High tech vagy low tech?- szólt a FUGÁ-ban harmadik alkalommal megrendezett öko-retro-bio-grín rendezvénysorozat kérdése. Kezdhetném azzal, hogy Pásztor Erika Katalina, a beszélgetés moderátora és Ertsey Attila, a sorozat kurátora ismét olyan embereket ültetett le egy asztalhoz, s hozott helyzetbe ezen az estén, akik cseppet sem szokványos módon gondolkodnak a minket körülvevő világról. A rendezvénysorozat kitalálói mesterein értenek az újabb és újabb connection-ök létrehozásához, a szembe dicsérést azonban már megtette Bardóczi Sándor kollégám a múlt héten, így én nem bonyolódok bele.
Meg merném kockáztatni, hogy első hallásra sokan csak legyintenek, rosszabb esetben mosolyognak a napaszaló vagy a kofferba csomagolható ökorobogó ötleten. Valószínűleg még akkor is így van, amikor kiderül: a találmányok nem szorultak be az ideák szférájába, nem egy habókos elme újabb agymenéséről hallunk, hanem (félig) megvalósult projektekről. Persze ahhoz, hogy ne a vállunkat rángassuk le-föl, ha napelemes villanytelepről vagy többszörösen hibrid, magyar gyártású ökoautóról hallunk, sok mindent újra kell gondolnunk, kérdéseket kell feltennünk és az sem árt, ha kicsit gondolkozunk is hozzá. Meg kell változtatni az attitűdünket.
A szemét újrahasznosítástól az ökoautóig
„A beszélgetést a szemétből vagy újrahasznosított anyagokból való építkezéstől az autonómián át az ökoautóig próbáljuk elvezetni” - kezdte az estet Ertsey Attila. A két meghívott vendég, azaz Hegedűs Zsolt és Rózsa Sándor mellett egy harmadik vendége is lehetett volna a beszélgetésnek, a „do it yourself építészet” apostola: Zalotay Elemér. A vízzel megtöltött bádoghengeres felhőkarcolót ugyan nem sikerült megépítenie, de Svájcban, Bern közelében szemétből húzta fel a házát, amelyet joggal írhatunk le öko-retro-bio-buheraként (A szemétből felépített Zalotay épület óriási felháborodást keltett a svájciakban, akik hosszú éveken át tiltakoztak és követelték a ház lebontását. Végül a svájci építészkamara a házat műemléknek nyilvánította, így már nem fenyegeti a lebontás veszélye). Szemétből azonban nem csak a konstruktőr zseni képes csodákra.
Az ökoremete
Rózsa Sándor - szakmáját tekintve vegyészmérnök - filozófiáját úgy foglalhatjuk össze, hogy csináljunk mindent magunk, nagyon keveset vásároljunk, inkább lomizzunk. „A Szelíd Energia Alapítvány lényege, hogy lomokból, szemétből alkossunk újat, de az összköltség nem haladhatja meg a százezer forintot” - fogalmazott. Olyan projektek kapcsolódnak Rózsához, mint a hordóból eszkábált szélgép, a napelemes villanytelep, a tartályos vízmelegítő vagy a hordozható, szolár szárító.
Önjáró ember, a buhera doktora, aki nomád gyermektáborokat szervez, előadásokat tart, találmányait bárkivel megosztja. Nem a profitszerzés a célja, hanem a rendszer megkerülése, a felesleges energia-felhasználás kiküszöbölése, a környezet védelme. „Én téged 300 ezer forintért leválasztalak az ELMÜ-ről, de ahhoz korán kell felkelni” - fordult beszélgetőtársához, Hegedűs Zsolthoz, és ebben a mondatban benne van az ars poeticája. Csináld magad, ne fizess annyit és alakítsd át a komfort-szokásaidat. Legújabb projektje „egy doboz, amiben minden benne lesz: a tévétől a számítógépig és 12V-ról működik”.
Az őrségi hibrid ember
Hegedűs Zsolt építész, arra tett kísérletet, hogy a magyar autógyártást újjáélessze. Tíz évvel ezelőtt kezdett bele egy alacsony üzemanyag-fogyasztású, többszörös hibridhajtású, megfizethető árú, magyar ökoautó létrehozásába.
„Egy kis csapat merész autó-fejlesztéséről van szó. 2001-től működünk, és egy olyan fejlesztést próbáltunk elindítani, amely elszakad a mai sablonoktól” - fogalmazott a bemutatkozáskor. Hegedűs Zsolt úgy látja, hogy ma a világban számtalan kis fejlesztő műhely, csoport működik, amely megpróbálja a jövőt máshogyan kezelni.
Fejlesztése, a Solo-Duo ökoautó a legkorszerűbb anyagok és technológiák alkalmazásával készül. 2006-ban Őriszentpéteren építette fel a cégközpontot, tavaly pedig elkészült a működő prototípus is. A hármas hibridhajtású ökoautó egy variábilis jármű, amely alternatívát kínál a hagyományos energiahordozóktól való függés ellensúlyozására, a környezeti terhelés csökkentésére és a mozgásszegény életmód megváltoztatására. A háromszemélyes jármű váza és karosszériája szénszálas kompozitból készült. A hajtást a 4 db elektromos kerékagymotor biztosítja. A hibridüzemet a legmodernebb akkumulátorok, valamint a motor-generátor, illetve a pedál-generátorok teremtik meg. Az autó tetején elhelyezett napcellák átlagosan 15-25 km megtételére elegendő energiát tudnak összegyűjteni A Solo autó széndioxid-kibocsátása negyede a mai autókénak.
Hegedűs Zsolt elmondta, hogy a tervezett 2012-es piacra lépésig még több fejlesztésre is szükség van: pl. a két Solo Duóvá való összekapcsolására (azaz egy 6 személyes, 2-2,5 literes fogyasztású jármű). A tervek szerint a Solo az alsó-középkategóriás autókkal egyező áron kerül majd forgalomba. „Párhuzamos fejlesztésként a következő lépés egy hibridhajtású robogó, amely utazóbőrönddé alakítható.”
A sablontól való eltérést azonban nem csupán az ökoautó mint hibrid jármű jelenti, hanem Hegedűsék egy új típusú finanszírozási és kereskedelmi módszert is bevezetnek, ez pedig a szövetkezeti forma. Már 300 euróért (és akár több részletben) részjegyeket vehet bárki, ezzel jogot kap arra, hogy beleszólhasson és beleláthasson a fejlesztésbe. Akárhány részjegyünk is lenne, szavazati jogunk egy százalékot ér, hiszen nem részvényről beszélünk. Úgy tűnik, a szövetkezetet Svájcban alapítják meg, a hazai változó és kiszámíthatatlan jogi környezet miatt. A járművek ára is változó lesz aszerint, hogy akik azonnal szeretnék megkapni, azok többet, míg akik előre gondolkodva, előfinanszírozva vásárolnának, kevesebbet fizetnek. A gyártást Őriszentpéteren kezdenék meg, a későbbiekben egy decentralizált, kisebb egységekben működő gyártást képzelnek el. A haszon pedig az országban maradna.
„Amióta hibrid járművet tervezek, magam is hibrid üzemmódban élek: építek és fejlesztek”- válaszolta meg Hegedűs Zsolt Pásztor Erika kérdését, miszerint honnan és mikor jött az ötlet, hogyan lett fejlesztő az építészből. Mint megtudtuk, az autó iránti szerelem sokkal előbb kezdődött mint az építészet, úgy nagyjából négy éves korában indult meg az érdeklődés. „A név kötelez” - válaszolta ugyanerre a kérdésre Rózsa Sándor, aki 1976-ban környezetvédő szervezetet hozott létre Kölnben, miután egy barátjával kimutatták a bolti máj magas ólomtartalmát.
A közönség az est végén nehezen lendült bele ugyan a kérdezgetésbe, sokszor inkább véleményközlés és ötletelés zajlott, de érzékelhetően azok jöttek el a beszélgetésre, akik maguk is a radikális szemléletváltásban hisznek. Mert mindegy is, hogy high vagy low tech, a két meghívott vendég tevékenysége olyan életszemléletet fejez ki, melynek középpontjában egy kreatív és a változásokra fogékony, emberközpontú világ áll. Arra pedig egyre komolyabb az esély, hogy a válság sokakat elgondolkoztat, és változásra motivál.
Biczó Gabi
Ez volt az Öko-retro-bio-grín című sorozat 3. estje
2. Bardóczi Sándor: É·T·E·L, L·É·T·E, É·L·E·T
1. Haba Péter: Ökorapszódia
A beszélgetéssorozat támogatója a Nemzeti Kulturális Alap