Egy kilencvenes években épült, háromszintes, örökpanorámás telken lévő családi ház kelt új életre és lett belőle az utcáról zárt, de a távolinak tűnő város felé kitárulkozó villaotthon.
Adott egy gyönyörű, természetvédelmi területtel határos, örökpanorámás, meredek budapesti telek. Adott egy kilencvenes években épült, mára elavult háromszintes családi ház. Adott egy megbízó, aki tényleg bízik a tervezőben, és határozott elképzelése van arról, hogy értéknövelő beruházással házát egy modern villává szeretné alakítani.
A kilencvenes évek elején Budapest újonnan parcellázott kertvárosaiban gombamódra szaporodtak a nagyméretű családi házak. Harminc év alatt ezek a területek átalakultak, az ingatlanok értéke megsokszorozódott. A gyengébb kivitelezési minőséggel, tetőtérbeépítéssel készült családi ház is megérett egy megújításra. A meglévő épület megtartása, az építési hulladék minimalizálása a fenntartható építés kevésbé látványos, de annál fontosabb eszközei, amivel tervezőként könnyen lehetett azonosulni, a bonyolultabb és kihívásokkal teli tervezés és kivitelezés ellenére is.
Célunk az volt, hogy e családi házból nagyvonalú, modern villát hozzunk létre. Ehhez olyan építészeti eszközöket alkalmaztunk, mint a négyoszlopos, portikuszszerű teraszalátámasztás, a hídszerű megérkezés, vagy az emelkedő belmagasságú lakótérbe vezető íves fal mentén húzott lépcső.
Az átalakuláshoz eltávolítottuk a teljes tetőszintet, és a belső lépcsőház helyett kis hozzáépítéssel egy új, tágas lépcsőt adtunk a háló és a nappali tér közé. A tetőtéri beépítés helyett így – megbízói igény szerint – kétállásos garázs és egy panorámás, nagyteraszos átlátható nappali tér jött létre. A középső szinten kialakított fürdőszobás, gardróbos hálószobákat a természetre nyíló közlekedőre fűztük fel. Az alsó, még mindig panorámás szinten a félkész medencét befejeztük, két végét megnyitottuk a kert felé, szaunával és zuhanyzóval egészítettük ki.
A villa tömör, jórészt meglévő tömege sötét klinkerburkolatot kapott, melyet elegáns megjelenése mellett a természeti környezetbe való illeszkedés miatt választottunk. Fontos volt az is, hogy a tarka épületekkel megbontott hegyoldalon egy visszafogott, hivalkodástól mentes ház jöjjön létre. Az álló formátumú vastag klinkerlapok nem imitálják az épített téglafalak tektonikáját, de a kötésmód miatt lehetőséget adnak a szép átfordulásra, szokatlan zsindelyszerűsége további asszociációkra késztet.
A tömör alsó rész fölé emelt új penthouse-szint a téglabőrből kibújó, külső és belső tereket összefogó gyalult deszka zsaluzatos nyersbeton tető alatt jön létre, melyet aszimmetrikusan eltolt oszlopsor támaszt alá a portikuszok mai idézeteként.
A klasszikus modern villák kétarcúságához hasonlóan az utca felől egyszintes, zárt tömeg a túloldali kilátás felé nyílik meg. Az új, hídszerű bejárat nem csak kényelmes, de dramaturgiailag is fontos elem. Innen felsejlik a panoráma egy szeglete, a fedett előtérbe lépve pedig a város felé emelkedő, nyersbeton tető alatti világ. Tárgyszerűen megjelenő kőrisfa beépített bútorok osztják a belső teret, mely a fedett terasz felé tolóajtós fa üvegfallal nyílik meg. A puha-nyers anyagok otthonosan bélelik ki az utcáról zárt, de a távolinak tűnő város felé kitárulkozó villaotthont.
Pásztor Ádám építész, Studio KRAFT
Szerk.: Nemes D. Nikolett