Díjnyertes közösségi kocsma Japánban
Az idei év WAN Fenntarthatóság Díját egy különös kezdeményezésű japán „kocsma”, a Rise and Win Brewery nyerte el. Hirosi Nakamura, a NAP Architects építésze által tervezett közösségi épület nem csak a kialakítását, hanem funkcióját tekintve is a fenntarthatóságra törekszik. Bán Dávid írása.
A Rise&Win Brewery története a távoli múltba nyúlik vissza. A dél-japán Tokusima prefektúrába tartozó, mintegy 2000 lakosú, Kamikacu városkája már egy jó ideje szigorúan a zéró hulladék elve szerint üzemel. A lakók igyekeznek minimálisra csökkenteni a szemét keletkezését, a mégis előálló háztartási hulladékot pedig 34 különböző kategóriába szelektálják, jelenleg 80%-os újrahasznosítási aránnyal. Noha a komoly elhatározást a lakosság vegyes lelkesedéssel fogadja, a város vezetése elszánt, folytatja az olcsó és környezetkímélő hulladékkezelési tervet.
A helyi vállalkozók támogatják a zéró hulladék elvét, ennek szellemében nyílt meg a városka átalakult és sörözővé bővült vegyeskereskedése is. A csodás hegyvidéki fekvésű, de csökkenő és öregedő lakosságú kisváros számos problémával küzd. Többek között hiányzott belőle egy közösségi hely, egy kiemelkedő, ikonikusnak is mondható épület, amely adott esetben képes bevonzani a turizmust. Ezt az űrt kívánta megfogalmazni és a város igényei szerint kialakítani a Rise&Win Brewery tulajdonosa, amikor felkérte Hirosi Nakamura építészt a NAP Architects irodából.
A városba beérkező főút mentén álló, jelzésszerű épület szokatlan látványt nyújt, kiemelkedő homlokzata már a közeli alagútból kibukkanó autós figyelmét felkelti. Az építészeti koncepció kizárólag a más helyekről kibontott épületanyagok felhasználására épít. Legjellegzetesebb darabja a templomtoronyként égbe ívelő „üveghomlokzat”, amely egymásra halmozott, régi, különböző méretű, formájú és stílusú ablakokból áll össze. Az építész ezzel új értelmezésű üveghomlokzatot teremtett, egyfajta fricska a fényűző toronyházak csillogó, általában egysíkúan elegáns üvegfelületeivel szemben.
Az építkezéshez használt faanyagokat, gerendákat, téglákat és burkolólapokat mind a helyi lebontott épületekből nyerték. Azok összegyűjtése is egyfajta közösségi mozgalommá vált, illetve a helybéliek számára rögtön barátságossá teszi az új helyet, hogy annak darabjaihoz személyesen kötődhetnek, mindennek helybéli múltja van, ismerős számukra. Mindez érvényes a berendezésre is, amely meghittségét a helyben újrahasznosított, egyes házakban már "beérett" tárgyak és bútorok adják.
Az épület sem küllemében, sem belső terében nem kíván egységes lenni, nyíltan vállalja a különböző begyűjtött anyagokból eredő eklektikáját, ezzel erősítve a ház egyedi, ikonikus jellegét, önmaga történetét. A tervezők a kialakításnál is igyekeztek a természetes, környezettudatos megoldásokra, így a felfelé nyitott belmagasság nyáron kedvezően keringeti és hűti a levegőt, a fűtést is a környező erdők hulladék fáiból oldják meg úgy, hogy elkerüljék a károsanyag kibocsátást.
Az építésbe bevont közösség számára átadás után is egyfajta találkozóhely kíván lenni az új vegyesbolt és söröző, így a „pub” kifejezés itt a kocsmai értelemből kilépve „public house” jelentéssel bővül. A vegyeskereskedés is a tömegtermelés és –fogyasztás helyett a helyi, kimért, csomagolásmentes termékekre koncentrál, továbbá a sörfőzde is igyekszik minél több olyan anyagot használni, amelyet mások már hulladéknak szántak volna. A sör citrusos mellékízét például a környék citromfáinak egyébként fel nem használt kérgéből nyerik, mivel azt használják tüzelőanyagnak a sörfőzés során. A WAN Awards értékelésében kiemelte, hogy egy olyan olcsó, a közösség számára meghatározó épület jött létre, amely jó összhangban van a természettel, a helyi igényekkel, a turizmussal és a közösség számára új, ikonikus pont született, amelynek létrehozása valamint fenntartása közös érdek és büszkeség.
Bán Dávid
