Critical history?
”Úgy tűnik, hogy hamarosan meg kell írni a Kozma Lajos életének és oeuvre-jének „critical history”-ját. Ha ez megszületik, olyan erjedést indíthat el, amely lassan az egész időszak újra/átértékelését eredményezi.”
Az új ház – Kozma Lajos modern villái című kiállítás kapcsán
Kozma Lajosról az utóbbi fél évszázadban megjelent szakirodalomban a legkülönbözőbb, sokszor egymásnak is ellentmondó méltatásokat olvashattunk. Aki a 20. század első felének e kétségtelenül nagyon összetett életművet hátrahagyó művészéről a tudományos igényű munkákból próbált tájékozódni, igencsak zavaros összképet kapott. Ahogy Ferkai András az Iparművészeti Múzeum Az új ház – Kozma Lajos modern villái című kiállításához kapcsolódó tanulmánykötet és katalógus bevezetőjében összefoglalja, több – ma már tévesnek bizonyuló – elgondolás határozta meg Kozma Lajos alkotásainak általános értékelését. Tények bizonyítják például, hogy „a baloldali érzelmű, a Horthy-korszakban üldözött és közmunkáktól megfosztott művész mítoszát tulajdonképpen 1945 után építették fel”, részben politikai okokból. Kitér arra is, hogy sokan rosszallóan emlegették: Kozma csak nehezen, vargabetűk, „konzervatív ízű”, „barokkos” tévelygések után jutott el a modernig, s annak is csak egy „csökkent értékű” változatát hozta létre, túlságosan sok kompromisszumot kötve, önmagát is kényszerpályára állítva. Ferkai gondolatai lényegében arra irányulnak, hogy e – „nagyon is korhoz kötött”, az értékelésben „egyoldalúan az avantgárd és az internacionális modern kritériumait érvényesítő” – felfogásmódok tarthatatlanok. S ezt nem csak saját véleményére, hanem újabban feltárt tényekre is alapozza.
Úgy tűnik, hogy hamarosan meg kell írni a Kozma Lajos életének és oeuvre-jének „critical history”-ját. Ha ez megszületik, könnyen lehet, hogy olyan erjedést indíthat el, amely lassan az egész időszak újra/átértékelését eredményezi. A káprázatosan gazdag, soha nem publikált archív fotók egész sorával illusztrált, szépen szerkesztett kiadvány az újonnan előkerült dokumentumok, adatok közlése mellett ettől a „sejtéstől” válik igazán fontossá.
Maga a kiállítás Kozma harmincas évekbeli villáira koncentrál – ezt jelezve a cím is eltér a katalógusétól (míg az előbbi a művész modern villáiról, addig az utóbbi modern épületeiről tesz említést). A közszemlére tett anyag részben abból a rajzsorozatból áll, amelyet Kozma a Das Neue Haus (Az új ház) című, 1941-ben Zürichben megjelent könyvéhez készített, illusztrálandó a korszerű lakóépület- és enteriőrtervezésről vallott nézeteit. A kiállítás másik részében nagyrészt olyan rajzok és fotók láthatók, melyek eddig még nem kerültek bemutatásra. Ezek egy részének azonosítása csak a közelmúltban történt meg. Az igényes installációk sora, a vitrinek – mintegy hangulati elemként – a harmincas évek modernizmusának sajátos formavilágát követik. A szervezők a frissen elkészült épületeket ábrázoló archív fotókat a mai állapotokat rögzítő fényképekkel állították szembe – nem a csak tudományos dokumentálás, hanem az épületek utóéletének szemléltetése céljából is. Ahogy a kiállítás ismertetője írja, „a bemutatott tizenöt épület berendezését szintén Kozma tervezte – ezek egy része az Iparművészeti Múzeumban, más része az egykori építtetők leszármazottainak tulajdonában van. A kiállítás építészeti tervek, rajzok, archív fotók és az enteriőrök fennmaradt, azonosítható bútorai, berendezési tárgyai segítségével idézi fel egykori állapotukat.”
HP
A kiállítás kurátora: Horányi Éva
A kiállítás az Iparművészeti Múzeumban 2007. május 13-ig látogatható.
A kiadvány megszerkesztésében részt vevő szakemberek, az egyes tanulmányok szerzői: Fehérvári Zoltán, Ferkai András, Horányi Éva, Kiss Éva, Marton Éva, Cs. Plank Ibolya, Prakfalvi Endre, Ritoók Pál, Tóth Tímea
