viselő irodát, mely kizárólag gördeszkázásra alkalmas felületek kialakításával foglalkozik. Mindketten aktív gördeszkások, így jól ismerik az igényeket, a város és a deszkások számára egyaránt megfelelő megoldásokat keresnek. Az általuk létrehozott illetve folyamatban lévő projektek mentén mutatom be a különböző lehetőségeket, melyek megfontolandók lehetnek számunkra is, hisz ez a kultúra nálunk is egyre inkább divattá válik a fiatalok körében.
A helyszínek változatosságát és sokszínűségét az előre legyártott, bárhová lerakható modulok helyett a szabadabb, eredetibb formák kialakítása biztosítja, a kreativitás támogatása illetve a környezethez való maximális alkalmazkodás érdekében.
Moncontour-ban egy egyszerű, kis költségű és egyben praktikus példával találkozunk. Az eredeti megrendelést - egy betonteknő létrehozását - jobban átgondolva, a szétszedhető famodul mellett döntöttek, amely tetszés szerint több helyre is felállítható.
Morteau-ban a város igénye a gördeszkások elszeparálása volt. A majdnem szabályos, négyzetes felületen városi teret imitáló parkot hoztak létre, mely azonban a városhoz képest félreeső területen található. A középső részt üresen hagyva, e köré szervezték a modulokat, így biztosítva a folytonosságot. A cél a gördeszka figurák láncba kapcsolásának optimalizálása volt a városi terekben megszokott „deszkázható” építmények sorolásával: lépcsők, korlátok, padok, csatornák, rámpák.
Számos helyen megjelenik az igény a természeti környezetbe való illeszkedésre, adottságainak kihasználásával, a helyszín lehető legkisebb mértékű bolygatásával. Annecy-ben olyan pályát alakítottak ki egy domboldalon, mely a meglévő lejtőn kanyarog lefelé, szélén szalagként alacsony fal húzódik végig – éjszaka narancs fénycsíkkal kivilágítva –, mely nem csak a gördeszkásokat védi, de az őket szemmel követőknek is kényelmes ülőhelyet biztosít. Igaz, hogy a közeli szemlélődés nem veszélytelen ennél a sportnál.
Nimes-ben sík terepen láthatunk megoldást a környezetbe simulásra. A gördeszkás számára kihívás - kreativitásának és ügyességének bizonyítására - a ferde fal. A park megközelítését akadályozó falrengeteg elkerülése végett egyszerű és ráadásul költségkímélő megoldás a süllyesztett részek beiktatása, melyek ferde falak révén érhetők el. Így a gördeszkás a park szélére érve egy trükkel rögtön ezen falak közé gurulhat.
Ezt a kialakítást fejlesztették tovább Saint-Rémy de Provence-ban, ahol a felszínre öntött betonréteg formáival mintha a föld egy kőzetrétegét hozták volna létre, több teknőt és ívet kialakítva. Az eddigieknél összetettebb terv a területet egy rajta áthaladó úttal kapcsolja a város vérkeringésébe, mely elvezet egy már álló mászófal mellett, illetve megközelítési lehetőséget biztosít egy streetball pályához és a szomszédos stadionhoz. Ez utóbbit egy graffitiknek szánt falfelület választja el a gördeszka parktól. A bejáratnál fogadóépületet alakítottak ki fűvel borított domb-tetővel, mely pihenőhelyként szolgál az arra járók számára.
Lannion szintén jó példa az eredeti adottságokhoz való alkalmazkodásra. A parkot egy sportpálya és egy kanyarodó út között kellett kialakítani, mely csak hosszanti elrendezésre adott lehetőséget. A pálya két végét lekerekítették, folytonos körforgalmat biztosítva. Az egészet egy árnyékos, fás, pihenésre alkalmas zöldfelület köré szervezték. Ez azért fontos, mert korábban a csak gördeszkázóknak kialakított parkoknál a növényzet kevés szerepet játszott, hiszen ez a tevékenység a kaliforniai városi utcákon vált népszerű szórakozássá, atmoszférájához a mai napig szorosan hozzátartozik a napsütötte betonvilág atmoszférája.
A növényzet kiemelten fontos lett az autópálya menti Mandelieu-ben elkezdett építkezésen is. A betonteknők kiszáradt víztározókat imitálnak, de elhelyezésüket az eleve itt álló platánok határozták meg, így jött létre egy igazi gördeszkakert. Hasonló szempontok mentén alakul a még csak tervként meglévő Saint Georges D’Orque növényi környezetbe süllyesztett kis parkja, harmonikus, ívelő formáival.
Érdekes, budapesti viszonylatban is megfontolandó megoldás lesz a bretagne-i Rennes belvárosának parkjába integrált gördeszkázásra is alkalmas felület. Itt egyrészt figyelembe veszik, hogy a gördeszkázás városi tevékenység, már meglévő lépcsőket vonnak be a kialakításba, és a pálya az átmenő gyalogosforgalom számára kialakított helyként is funkcionál majd. A kialakítás követi a hely topográfiáját, a fák megőrzésének figyelembe vételével.
Szintén összetettebb terv a Szajna egyik szigetére, a Mantes la Jolie-ra tervezett park, ahol igény szerint a felületnek alkalmasnak kell lennie nemzetközi versenyek megrendezésére és hétköznapi gyakorlatra egyaránt. A végtelenített pályák minden lehetséges elemet magukba foglalnak, több teknőt, ívet, lépcsőket, rámpákat. A teknők itt ugyan a felszín fölé emelkedő falak között kerülnek kialakításra, ám falaik egyben helyet adnak a fogadóépület számára is. A park többszörös járdaíveken járható körbe, mely a folyóhoz vezeti a sétálót.
Marseille-ben két egyedülálló projekt is készült 2009-ben. Egyikük egy színházi társulat (Friche Théatre) által a jövőben használatba veendő épület és a vasút közötti rés kihasználása. A park – amelyet a színtársulat is használni fog – magas falak közötti zsákutca jelleget kapott, az épület felőli részen növények felfuttatására alkalmas felületet hoztak létre. Az épületbe való felvezetést fémlépcsőkkel oldották meg. A másik marseillesi terv a 3500 m2-es Palais de la Glisse et de la Glace fedett, nemzetközi gördeszka parkkal és olimpiai jégpályacsarnokkal. A belső térben emelt elemek között szerepel egy óriási rámpa, a pályák kialakításánál a legfontosabb cél a különböző sebességek és nehézségi fokozatok, illetve a folyamatos haladás biztosítása volt.
Valószínűleg ezektől a megoldásoktól mi még messze vagyunk, nálunk nyilván az igények is mások, a gördeszkás kultúra még csak kialakulóban van, egyelőre még a tizenévesek világának egy szeletét határozza meg. Amennyiben kialakul egy olyan réteg a huszonéves fiatalok között, akik fel tudják vállalni ennek a szubkultúrának a terjesztését minden pozitív gondolatával együtt – a franciáknál ez leginkább a környezetvédelemben nyilvánul meg, bármily meglepő is –, és sikerül segítséget találni a városi vezetők illetékes köreiben, mi is élettel teli, a lakosok által valóban használt terekkel gazdagodhatunk.
Rákos Kata
