Csipkerózsika álomtúrája

Kastélytúra Ybl Miklós világából... a fóti Plébánia templom, majd a Károlyi Kastély valóságos Károlyiakkal megspékelve, aztán a turai Schossberger Kastély, mely - mint ahogy utunk elején a szervezőnk megemlíti, a legújabb kutatások szerint nem is Ybl-tervek alapján épült... végül az albertirsai Szapáry sírkápolna.

Úgy érzem, bedobnak a mélyvízbe azzal, hogy Kiss Sándor, a lelkes lokálpatrióta adattengerét hallgathatom, és közben nyújtogatom a nyakam a plébániatemplom legalsó lépcsőjén a homlokzat kb. 1700 darabos kerámia-díszítményét szemlélve. Alkalmi vezetőnk részletesen ecseteli a külső és belső összhangot, az aprólékos restaurálási munka szemmel látható erőteljes hatását. Percek alatt elhal a fényképezőgépek kattogása, s a tömeg csendesen mereng, amikor végre bejutunk. (Jött a kulcsos néni, s minket kivételesen ingyen bebocsát a varázslatos arab díszítőmintás falak közé.) A szentély felállványozva várja az elhúzódó megtisztulást. A szószék tökéletesen azonosra sikeredett, állapíthatjuk meg, amikor megálmodója terveivel összevetjük. Vezetőnk rendíthetetlenül mesél, mutogat és vezeti szemünket: itt a Magyarországon egyedülálló arab ornamentika, amott a festett, kazettás mennyezet sztalaktites faragványokkal, ott firenzei kőintarzia 1846-ból. Bódulat a nemesi kripta odalent, de szalad az idő, már várnak minket a grófi lakban.

Elképesztően barátságos a fogadtatás, a gróf úr, Károlyi László és felesége kedvesen fogadkozva perdül elénk, s többször ismétlik, „mentjük, ami még menthető.” 1995 óta pofozgatják kastélyukat, mely megélte 70 ezres könyvtárának szinte teljes elégetését, csupán 300 kötet maradt. A legtöbb holmit így is a sátoraljaújhelyi kórház pincéjéből, másik részét a kastélykert földje alól ásták elő a szorgos nemesek. Körbejárva több termet, kiszúrhatjuk az igen feltűnő családfát, a Károlyiak, Apponyiak, Péchy-ek ágas-bogas rajzát. Gróf úr közvetlensége, ahogy aláírásával ellátja családtörténetükről és a plébániatemplom zajos múltjáról szóló ajándék könyvüket, lelkes diskurzusra bíztat sokakat. „Milyen fogyókúrát folytat Ön, hogy ilyen karcsú?”- érdeklődik az egyik idős úr, miközben a hölgyek többsége a feleséget veszi kérdés-zápor alá - miért és mikor jöttek vissza Magyarországra, mennyibe kerül a kastélybirtok rendbetétele – páran a kertet fürkészik, vendégváró pogácsát rágcsálva, focipálya, gyermekvárosi ricsaj, egy csonkolt öreg fa, na és bemutatkozik a színen a miniatűr családi tacskó, aki szintén közvetlenkedik akivel csak lehet. Kicsit elveszünk az avitt, de aprólékosan belakott térben, ahol megfér a német-magyar szótár, a faragott vadásztrófea, „A föld könnyei” CD és a kenyérpirító a Szatmári-asztallal. (Károlyi Sándor ennél az asztalnál karcolta alá a békeszerződést, mi meg óvatosan tapogatjuk végig az erezetet békés, vidám hangulatban.)

---

---

A turai ál-Ybl (ennek még utána kell azért járni!) kastély teljesen más hatást kelt. Tordai Anna vezetőnk elmeséli, miként lehet gabonakereskedőből 1867-re a leggazdagabb pesti top 10-be bekerülni, Szapáry módra. 1883-ra készült el a mesevilágot tükröző palota, mely mára már teljesen ütött-kopottá, szabályosan életveszélyes állapotba került, engem mégis lenyűgözött. Saját felelősségünkre, persze vezetőink ajánlása nyomán nézegettünk halloween-party-s fotókat a pálmaházban, vagy kóvályogtunk az emeleten a kulcsrazárt szobák és hiányos padlózatú termek között. Ahol egykor Bartók Béla gyűjtött cselédektől dalokat, vagy ahol katonai kórház működött (1946-ig), majd iskola ('46 és '73 között), ma szállodatervekről álmodnak indiai és hazai befektetők. Nagy álom volt és lesz, évek óta forgolódhatnak az ágyikóban ezek az emberek, hiszen szemmel láthatóan pár ablak befalazásán, a lépcsők deszkával való megerősítésén túl nem történt itt semmi. A napsütésben odakint felébredünk (bár én álmodoznék még tovább... toronyszoba hercegkisasszonnyal, fehér paripa és kötélhágcsó...), de csak részben járhatjuk be a kastély körüli, több mint 10 hektáros kertet a 100 éves fákkal.

---

---

Albertisra és a buszos odaút visszavezet a mába. A volt Almássy birtokon felcseperedett és megszaporodott Szapáry-ak sírkápolnája pici, mára már 95 %-ban eredeti állapotba visszaállított, a sírrablók számára csábító látványosság. Hogy miért, a fene sem érti - már  ötször vagy hatszor is kibontották a hullagyalázók. A ravatalozó aprócska terme alatt megbúvó kriptában a legutóbbi kifosztás eredménye pár bordacsont az ősöktől és a tátongó lyuk. Pazar kincseket rég nem rejt már a sírkamra, ám így is döbbent ámulatot vált ki az idelátogatóból. 1944 után széthordta a jónép mindazt, amit a helyi kasélyban látott, majd borjúkat ellettek ott a foltos tehenek, miután kórházként sem vették már hasznát mára az épület az enyészeté lett. A kápolna azonban megmaradt, s 1989-től újítgatták a lelkes helyiek az örökségvédelemmel karöltve.
Miközben hazarobogunk este, a Hősök teréről kicsit visszavágyunk még a 19. század közepi könnyed mesevilágba, ahol nemesek rendelkeznek, Ybl tervez, a Károlyiak kilovagolnak, mi madarat etetünk a pálmaház párájában, apa-anya hosszan sétál a végtelen bokros-lombos kastélykertben, és ez így jó, így örök.

---

---

szöveg és kép: Abonyi Anita