Díjeső egy széteső világban
Vajon hiányolni fogja-e bárki, ami idén tuti elmarad: „Az építészet hónapját”? S vajon miért sikkadt el szinte teljesen a nemzetközi építész szövetség (UIA) világnapi jelmondata: „Gyerekekből lesznek egy jobb jövő építészei!”
Vargha Mihály írása az idei építészet világnapjáról, MűPától a Gödörig.
Az építészet világnapja október hónap első hétfője – nemrégen, de immár hagyományosan. Lehetőség arra, hogy felhívja a közönség, a fogyasztók figyelmét arra, hogy van építészet. Van? Tegyük fel. Médiaszerepe mindenesetre alig, vagy éppen nagyon ellentmondásosan. A Világnap például idén két nap lett, de vajon ez segített-e abban, hogy a közmédiában végigsöpörjön a hír e kiemelt nap eseményeiről? Ha már a rendezvényeket főképp díjak, régiek és vadonatújak fémjelezték. Hétfőn a Művészetek Palotájában öt épület alkotói a Pro Architectura, ketten várostervezői munkásságukért Palóczi Antal díjat vehettek át (Schwarczuk Ágnes és Rosivall Ágnes). E díjakat a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter adományozta – most tekintsünk el annak felsorolásától, hogy a korábbi években hány tárcát járt meg az építés ügye. Foglalkozzunk inkább a díjazott épületekkel: erős fővárosi fölényről kell beszámolnunk idén, öt díjazottból négy budapesti épület, egy szegedi. Majd a végén essen szó a keddi világnapról.
Városformáló szerepe főképp a szegedi épületnek van, szerencsés helyre fölépített, szabadon álló ház: könnyed, világos, szinte szárnyaló új középület. „Sok-sok üveg burkolja. Átlátható, áttört, néhol csupán áttetsző, divatos idegen szóval transzparens épület az összevont egyetem új központi könyvtára, oktatási és dokumentációs központja. Nem kicsi (25.000 négyzetméter), egyben kongresszusi központ is, ahol a könyvtárban épp a legköztesebb állapot tapasztalható: a hagyományos Gutenberg-galaxis könyvei – a kb. 1,7 millió férőhelyből indulásnál kb. 1 milliót használnak ki – együtt laknak itt az információs technológia nem is tudom hány számítógépével. Az építészek, Mikó László és Szántó Tibor, igyekeztek mindenben megfelelni a megrendelői elvárásoknak, és emellett áldozni óhajtottak az architektúra oltárán is.” – írtam 2005 végén, az épület átadása idején. A díj megerősíti, hogy jó munkát végeztek, valamennyi munkatársukkal közösen.
A Lánchíd Hotel kicsi, ám jelentős új szálloda a Várhegy oldalában – a budai Duna-parton. Építész tervezői – Sugár Péter, ifjabb Benczúr László, Batári Attila és Kara László – mellett hasonló nyilvánosságot kapott a látványtervező iparművészek csapata, vagy talán még nagyobbat. Tavaly előbb ők részesültek formatervezői díjban, majd az építészek elnyerték Budapest Építészeti Nívódíját, most pedig az országos Pro Architectura elismerést. Nyerő épület (V.M.: Erős, ÉS, 2007/46. szám). Elegáns belvárosi átalakítás-felújítás a Deák Palota a Deák Ferenc utcában – körfolyosós lakóházból vedlett át felső kategóriás irodaházzá. A fő attrakció az üvegfödémes tetőterasz, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra. A holland Erick van Egeraat budapesti irodájának produkciója, a díjat Z. Halmágyi Judit és Király Zoltán kapta, de itt is közreműködtek még sokan mások. A „Kálvin János” Református Idősek Otthona épületegyüttesének vezető tervezője Kálmán Ernő DLA építész, aki tavaly óta a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. „A korszerű eszközökkel formált komplexum – a viszonylag nagy épület-tömegek ellenére is – jól illeszkedik mind a lejtős terepre, mind pedig a villákkal és társasházakkal beépített környezetbe. Az épületegyüttes funkcionális szempontból és építészeti megoldásait tekintve is példaértékű.” – szól a minisztériumi méltatás Kálmán Ernő munkájáról, mely 2005-ben már megkapta Budapest Építészeti Nívódíját.
Az ötödik díjat Jánosi János nyerte el a Lovag utca - Weiner Leó utca közötti 72 lakásos társasházzal. A hivatalos értékelés szerint „a két utca között elterülő hosszú foghíj-telekre az építész egyéni és eredeti jellegű lakóépületet alkotott. Mind az utcai, mind a belső homlokzatok igényesen formáltak, egyértelműen utalva a történelmi belváros építészeti értékeire és hagyományaira.” Magam nem egészen így láttam (V.M.: Többszörös tündöklés, ÉS, 2005/45. szám): „A lakóegyüttes legalább három attrakcióval dicsekedhet. Mozgalmas, hosszúkás keskeny udvara, egyik végén ellipszoid alaprajzával, szokatlan belvilág. A másik két attrakció a két utcai homlokzat az összevont telek végein, egymásnak háttal. A kettő feltűnően más, csupán a térstruktúra és az anyaghasználat hasonló. (...) Azt talán említeni sem kéne, hogy az eddigi beépítésekhez az új háznak nincs sok köze.”
A Gödörben kedden előbb diplomadíjakat adtak át (17 díjazott), majd egy új díjat, a Prima Junior-t (10 díjazott), ami nagy pénzösszeggel jár (7.000 euró). Pályakezdőknek, vagy még éppen tanulmányokat folytatóknak adományozza az az ingatlanfejlesztő multicég, mely éppen akkor tehetett óriási ugrást a hazai mezőnyben, mikor az Erzsébet téri Nemzeti Színház helyett más következett a Soroksári út mentén. A legjelentősebb felnőtt-építészi díjaknál jóval nagyobb összegű jutalmazás elég korán rávezeti az építészeket arra, hogy érdemes követni a megbízói erőt... Ahogy az manapság dívik: „MEGTERVEZEM BÁRMIDET” – állt hatalmas betűkkel az egyik junior-díjas tablón. Az átadásokon arról viszont egyik napon sem esett szó, hogy egy héttel korábban Madridban egy elvetélt budapesti projektum nyert jelentős nemzetközi díjat! A budapesti kormányzati negyed tervéért vehette át Janesch Péter a fenntartható, innovatív építészeti alkotások elismerését, a Holcim Awardsot. Csupán a legvégén, egy megnyitó szövegében hiányolta ezen alkotás tablóit Szabó Levente, amikor a díjeső, néhány előadás és az elmaradhatatlan fogadás után az est záróakkordjaként kiállításnyitó-dömping zajlott, szűk szakmai közönség előtt, a Nemzeti Gödör máig befejezetlen termében.
Vajon hiányolni fogja-e bárki, ami idén tuti elmarad: „Az építészet hónapját”? S vajon mért sikkadt el szinte teljesen a nemzetközi építész szövetség (UIA) világnapi jelmondata: „Gyerekekből lesznek egy jobb jövő építészei!” Lehetnek, no de így?
Vargha Mihály
(Az Építészet Világnapja, október 6-án a Művészetek Palotájában és 7-én az Erzsébet téri Gödör Klubban. Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 2008/42. számában, október 17.)
