A cosmometer egy bajárható köztéri szobor, ami a városi térben is láthatóvá és felfedezhetővé teszi, hogy adott pillanatban melyik csillagok (lennének) láthatóak az égen (ha éppen éjszaka lenne és nem lenne fényszennyezés). A tervet két, az építészet határterületein tevékenykedő alkotó, Krauth Vera, az INDIVIDIN design studio alapítója és Tóth Bálint, a MEETLAB alkotócsoport tagja készítette. Az MTA által kiírt „Tudománytér" pályázaton a munka megvételt nyert.
Tudománytér
A pályázati kiírás szerint az MTA épületének környezete jelentős változáson megy keresztül, ahol az autós közlekedés rovására teret nyernek a gyalogosok, valódi városi köztér jöhet létre egy különlegesen értékes, budai panorámás, Duna-parti téren, a Belváros szívében. Az épület teljesen új helyzetbe kerül ezzel, ahol a parkoló mögé szorult intézmény kinyílhat a tér és a közösség felé. A Szent István Bazilikától a Duna-partig, sőt, a budai várig tartó városi téráramlat, és a kinyíló épület áthatásában születik meg a Tudománytér.
A tervezett alkotás megfelelő helye a legnyilvánvalóbb pozíció: a kétféle tér metszéspontjának közepe, mert csak így értelmezhető az MTA (intézmény és épület) és a műtárgy kapcsolata. A műtárgy pedig akkor működik helyesen, ha egyszerre értelmezhető tárgyként és térként / objektumként és helyszínként. Úgy legyen bejárható és belakható platform, hogy közben saját üzenetet hordoz.
Az MTA törekvéseivel összhangban olyan alkotásnak kell létrejönnie, amely inkluzív és közérthető, de a tudományos alaposságból jottányit sem enged, és absztrakt szimbólumok helyett a tudományos megalapozottság eszközével mozgatja meg az emberi fantáziát.
Köztéri óra
A köztéri órák a városi tér és a tudományos szemlélet metszéspontjában születtek az ókor vagy talán még régebb óta. Az idő mérése közügy, a a közösség standard idejének meghatározása a társadalom összehangolásának alapja. A közös idő ma olyan alapvetés, ami mindenki zsebében rendelkezésre áll, de az idevezető út bizony tudományos innovációk hosszú során át vezetett. Az időt ma mindenki tudja. A köztéri órák mégsem veszítettek fontosságukból, mert nemcsak időt, hanem helyet is jelölnek. Az Itt és a Most élményét szinkronizálják mindazok számára, akik felkeresik.
A köztéri órák óhatatlanul magukban hordoznak valamit a korra jellemző tudományos világképből, a világ modelljéből. Központi városi tereken felállított kijelentések ezek, és nemcsak arról szólnak, hogy mit jelent az Itt és Most, hanem arról is, milyennek látjuk a minket körülvevő világot.
Bejárható műalkotás
A XXI. századi köztéri műalkotás a tárgy és a szemlélő hagyományos viszonyrendszeréhez képest egy új szemléletet vet fel, ahol szemrevételezésen túl a bejárás, megélés is hangsúlyt kap. A köztereket végtelen féle módon és célra lehet használni, melyekkel egy köztéri műtárgynak szinergiában kell működnie. Magas posztamensek helyett, bejárható, tapintható, emberközeli műtárgynak kell születnie, mely az emberi használati módokat segíti, de indirekt módon hat is rá. Így lesz az alkotás egyszerre tárgy és tér.
Asztrolábium
Ez az ókori eredetű mérőeszköz hűen tükröz egy látásmódot. Ha a lábunk alatt a talaj a vonatkoztatási rendszer központja, a Nap és a csillagok jól leírható módon járnak körbe az égen. Ez az egyszerű eszköz segít eligazodni az égen, könnyen érthetővé teszi, hogy melyik csillag mikor és hol látható az évszakok változásai során, és egyáltalán, mi a logikája az égi viszonyrendszereknek. Az asztrolábium idejében, magától értetődően lehetett egy csillag felbukkanásához igazítani az aratást vagy a hajózási időszak végét. Az óra és a perc meghatározására is alkalmas, ha mutatóját szextánsként használjuk.
Érdekes, hogy az eszköz Kopernikusz munkásságát követően kezdett feledésbe merülni. Kopernikusz tanai a forgó szférák képét egy absztrakt modellel cserélik fel. Ez a forradalmi modell, mint ismeretes, új távlatokat nyitott a világ megértésében, de talán ez indított el egy olyan változást is, aminek a végén úgy álldogálunk a csillagfényes égbolt alatt, hogy bizony nem értjük mi zajlik odafent. Az új távlatok lassan elterelték a figyelmünket arról, ami szemmel látható, ésszel felérhető.
A csillagok állásából meghatározhatjuk térbeli és időbeli helyzetünket. Ma erre semmi szükségünk nincs. De vajon tényleg érdemes eldobnunk magunktól ezt a rendelkezésre álló ismeretet?
Köztéri csillagóra
A Széchenyi tér megújulásához az MTA egy különleges, tudományos alapú köztéri csillagórával járul hozzá. Bejárható felületén a lámpák a csillagok valós koordinátái (rektaszcenzió, deklináció) vannak felszerkesztve, a csillagok közül pedig azok égnek, melyek Budapestről nézve, valós időben éppen a horizont felett járnak. A felületen helyet kap a 24 lámpából álló „Nap köre", ezek a lámpák mutatják a Nap helyzetét.
Az eszköz oldalán, a kör élén körben egy LED kijelző van, ami sajátos módon mutatja az időt. Olyan, mint egy óra számlapja, de ebben az esetben a mutató fix – a Nap helyzetéhez kötött – és a számok vándorolnak 24 óra alatt egy kört.
A rendszer logikája az asztrolábiuméval közös, de mozgása kicsit más. Az asztrolábium esetében a csillagok forognak egy koordináta-rendszer előtt, itt viszont a csillagok pozíciója állandó – világnézetünknek megfelelően – és a koordináta-rendszer fordul a csillagokhoz képest. Bonyolultnak hangzik? Elsőre talán az, de megállapítottuk, hogy a tudás nem adja magát könnyen, az eszközök használatát meg kell tanulni.
A „Nap köre"
Az eszköz leolvasásának első része a dátum meghatározása. A „Nap körének" felszínére az év napjainak megfelelő 365 szegmens kerül gravírozással, vagy egyéb felületmegmunkálási technikával. A kör oldalán lévő LED kijelző a dátumnak megfelelő helyen világít. Így egyszerre mutatja a dátumot, és jelöli a Nap pozícióját a csillagokhoz képest
LED kijelző
A kör teljes kerületén fut végig egy kültéri LED kijelző. A kijelzőn egyetlen helyen, a Nap körén világító lámpával azonos szögpozícióban pirosan villog a mutató. Pozíciója csak a Nap körével együtt mozdul. Éjfélkor itt van a 00 szám, balra indulva 15 fokonként a számok 1-23-ig, illetve a fél, negyedórákat és ötperceket jelölő vonások. A teljes LED számlap 24 óra alatt fordul egy egész kört. A piros vonalnál leolvasható az idő.
A LED számlap extra tartalma, hogy az éjszakai órák sötét alapon világítanak, a nappali órák világos háttér előtt sötét számmal jelennek meg. A sötét és világos körcikk határa az aktuális napkelte és napnyugta adatokból származik. Amikor a sötét mező a piros jelöléshez ér, a Nap valós időben éppen lenyugszik.
A csillagok
Az eszköz járható felületén 60-80 kültéri taposólámpa a csillagokat jeleníti meg terméktől függően, két-három méretlépcsőben. A lámpákat további 50 passzív korong egészíti ki, hogy a harmadik fényrendű csillagok is megjelenhessenek. Az északi égbolt 110-130 legfényesebb csillagát névvel együtt kell feltüntetni. A csillagok közül azok világítanak, amelyek Budapesten, az adott pillanatban (Itt és Most) a horizont felett járnak. Csoportjuk olyan formába rendeződik, mint az asztrolábium hátlapjának horizont feletti koordináta-rendszere. A világító csillagok csoportja a LED számlap napsütéses (horizont feletti) óráival szinkronban fordul körbe.
A háttér
Az eszköz nappali élményének fontos eleme a tulajdonképpeni felülete, a „csillagközi tér". A mai távcsövek szupernagy felbontású fényképei megdöbbentő részletességgel mutatják meg az égboltot. Ezeken a fényképeken lehetőségünk van olyan részletekbe menően zoomolni, hogy az szinte felér egy utazással. A csillagok közötti sötét mezőkben újabb és újabb csillagokat, sőt galaxisokat fedezünk fel, melyek további végeláthatatlan részleteket rejtenek. Ma az égbolt számunkra ezt a végtelen részletgazdagságot jelenti. A végtelenségen túl, a legsötétebb mezők üres részein is érzékelünk valamit, ez pedig a kozmikus háttérsugárzás.
A felület megmunkálására a kozmikus háttérsugárzás sűrűségét ábrázoló képek szolgáltak inspirációként. A színes grafikai tartalom megjelenítésére a terrazzo technológia látszik legalkalmasabbnak. A fő csillagokból szépen kirajzolódó csillagképek vonalrajzai utólagos megmunkálással kerülhetnek a felületre.
INDIVIDIN + MEETLAB
Szerk.: Pleskovics Viola
