Csütörtöki Iskola XI. - programsorozat a MÉSZ székházban

A Csürörtöki Iskola 2016. őszi félévének előadásaiban különböző tudományterületek kutatói beszélnek az építészet kapcsolatáról A sorozat kurátora Krizsán András DLA építész, 

Cím: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2, MÉSZ székháza

Az előadáson való részvétel előzetes regisztráció és kreditigazolás kiadása nélkül ingyenes. Az előadások változó időpontban kezdődnek! Kérjük kísérjék figyelemmel a részletes programot.

 

Előadások

2016. szeptember 22. csütörtök 16:00 - Sándor Klára nyelvész

NYELVROKONSÁG ÉS HUNHAGYOMÁNY

„A nyelvészek szerint kétség nem férhet hozzá, hogy a magyar nyelv az urálinak (ezen belül finnugornak) nevezett nyelvekkel mutatja a legtöbb közös vonást. Ugyanakkor úgy tudjuk, sőt, az irodalmi művekben is azt olvassuk, hogy a magyar nép a hunok utóda. Sokan nem szívesen mondanak le az „Attila-örökségről”, bár elfogadják a nyelvészeti érveket, Igazuk van: a nyelvészet és a művelődéstörténet tényei nemhogy kizárják, inkább kiegészítik egymást. A nyelvtörténet valósága és a mondák igazsága megfér egymás mellett. Összhangba hozható, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvek közé tartozik, hogy a magyarok „török népként” érkeztek a Kárpát-medencébe, s hogy évszázadok óta hun eredetűnek tartják magukat. De mit is jelent valójában a “nyelvrokonság” kifejezés, milyen félreértések vannak körülötte? Van-e bármilyen történeti magva a csodaszarvas-mondának, s ha igen, mi?”

 

2016. október 13. csütörtök, 17:00 - Gyulai Iván ökológus

ÚJ MAKROGAZDASÁGI MODELL(?)

"A gazdaság elsőbbsége a Föld nyomorúsága - van-e kiút a fenntarthatatlan világból?"

„Az új makrogazdasági modellnek egy kiszámítható, stabil gazdaságot kell megalapoznia, amely csökkenő mértékben terheli a környezetet. Amennyiben a növekedés motorja a fogyasztás, úgy a fogyasztást a materiális javak fogyasztásának elsőbbségéről át kell helyezni a szellemi javak fogyasztására. Egy ilyen társadalomban a legfőbb fogyasztási cikk a tudás, annak a tudása, hogyan kell fenntartható módon nyúlni erőforrásainkhoz, hogyan kell együttműködni a javak megtermelésében és igazságos elosztásában. Ez a modell alkalmas arra, hogy a mennyiségi növekedés helyére a minőségi fejlődést állítsuk, amely az emberek valós materiális szükségleteinek kielégítésén túl képes a fenntarthatósági értékek együttes megvalósítására. Ez a modell átmenetileg hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez is, miközben a növekedés elválik a környezeti terheléstől. Ennek lehetséges útja a fenntartható erőforrás-használathoz tartozó technikai forradalom.

A technikai forradalom során az anyag- és energiaigényes technikák, és az ezekkel létrehozott struktúrák tömeges lecserélése lehet a növekedés hajtóereje, míg az anyag- és energiaszegény technikák következtében csökken a környezet terhelése, azáltal, hogy folyamatosan mérséklődik a társadalom energiaigénye. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem létezik olyan pálya, amelyen a növekedés állandó, hiszen egy ilyen technikai forradalomnak is korlátosak a lehetőségei, ahogyan a szellemi javak fogyasztása sem helyettesítheti a valós anyagi szükségletek fogyasztását egy mértéken túl.”

 

2016. november 17. csütörtök, 17:00 - Tosics Iván városkutató

VÁROS ÉS VIDÉKE

„Nincs kétség arról, hogy nagyváros és környéke sok szálon összefügg egymással. Ez egy kétoldalú kapcsolat: a környéken élők legtöbbször a városban dolgoznak, odajáratják gyerekeiket iskolába, ott vásárolnak, mennek moziba, múzeumba, színházba. A városlakók pedig sokszor a környéken kirándulnak, ott vesznek hétvégi házat, telket, vagy éppen oda vágynak kiköltözni, amikor a gyerekek megszületése után megnő a kertes ház iránti igényük. A beruházók, munkahelyteremtők, irodaházat vagy éppen bevásárlóközpontot építők is legtöbbször egységben nézik a funkcionálisan összetartozó térséget, amikor helyszínt keresnek újabb terveik megvalósításához. A nagyváros és környéke között létező szoros kapcsolat sok lehetőséget és egyúttal problémát teremt, amelyek miatt indokolt lenne e térségekben valamilyen formalizált kormányzási struktúra kialakítása. Az előadás áttekintést ad különböző európai példákról, jó gyakorlatokról és – a budapesti agglomeráció példáján – arról, hogy milyen tényezők akadályozzák nálunk a korszerűbb megoldások meghonosítását.”

 

2016. december 8. csütörtök, 18:00 - Wessely Anna művészettörténész

MI A MŰVÉSZET

„A művészet öröklött fogalma rendkívül heterogén tevékenységeket gyűjt egybe. A kora újkori eszmetörténeti kutatások rekonstruálták azt a többlépcsős és csak végeredményében egyazon állomáshoz elérkező folyamatot, amelyben ma a képzőművészethez sorolt mesterségeket összevonták egy kategória alá, megkeresték analógiáikat az irodalmi és a tudományos alkotással, később a zenével és tánccal is – hogy azután előbb az ízlés fogalmának, majd (a mai kreativitáskultuszban továbbélő) romantikus zseniesztétikának a segítségével kiterjesszék s egyben bizonytalanná tegyék a művészet határait.

A kisgömböcként dagadó fogalom bekebelezte és iparművészetként újradefiniálta a kézművesség jó részét a XIX. század második felében, majd a XX. században a fotót, a filmet, a jazzt; a dandyk az életvitelt, a szituacionisták a politikát is a művészeti alakítás és intervenció terepévé tették. A művészethez tartozás rangot jelent, az alkotásnak koncentrált, odaadó figyelmet, alkotójának pedig különleges bánásmódot követel (onnan kezdve, hogy a művész munkájáért nem bér vagy fizetés, hanem honorárium jár), átalakítja a produkció megrendelőivel, közvetítőivel, közönségével való viszonyt. S természetesen e folyamatosan változó terjedelmű fogalomhoz próbál igazodni a kulturális politika és intézményrendszer is.”