Csigaház a mamutok közt

Magába forduló, kívülről szinte teljesen zárt csigaházként védi a családias belső világát a Sóskúti Ipari Parkba épített SB-Controls irodaház. A Minusplus csapata arra talált sikeres választ, hogy az óriások között miképp lehessen egy önmagában nyitott, a külvilágtól azonban kellő távolságot tartó, nagyvonalú kisebb házat építeni. Bán Dávid írása.

Nehéz törpeként az óriások között érvényesülni. Egy olyan terepen, ahol hatalmas iparcsarnokok, raktárak és parkoló kamionok uralkodnak, nem egyszerű egy családi ház léptékű irodaépületet jól kitalálni és elhelyezni. A Minusplus csapata pont egy ilyen kihívás elé került, amikor bő két évvel ezelőtt elkezdte megtervezni az SB-Controls cég új székhelyét az M7-es autópálya melletti Sóskúti Ipari Parkban.

Érdemes egy kicsit visszakanyarodni az időben, mert a sóskúti épület átadását hosszú történet előzte meg. A Minusplus néhány évvel ezelőtt készítette el üde színfoltját Veresegyház igencsak kaotikus ipari területén a Hoval márkakereskedés épülete formájában, ami tudatosan használt színvilágában radikális kontrasztként hat a nem éppen vonzó környezetben. Az akkori kivitelezéshez az SB-Controls szállította az épület-automatizáláshoz szükséges felszereléseket és a cég ügyvezetője ekkor ismerte meg a Minisplus tervező csapatát. Látva a Hoval épületet és a megvalósításában résztvevő csapat munkáját, az SB-Controls úgy döntött, hogy velük kívánja megterveztetni és felépíttetni új, saját tulajdonú székházát. Korábban csak egy budakeszi bérleményben dolgozott a cég tervező- és értékesítő csapata, így elérkezettnek látszott az idő a saját irodaház létesítésére.

Az épület-automatizálással és energiamenedzsmenttel foglalkozó SB-Controls olyan okos épületet képzelt el, amelyben bemutatható módon üzelmeknek az általuk tervezett és forgalmazott technológiák, miközben kellőképpen elválasztva fogadhatnak ügyfeleket és dolgozhatnak nyugodtan munkatársaik. Amikor a tervezési folyamat megkezdése előtt az építészek és a megrendelő közösen felmérték a dolgozói igényeket, egyértelműen kiderült, hogy a nagyjából bő egy tucat alkalmazottal működő cég munkatársai egy családias irodát képzelnek el jövőbeli munkahelyükként. Ezek után indult meg - a tervezőkkel közösen - a helyszínkeresés. A cél az volt, hogy egy Budapesthez közeli, könnyen elérhető, értékálló befektetésnek is szolgáló telket találjanak, amelyre végül az M7-es autópályáról közvetlenül elérhető Sóskúti Ipari Parkban leltek rá.

A hatalmas üzemcsarnokok által uralt terület első ránézésre nem mutatott vonzó képet, de mind a befektető, mind az építészek láttak benne fantáziát. S kihívást is. Miként lehet az óriások közé egy decens irodaházat elhelyezni, olyat, amelyben a munkatársak megtalálják a vágyott családias hangulatot és ami mégsem törpül el a környezetében? Ez az épület erre ad választ. A Minusplus csapata egy kívülről dísztelen, részlettelen épületet vázolt fel, amely a maga külső egyszerűségében reagál a körülötte levő dobozokra. Az egymáshoz kapcsolódó különböző méretű és magasságú egységekből tömböt alkotó ház burokba zárja az ezzel ellentétesen, határozottan nyitott és jól átlátható belső világot. Nem véletlen, hogy az építészek, az első, komoly mélységben kidolgozott vázlaton – amit nemcsak a megrendelőnek, hanem az épület jövőbeni összes használójának bemutattak – nem kívülről, hanem a belső terek felől nyitották ki és tárták fel elképzeléseiket. Belső képeket, hangulatokat, benyomásokat kívántak bemutatni, olyanokat, amelyekhez valamelyes indiferens, hogy milyen külső burok készül. Egy csigaház lett, belső, izgalmas tartalommal.

A lényegében öt egységből álló épület különböző funkciói a belső mag köré dobozszerűen rendeződtek, ezekből tökéletesen megtervezett átláthatóság nyílik egymásba. Minden belső irányba kellő méretű ablakok nyílnak, így az épület egységei mind egymásra nyitottak. Az öt tömb, ezen kívül négy kisebb kertet is közrefog, amelyek az ablakokon keresztül szerves részeivé válnak a belső térnek. Az S73 tervezte, a négy égtáj felé irányuló belső kertet négy különböző vegetáció beültetésével képzelték el – ez utóbbi elképzelés sajnos végül nem valósult meg. Az átláthatóság eredményeként minden helyiség másik irányába nyílik, miközben kapcsolatban áll a külvilággal is. A négy kiskert egyfajta vizuális védelmet is nyújt a bentiek számára, hiszen az elsődleges kilátás ezekre nyitott és csak azokon túl derengenek fel szomszédos raktárak, csarnokok, vagy a mellettük parkoló kamionok távlati képe.

Az épület fehér – a napszaktól és megvilágítástól függően a szürke különböző árnyalatait és a környező növényzet textúráját is magára vetítő – páncélba burkolózik, kívülről nem enged sokat mutatni magából. A kis belső udvarokat alacsony lábazat választja le a szabadon hagyott, kerítés nélküli telekről. A megrendelő egy nyitott, mindenki számára átlátható telket képzelt el, amelyet nem határol le hatalmas kerítésekkel. Ebben az elképzelésben a szomszédos épület tulajdonosai is partnerek voltak, így ezen a telekhatáron csak egy zöldnövényes elválasztás létesült. Maga az épület ellentmondásosan képviseli a nyitottságot és zártságot egyaránt.

A szabadon álló irodaházhoz érkezőket először egy kisebb tárolóépület fogadja a telek sarkában, ami igen jól igazodva a főépület tömbjeihez, hasonló arányú, szintén fehér és ezen is megjelenik a tetősíkból kicsit előreugró finom kiharapás, amely motívum a terven következetesen végighalad. Az eredeti elképzelés szerint a telek nagyobb zöldfelületei közé vegyülne a kikövezett parkoló és a járófelületek nagy része, amiknek irányait a burkolat mintázata jelölné ki, ez azonban csak részben valósult meg. Így leginkább csak az épület tájolása miatt találjuk meg könnyebben a bejáratot, hiszen a fehér falfelületek homogenitását biztosítva, az épület oldalán nem jelenik meg semmilyen tábla, felírás. Maga a cégnév és logó az épületegyüttes két átellenes tömbjének tetejére rakott fémszerkezetű „koronára” került fel, kapott megvilágítást és ha nem is magasodik ki feltűnően a környező iparcsarnokok közül, mégis már a távolból – akár az autópályáról – felismerhető.

A szerény bejáraton belépő ügyfelet visszafogott recepció várja. Innen a vendég vagy az egyik szárnyban elhelyezett, kis raktárral kiegészített, úgynevezett előkészítőbe jut, ahol a megvásárolni kívánt terméket alkatrészekre bontva tüzetesen megismerheti, vagy a másik irányba, egy kisebb előadóterembe léphet, amit mobilfal választ el a tárgyalótól. Itt ér véget az épület nyilvános tere, a recepcióról kiinduló folyosó pedig már csak a munkatársak számára nyitott világba vezet. Az épület magjában a vizesblokkok és egy közösségi étkező található, innen nyílik az egyik irányba a munkatársak többsége számára létesített egyterű iroda, míg vele ellentétes oldalon az ügyvezető irodája. A belső terek legfontosabb építészeti eleme, a már említett átláthatóság, a tagoltság melletti belső nyitottság, a helyiségeken jól elhelyezett nagyfelületű ablakok. A belső teret is alapvetően a fehér szín határozza meg, de minden helyiségben egy-egy konkrét egyéb szín is megjelenik: sárga, világoskék, halványzöld. A koncepció része volt az is, hogy az üvegfelületeken keresztül a belső udvarok zöldfelületei is belépnek az épületbe.

A monstrumok környezetében csigaházként védekező, nyitott-zárt épület a jelek szerint jól bevált a teret használó munkatársaknak. A Minusplus gondolkodásmódja pedig a külső, szakmai látogatók érdeklődését is felkeltette, egy másik cég számára már ebben a szellemiségben kezdtek az alkotás folyamatába.

Bán Dávid