Csütörtöki Iskola a MÉSZ székházban

Folytatódik a Csütörtöki Iskola programsorozat a MÉSZ székházban. Első alkalommal, szeptember 28-án a gravitációs hullámokról lesz szó. A későbbi előadások a művészet, építészet és társadalom szakértői által egy-egy releváns kérdést járnak körül. 

Dr. Frei Zsolt Széchenyi-díjas fizikus: A gravitációs hullámok

2017. szeptember 28, csütörtök, 17:00 óra

"A gravitációs hullámok a téridő fodrozódásai, amelyek létezésére és tulajdonságaira Einstein pontosan 100 évvel ezelőtt, az általános relativitáselmélete részeként következtetett. Az elmélet szerint gravitációs hullámokat a mozgó tömegek keltik, a forrásukról leválva fénysebességgel terjednek tova, és ahol áthaladnak, ott a tér "görbületét", vagyis a térbeli pontok távolságát változtatják meg. Jóllehet az 1970-es évek óta már közvetett bizonyítékok állnak a tudósok rendelkezésére, amelyek a gravitációs hullámok létezésére utalnak, e hullámokat észlelni mostanáig minden próbálkozás ellenére sem sikerült. A gravitációs hullámok észlelése nemcsak Einstein elméletének ad végső megerősítést, de általa a csillagászat és az asztrofizika forradalmi eszközt nyer. A gravitációs hullámok észlelése új "érzékszervet" ad az emberiségnek, amivel a világegyetem titkait megismerheti, kutathatja, megértheti. A gravitációshullám-csillagászat megszületése olyan forradalom, aminek jelentősége az egész csillagászat egykori születéséhez mérhető. Ez a páratlan érték az, ami kutatók és mérnökök százait – köztük magyar kutatókat is – vezetett arra, hogy munkájukat, egy nemzetközi együttműködésben, a gravitációs hullámok megtalálásának szenteljék."

 

Földes Imre zenetörténész: Zene az építészetben - Zene és Építészet

2017. október 25, szerda (!!!), 17:00 óra

"A zene az idő, az építészet pedig a tér birtokbavétele. A zene a pillanatot, a folyamatos idő egy konkrét szakaszát ünnepli - akkor és ott. Az építészet a tér egy részletét próbálja személyessé tenni, valódi kapcsolatot, emberi dimenziókat és jelentést adni a körülöttünk lévő világnak - ott és azt a helyet. A véges életű ember ünneppel szakaszolja az örökkévalóságot, és építményekkel szakaszolja a végtelen teret. A zene az idő egy fontos, ünnepi pillanatához kapcsolódik. Az építészeti alkotás - ha a hasznosságon túl hordoz valami többletet - szintén ünnep, a tér egy fontos pontjához kapcsolódik vagy új, önálló teret hoz létre. A dal az emberi lépték kiterjesztése az időben. Az építészet szándékában időtlen - az emberi időn felülemelkedik –és az emberi lépték kiterjesztése a térben."

 

Léder László pszichológus: Apa csak egy van

2017. november 23, csütörtök, 17.00 óra

"Az apák nélküli család, illetve a férfiak nélküli nevelési rendszerek gyermekekre ártalmas hatásairól immár több mint 50 éve, 1963-ban jelent meg az első tudományos elemző mű. Alexander Harbord Mitscherlich "Úton az apátlan társadalom felé" című könyve az első szociológiai kiáltás arról, hogy a második világháború utáni Európa, a családszerkezetet és a szocializációs intézményi rendszert tekintve rossz irányba indul el. 2015-ből visszatekintve nyugodtan állíthatjuk, hogy a nyugati társadalmak a tudományos világ figyelmeztetési ellenére, feltett kézzel, lavinaszerű gyorsasággal sodródtak bele az apák nélküli modern társadalmi létbe. Mindez történhetett annak ellenére, hogy a figyelmeztetések riasztóak voltak. 1995-ben David Blankenhorn "Apátlan Amerika" című könyvében drámai statisztikai adatokkal demonstrálta az apátlanul felnövő amerikai gyerekek reménytelen helyzetét. A szerző idézi az Egyesült Államok Népegészségügyi Intézetének akkori adatait, melyek szerint az Egyesült Államokban magatartászavarral küszködő gyermekek 85 %-a apa nélküli családból származott."

Keserű Katalin művészettörténész: Diskurzus a kortárs művészetről

2017. december 14, csütörtök, 17:00 óra

"A modern művészet történetének kezdetét Európában általában a művészet világiasodásával hozzák összefüggésbe (azaz a reneszánsszal), melyet most vallás/szemlélet/világnézet-váltásnak is nevezhetünk, azaz konverziónak. A történet azóta Európában egyre zaklatottabb, de ellentétes irányú. A vallás/kultúrtörténet különösen a XVIII. századtól bővelkedik vallás- és alternatív filozófiákban, majd ugyanígy a modern művészettörténet olyan mozgalmakban és fejleményekben, melyek új kánonok megalkotásával megalapozásával vagy az előző művészetfogalom tagadásával jártak együtt (ezeket gyakran avantgárdnak nevezzük). Közülük a legszembetűnőbb az emberi alak eltűnésével megjelenő absztrakció a XIX. század végén, majd a műtárgy eltűnése a XX. század második felében, hogy a művészi gondolat más médiumainak adja át a helyét természetesen nem kizárólagosan alapvetően megváltozott alkotófolyamatok révén. Vannak tehát konverziók a művészeten belül, s létezik a vallásosként felfogott (antik, keresztény) és a deszakralizált európai művészet konverziója más vallásokba és vallásfilozófiák szerint is. A vallásfilozófiák és a művészetek összefüggései mindkét korszakban kimutathatók."

Első időpont: 2017. szeptember 28., 17:00 óra

Helyszín: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2, MÉSZ székháza