Csókolom, Marina itthon van?
Az újabb reklámplakát szerint Marina azóta már ruhátlan és csak sejthetjük, nimfaként hogyan enyeleg a közeli Duna Plaza mögötti liget szatírjaival.
Az antik lakáskultúra nagy barátja - lásd Cézár & Kleopátra, Léda, Heléna stb. -, az Autóker Holding Rt. (AH Rt.) új színt helyezett el a társas lakásformák palettáján: megszületett a lakópart.
Leereszkedő indíttatású, prekoncepciós kérdésemre, hogy mi lesz a FOKA-öbölben épülő Marina Part tövében álló csónakház sorsa (értsd: hogyan bánik el a gonosz óriás az aranyos törpével?), az udvaron kenut simogató ember készségesen felvilágosít: ez egy patkányfészek, ráadásul árterületen van, úgyhogy jöhet a dózer. Elkullogok a többiek után.
Ami az újságírók jóltartását illeti, az AH Rt. kitett magáért a sajtótájékoztatón. Kis motoros jachtok repítenek a Szt. István parktól a téli kikötő bejáratáig, ahol három lakótorony már kész, másik három épül, a harmadik ütem megkezdését jelző szalagátvágás pedig a jelenlétünkben fog megtörténni. Nagyon jó a pezsgő, finomak a canapé-k, a dunai száguldás szédületes volt, de ezek után én még kevésbé szeretnék falanszterben lakni, mint eddig. Akkor se, ha maga Marina, az óriásplakátokról ismert, zöld szemű, telt idomú szláv bestia a szomszédom.
Ahol a Part szakad
A kőburkolat, körablak és hullámzó erkélylemez alkalmazása nem tudja elfedni a panel-érzést: léptékében és szerkezetében a Marina Part eléggé hasonlít egy házgyári lakótelepre. Itt ugyan a földszintre eleve szolgáltatásokat terveztek, tehát nem kell majd a garázst ABC-vé alakítani, mégsem valószínű, hogy ez elég lesz a "modern élet lüktetéséhez" a kilencemeletes házak közötti fás pázsiton, amit a sajtóanyag természeti környezetnek hív. Na de majd meglátjuk, hogyan varázsol ide a jachtkikötő bohém vízparti városkát.
Ellentétben a kiadott közleményben leírtakkal úgy tűnik, itt valójában előnytelen átmeneti megoldás született a kertvárosi park-idill és a magasházas metropolisz-hangulat között.
A látványtervekből nem derül ki, hogyan kapcsolódik a projekt területe a környező (leendő) városszerkezethez. Valószínűleg sehogy, már csak azért sem, mert a lakópartot állítólag hermetikusan le fogják zárni, bejárat valahonnan délkelet felől lesz, legalábbis arrafelé mutat a cég embere. Így aztán kérdéses, hogy fog ebből "mindenki profitálni", hogyan gazdagítja szűkebb és tágabb környezetét a számos városi funkciót nélkülöző, ám annál nagyobb, lezárt telep. Egy ekkora méretű, aránytalan mértékben a lakásfunkcióra alapuló együttes bajosan lesz életképes. Viszont úgy jó száz évig itt marad a nyakunkon.
Az építészet minőségi mutatóival az a gond, hogy sehogy nem lehet őket szép nagy számokba foglalni. A Marina Partot mindenesetre büszkén számolgatják gazdái: 20 hektáros területen három ütemben 3500-3600 lakás épül 80 milliárd forintból. A duna-parti feszített víztükrű medence 50 méteres lesz, a belváros (értsd: WestEnd) autóval öt-tíz percre van. Ehud Amir, AH Rt.-elnök-vezérigazgató szerint lesz itt "minden, amire egy ember csak vágyhat", ő maga is szívesen lakna itt, ez "talán a legszebb környék a városban".
Egy újságíró meg is kérdezi, mi lesz a "látványromboló" lakóhajókkal, amik a Népsziget csúcsánál vannak kikötve. A kerület polgármestere megköszöni (sic!), hogy értékítéletük megegyezik, és erélyes hangon közli, hogy az engedély nélkülieket eltávolítják, a többiek engedélyét nem szándékoznak megújítani. Világos, hiszen szintén Ehud Amir szavaival élve, ez egy pompás környék ("magnificent neighbourhood") - ami pedig nem elég magnificent, mint pl. a lúzerek béna olajoshordós tutajházai a túlparton, arról majd jól gondoskodunk.
Háztűznézőben
Ebben az összefüggésben valahogy a kis kégli mint olyan is szánalmasnak tűnik, nagyba meg rutintalanságom okán nem mentem be. A projekt reklámprospektusa azt írja, itt végre "emberközpontú" lakást kapunk, mit lakást, egyenesen "életteret" (építészeti tervezés: Citinvest, Dr. Fekete Lajos). Ezt a szenzációs újítást biztosan értékelni fogják az ide költöző "good quality people" (Ehud Amir), akik alighanem örülnek majd azoknak a keskeny szobáknak is, ahol ránézésre az ajtó egyik oldalán sincs 90 cm (egy ágy szélessége) a falig. A honlapon látható alaprajz (06AB típus, lásd kép) alighanem kozmetikázva van, a szóban forgó, általunk is megtekintett bal oldali szoba ajtaja ugyanis valójában a fal közepére esik. Ez éppenséggel a leendő vásárló kérésére történő változtatás is lehet, de elég furcsa ilyet kérni. Mindenesetre a képen is látható két konnektor úgy helyezkedik el, mintha közéjük egy franciaágyat képzeltek volna. Csakhogy ezekbe a szobákba nemigen fér el keresztben egy ágy, ha szeretnénk a lábánál kényelmesen, vagy akár kényelmetlenül elslisszolni. A rajzon persze elfér, csakhogy a rajzon nincsenek méretek feltüntetve, de ha lennének is, az apróbetűs rész szerint az sem lenne mérvadó.
Ugyanitt a bejárati ajtó a konyhapult vége mellett nyílik, tehát tulajdonképpen a konyhába. Mindezt tovább rontja a tény, hogy a szomszédos tornyok lakásaiba igen jól be lehet látni és viszont. Talán van, akinek ez pozitívum. Ekkora lakásban külön wc-zuhanyozó és wc-fürdő, ráadásul egymás mellett, legalábbis vitatható megoldás, de valamivel ki kell tölteni a belső, ablaktalan oldalt. Ez a középfolyosós rendszer következménye, ami ma már legfeljebb a szállodaépítészetben használatos, na meg a haszonmaximalizáló lakóingatlan-beruházásokban. Az AH Rt. képviselője szerint a "hatalmas teraszok" közül "a lehető legtöbb a Duna irányába próbál nézni". Ez durván ötven százalékuknak sikerül is, mert azok a középfolyosó megfelelő oldalára kerültek. Talán nem meglepő ezek után, hogy az apróbetűs szöveg közli: "a helyiségek méretei a faltengelytől számítandóak", vagyis a szobák alapterülete fallal együtt értendő.
Analízis
Lakópartunk építészetileg nem nagyon értékelhető, sem az esztétikum, sem a funkcionalitás oldaláról. Lakást tervezni ugyan nem a legegyszerűbb dolog és adott esetben hülye alaprajzokkal is csodát tehet a lakberendezés, mindez mégsem menti Marinát. Néhány jellemző motívum kivehető a honlapon közölt, még eladatlan lakások terveiből: a nagyobbak leginkább abban különböznek a kisebbektől, hogy több hálószobájuk és közlekedőterük van, ez viszont összességében nem eredményez magasabb minőséget (pl. G82). A konyhájuk ezeknek is, mint általában az összesnek, alulméretezett. Úgy látszik, a magyar presztízsfelfogásba még nem épült be a tágas, nagyvonalú, tehát jól használható konyha és az életminőség összefüggésének ismerete. A tervek jellemzően egy térben oldják meg a konyha-étkező-nappali hármast, mégsem kezelik a közös teret egységesen, hanem úgy, mintha három egymásba gabalyodó, esetlegesen összekapcsolt és átfedésben lévő helyiségről lenne szó, csak éppen falak nélkül. A konyha legtöbbször egy sarokba van begyűrve, sok esetben a konyhapult nappali felé néző pőre végét a rajzokon étkezőasztal takarja el (pl. 02A, 03A).
Feltehetőleg az épületek külső megjelenése, az alaprajzi és alapterületi választék maximalizálása illetve a középfolyosós rendszer által támasztott követelmények közötti koncepciótlan kapkodásnak az eredménye a sok bizarr forma, képtelen teraszalakzat, hegyesszög (G36, G34) és használhatatlan maradéktér (ami az alapterületbe azért beleszámít). A T33 és T50 például hatalmas wc-jével és irdatlan, amorf közlekedőterével tűnik ki. A tárolási funkció kezelése esetleges, jobban mondva általában hiányos. A T95-ös és T100-as egység tartószerkezeti pillér mögé nyúló konyhapultja igazi csemege, nemkülönben a lakás intim zónáját bejárati térrel kombináló G34. Ha már így elmerültünk a mezőny méltatásában, dícsérőleg említhetjük a T103-at és a T104-et, amik aránylag jól teljesítenek, van bennük háztartási helyiségnek is felfogható "gardrób" stb.
Érdemi munkához az építészeti tervezésben némi idő kell, viszont az idő pénz, a pénz számolva jó és a számok szerelmesei sokat akarnak számolni. A számítógépes tervezőprogramok segítségével egy hasonló méretű dolog már egy-két hét alatt összegenerálható (a processzor gyorsan számol), de az már igazán túlzás lenne. Marinát biztosan nem így tervezték.
A prospektusban szereplő látványtervek a szokásos módon a számítógépes semmiben lebegve ábrázolják a területet, a kamu életképek közül egynek van felismerhetően köze a Duna-parthoz, egy másiknak viszont valami tengerparti medencéhez. A József Attila-idézetek abúzusszámba menő használata és a demagóg reklámszöveg pedig tovább erősítik bennünk az érzést: marhára meg kell dolgozni manapság azért, hogy a vásárlók lenyeljék a valódi presztízst. Örömteli tény azonban, hogy a külső fal és a kőburkolat közé gyömöszölt szemét a magyar építőipar all inclusive szolgáltatásának keretében az igényesebb lakásvásárlóknak is kijár.
Az újabb reklámplakát szerint Marina azóta már ruhátlan és csak sejthetjük, nimfaként hogyan enyeleg a közeli Duna Plaza mögötti liget szatírjaival.
Török Tamás
A cikk eltérő változatban megjelent a www.index.hu-n.
Fotó: Török Tamás
