Debreceni közösségi és botanikus kert – Szabó Barnabás diplomamunkája
Szabó Barnabás hallgatói munkájában egy belvárosi foghíjtelken alakított ki egy a nyüzsgő, zajos környezetben oázisként funkcionáló kertet. A koncepciót a tervező ismerteti.
Tervezési helyszínem Debrecen történelmi belvárosában található, a Piac utca, Arany János utca, Miklós utca és Antall József utca által határolt tömbben. A lehetséges helyszínek kiválasztása közben rögtön magával ragadott ez a terület, ahogyan a nyüzsgő városi közegben a természet zavartalanul burjánzik. A terület történetének kutatásából kiderült, hogy ez a helyzet egy nagyszabású kereskedelmi központ létrehozásának kezdeményezése miatt alakult ki. Az eredeti tervek szerint a Piac utca 57-59-61. számú épületek bevonásával jött volna létre egy 20.000 m2 alapterületű üzletház. A beruházás megkezdésével az 59. szám alatt található Steinfeld-házat az utcai épületszárnyán kívül elbontották. Az építkezés azonban megszakadt, ebből adódott a természetnek ez a lehetősége, hogy visszafoglalja magának a területet.
A helyszínen közvetlenül megfigyelhető egy erős átjárhatósági tengelykereszt: megközelíthető az Arany János és Miklós utcát összekötő kapuátjárókból, illetve a Steinfeld-házon keresztül a Piac utca irányából is. Ha tovább vizsgáljuk a környező városrészeket, láthatjuk, hogy ehhez hasonló összefüggő zöldterület jelentős mértékben nem található, ha mégis, akkor ezek nagy forgalmú utak mellett helyezkednek el. Ez megerősített abban, hogy a területet úgy kell felhasználnom, hogy megtartom ezt a zöld környezetet. Programalkotásom egyik alappontja tehát a természet által visszahódított terület meghagyása, a másik szempontként pedig szerettem volna olyan funkciót, amellyel valós használhatóság jön létre.
A megfelelő funkció utáni kutatás és a terület tulajdonságainak metszéspontjaként jött létre a botanikus és közösségi kert alapkoncepció. A tervezés végére ez az Arany János és Miklós utcát összekötő térnek; az arra párhuzamosan illeszkedő kávézónak; a kávézón, illetve lábaival a kerten álló közösségi kertnek; és mindezt a Piac utcára visszacsatoló, növényházként kialakított Steinfeld-háznak egységéből álló terv alakult ki. Az átjárótéren keresztül haladva, vagy akár a kávézónál megállva egy kicsit ki tudunk szakadni a város (olykor zavaró) nyüzsgéséből. A közösségi kertben a városlakók, a környékbéliek a városi kertészkedés során közösséget teremtenek, környezettudatosabb szemléletet alakítanak ki, emellett friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövénnyel látják el magukat. A Steinfeld-házban a természethez, a kerthez kapcsolódóan egy botanikus üzlet található, amelyben a városi növénytermesztéshez szükséges segítséget kapnak a városlakók, illetve ehhez kapcsolódóan kutatóállomások alakíthatók ki, ahol a pincében való termesztéssel foglalkoznak.
Telepítésem a környezeti adottságokból indul ki: a kert kiindulási formájából és az átjárhatósági tengelyekből képezhető egy „T" alakzat, ezek után megfigyelhető a környező épületek helyzete, amely egy „keretet" képez erre. Következő „keretként" megjelennek a kertet körülzáró fák és utolsó „keretként" maga a közösségi kert és a kávézó alakul ki.
A tömegképzés az előbbiekre utal: kiindulópont volt az átjáróra merőleges kávézó épülete, melynek visszahúzása megnyitja a teret a kert felé; erre kerül rá a keretet képző közösségi kert filigrán szerkezete; a forma befejezéseként a kertet tartó oszlopok felkerülnek erre a szerkezetre, azok egy eltolással egy váltakozó ritmust képeznek, amelyre kerül egy drótháló a futónövények számára kialakított felületként.
A kávézó alaptömege egy vékonyabb, hosszúkás téglatest. Szerkesztésének kiindulása az átjáróra párhuzamosan képzett elsődleges megközelítés, illetve a közlekedési tengely kijelölése, amelyből adódik a funkcionális terek elhelyezkedése. Ezeket a tereket hármas osztásban tagolja a kiszolgáló funkciók elhelyezkedése tömör falszakaszokkal, így kialakulnak egybefüggő átlátható terek, amelyeket teljes szintmagasságú tolóajtók fognak közre. A Miklós utca felőli térben helyezkedik el a kávézó fogyasztótere, az Arany János utcai traktusban pedig egy rendezvénytér. A tolóajtókat jó idő vagy valamilyen rendezvény esetén teljesen kinyithatók a tömör falszakaszok mögé tolással, ezáltal még jobban összekapcsolva a kertet az átjáró irányába. A kávézó hármas osztását erősíti a kiszolgáló szakaszokban a belmagasság csökkentése.
A közösségi kert alapvetően a keretet képező magaságyásokból áll, melyeket székek, asztalok és padok tagolnak. A tereket tovább osztják az asztalok vagy az egész deck szélességében fedést nyújtó vékony lemezek. Ezek a lefedések, ha teljes szélességben vannak jelen, az alsó szint oszlopaira támaszkodnak. Szerkezetileg a közösségi kert acél oszlopokon áll, amelyre tálcaszerűen lett elhelyezve egy szintén acél keretváz, amelyekre 3 centiméteres közökkel fa pallózat kerül. A merevségi igényeket acélsodronyok adják a keresztirányú rögzítéseikkel. A kert lejtett tereppel csatlakozik vissza a járdaszintre, a meglévő állapotot követve.
A Piac utcára való csatlakozásunk a növényházként kialakított Steinfeld-ház, melynek segítségével a kert és a természet mondhatni kikúszik a város egyik legforgalmasabb és legfontosabb utcájára. A földszinti – botanikus üzletnek otthont adó – kialakítás is ezt a célt követi: átjárhatóságot biztosít a kapubejáron keresztül, a nagy üvegfelületeknek köszönhetően átlátható, továbbá a növények által a házon belül is a kerthez hasonló közeg alakul ki. Az első emeleten a botanikus üzlet folytatása található, a növényházi jelleget erősítő termőközegekkel, növényzettel és légterekkel. A második emeleten ez az alaprajzi struktúra folytatódik, a botanikus kutatásoknak teret adó helyiségekkel kiegészítve. A harmadik emeleten szintén hangsúlyosak a zöld közegek és légterek, maga a szint egy közösségi térként funkciónál, mely az épület piac utcai traktusában a födém visszabontásával egy tetőterasszal is kiegészül. A pincében kapnának helyet a kutatási témához kapcsolódó termesztési kísérletek, illetve az ezzel a tevékenységgel sikeresen kikutatott termékek árusítása is itt történne.
Az atmoszféra kiteljesedéseként lécezett borítású, fa keretszerkezetek találhatók korlátokként, illetve függőlegesen a falfelületekhez illesztve, amelyeken fel tudnak kúszni, illetve le tudnak csüngeni a futónövények. A leghangsúlyosabb ilyen szerkezet a lépcső melletti légtérben található, amely az épület teljes magasságán végigfut.
Szabó Barnabás
Szerk.: Paár Eszter Szilvia
