Csemete-kert // Permakultúrás oktatóház és piac – Varga Sarolta diplomamunkája

A Csemete-kert megalkotása során olyan komplex élettér létrehozása volt a cél, amely nemcsak a gazdálkodók számára mutat utat a fenntarthatóság irányába, hanem egy egész helyi közösség létfenntartói szemléletét formálja, segíti jó irányba terelni azt. A ház amellett, hogy fizikai teret ad a fenntartható szemléletmód oktatásának, építészeti megformálásával is azt hivatott hirdetni minden porcikája.

Gondolatfelvetések

Diplomatervem középpontjában a fenntarthatóság, a természetet megbecsülő és ahhoz visszatérő gondolkodásmód állt. Egyre aktuálisabb problémakör, hogy környezetünk hogyan tudja az emberi léthez szükséges forrásokat biztosítani, miközben saját természeti minősége is megmarad. Az ember és a természet közötti kapcsolat a városiasodás folyamatával mára szinte teljesen elveszett, ugyanakkor a kapcsolat keresésére egyre növekvő az igény. A kérdéskör szinte mindennapjaink részévé vált, folyamatosan keressük rá az iránymutatást és saját válaszainkat. A kérdéskört megpróbáltam építészeti szemmel értelmezni, és saját felvetéssel reagálni rá.      
A fenntartható ellátás problémájára, az ember és az őt körülvevő környezet szimbiózisának erősítésére kis léptékben kezdtem el megoldást keresni, hogy az önmagát természetes módon túlnőve tudja idővel kifejteni hatását. A nagy változáshoz saját erőnknek megfelelő lépésekkel, megvalósítható mintákkal kerülhetünk közelebb.

Út a permakultúrához

A természeti minőségromlás, a globális és éghajlati problémák egyik fő okozója az iparosított mezőgazdaság, melytől saját élelmiszerbiztonságunk is függ, miközben a föld természeti erőforrásait kimeríti. Hosszú távon a kis léptékben működő, kíméletes gazdaságok nyújtanak számunkra fenntartható biztonságot, a bolygónk kiszipolyozása nélkül. Ahogy beleástam magam az önellátás témájába, hamar a permakultúrás gazdálkodáshoz érkeztem. Lényege a természet egyensúlyba állítása, a gazdálkodás környezetre kíméletes felépítése, megőrzése. Fő elvei az energia-körforgás, az emberi mellett az állat- és növényvilág fenntartása és védelme. A megfogalmazott etikai és tervezési elvek az elmúlt években tágabb körre is kivetíthetők lettek, például az oktatás, épített környezet, közösségi irányítás vagy egészségmegőrzés terén.          
A permakultúra alapjait ma már képzésszerűen oktatják, Magyarországon 2006 óta. A hazai oktatási rendszerbe betekintést nyerhettem kutatásaim során, melyek egyértelműen több oktatási tér és infrastruktúra szükségét mutatták.

Tájolás

Helyszínemet a Zsámbéki-medencében kerestem, mely budapesti közelsége mellett erősen mezőgazdálkodó környék maradt, gazdag természeti környezettel. A terület ugyanakkor keresi saját identitását is, az agglomerációs határ két oldalán billeg.   
A kétezer fős falu, Mány régre visszanyúló kertművelő múlttal rendelkezik, beépítésének jellege a mai napig őrzi ezt. A földművelés meghatározza a település életét, erős közösséggel rendelkezik, és tudatos a természeti értékeinek őrzésében.

Közösségre szabás

A programalkotás a helyszínkereséssel párhuzamos fázis volt a tervezésben, fontos volt számomra, hogy a megtalált közösségre szabjam az épületet. A funkciók meghatározása a helyi igények és lehetőségek alapján történt. Az oktatási célok mellett így lett a tervezési program része a helyi gazdák által használható dolgozótér és az egész falu felé megnyíló piactér is. Emellett kettős funkciót kapott a tervezett műhelytér is, amely az oktatás mellett a közösség számára is nyitott. Az épület fenntartása egy helyi gazdacsoport feladatköre lett, amely cserébe állandó használója a háznak. A piactér a találkozások helyszíne, mely minden tudás cseréjének feltétele.

Térrendezés

A ház falun belüli helyének egy jól megközelíthető, jelenleg kihasználatlan önkormányzati telket választottam. A telek aktív kapcsolatban van a falumaggal, de a kiskertek területéhez is kapcsolódik, annak kapujában áll. Erre a kettős kapcsolatra a tervezésben is rá akartam erősíteni. A terek rendszerezése a használati logika mellett a szükséges minimális követelmények szempontjából is történt, az egyszerű térkapcsolatokra és a legkisebb helyigényre törekedve. Az energetikai gazdaságosság céljából fűtött, fűtetlen, fedett és szabad tércsoportokat hoztam létre. A közösségi terek a falu felé nyitnak, míg az oktatás és munka helyszíne zártabb egység mintakerttel és műhellyel.

Anyaghasználat

Kifejezetten fontos volt számomra a természetben is megtalálható, helyi anyagok választása, melyekből egyszerűen, akár közösségi építéssel megvalósítható az épület. A fő szerkezetek így helyi, lehetőség szerint újrahasznált vályogból és anyagtakarékos méretezésű faanyagból készültek. A szigeteléshez nádpallót választottam, ami mesterember segítségével a helyi termésből is elkészíthető. A náddal szigetelt vályogház ősi építési mód a környéken is. A szerkezetválasztásnál fontos elv volt, hogy minél kevesebb külső erőforrásra legyen szükség a megvalósítás és a működtetés során.

A tervezési folyamatban én magam is igyekeztem a fenntarthatóság szempontjai szerint meghozni a szükséges építészeti döntéseket, és alkalmazni azokat az elveket, melyek tanítására és terjesztésére álmodtam meg az épületet. A Csemete-kert célja nem iskolaként, vagy munkahelyként működni, hanem egy olyan közösségi térré válni, mely észrevétlenül tanítja használóit a fenntarthatóságra.

/ Varga Sarolta /