Emberek/Portré

Dinasztiák: Rokonok – Krieglerek, Gerlóczyk, Jurcsikok

2020.11.01. 08:50

Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat az elmúlt másfél évszázadból. Ezúttal a Kriegler-Gerlóczy-Jurcsik építész-rokonságról olvashatunk.

A Krieglerek Szegeden éltek. A 19. század elején Vágújhelyről érkezett az alföldi nagyvárosba Kriegler József (1806-1879). Magániskolát nyitott, tóramásoló is volt, a helyi hitközség megbecsült tagja lett. Idővel felköltözött családjával Pestre. Feleségével, Steinitz Jankával közösen öt gyerek etetéséről, neveléséről kellett gondoskodniuk. Közülük minket Dávid és Miksa sorsa izgat leginkább. A legkisebb gyerekből, Kriegler Miksából (1852-1922) üzletember vált, jómódú vasúti igazgatóként a fővárosban és Fonyódon is volt ingatlana. Felesége, három gyermekének édesanyja a litván – akkor orosz fennhatóság alatt álló - Vilniusból származó Nagy Ida (1887-1944) volt, aki férje halála után hat évvel hozzáment egy orvosprofesszorhoz. Ez a mozzanat még fontos szerepet fog játszani a családi históriában. Visszatérünk rá.

Kriegler Dávid (1846-1906), Miksa bátyja, a 19. század hetvenes éveiben már aranyműves-vállalkozást vitt Pesten. Neki is nagy családja lett, Adler Bertával (1850-1932) öt gyermeket (három fiút és két leányt) neveltek. Dávid az Országos Magyar Iparegyesületnek, majd az Iparművészeti Társulat is tagja lett, ékszereivel részt vett országos kiállításokon, díjakat nyert. 1885-ben Koronás Arany Érdemkereszttel ismerték el munkásságát. Hat év múlva a Ferenc József-rend lovagi címét is elnyerte. Nemzetközileg is elismert iparos-iparművésze lett korának. Ékszerüzlete az 1880-as évektől a Károly körút 24-ben működött. A sikeres Kriegler 1895-ben meg is tudta venni Miksával öccsével együtt ezt a kétszintes körúti bérházat. Ékszerpavilonjával részt vett a Millenniumi Kiállításon. Szép vagyont hagyott családjára, Frigyes és Károly fia pedig vitte tovább az ékszerész-ipart és a családi vállalkozást a családfő halála után.

Kriegler Dávid öt gyermekének sorsa közül a másodszülött, Sándor története válik érdekessé ebben az írásban. Kriegler Sándor (1877-1966) Budapest szülötte, gyermekéveit a Károly körúti házban töltötte testvéreivel. A Belvárosi Reáliskolába, a későbbi Eötvös Gimnáziumba járt és ott érettségizett 1895-ben. Felvették a pesti Műegyetemre és 1899-ben diplomázott építészmérnökként. A családi legendárium szerint Kriegler leginkább a művészetekhez vonzódott (és kevésbé a reál tárgyakhoz), jól rajzolt, és mellesleg zongorázni is kiválóan tudott, koncerteken is fellépett. Így a zeneszerető professzorok a nehezebb vizsgákon átsegítették – mesélték a családtagok.

Kriegler építészeti-gyakorlati felkészülését Berlinben kezdte, majd hazajött, irodát nyitott. 1905-ben lett a Magyar Mérnök- és Építész Egylet teljes jogú tagja, ajánlója Somló Emil volt. 1904-ben megtervezte a családi négyemeletes, későhistorizáló stílusú – néhol szecessziós motívumokat felmutató – bérházat régi bérházuk helyére, a Károly körút 24-be. Ott lakott Kriegler édesapja, nagybátyja, sőt nagyapja is. Kriegler időközben több európai tanulmányúton vett részt, a kiválóan festő, rajzoló építész vázlatokat, épületképetek készített főként akvarellek formájában. Első fontos szakmai sikere a gyulafehérvári törvényszéki palotára kiírt pályázaton megvételre érdemesnek ítélt – szintén a historizmus nyelvén megfogalmazott – terve volt 1904-ből. Két évre rá szecessziós tervvel jelentkezett a palicsi gyógyfürdő pályázatán. (Kriegler később is több pályázaton indult, általában sikerrel.)

Szintén szecessziós vonásokat tükröz a szabadkai városházára készült pályaműve, míg a földművelősügyi minisztériumra beadott terve ismét a historizmushoz nyúlt vissza. (Utóbbi megvett terv kategóriájába került). „Főhomlokzatának középrizalitját kettős oszlopállásokkal emeli ki és a középső 3 tengelyét kissé önkényes szerkezetű és kiképzésű oromzattal koronázza. A határoló két pilon hatása kedvezőnek Ígérkezik. A földszinti árkádsor átalakítása sikerült. Az oldalszárnyak emeletsorai azonban kissé bérházszerűek. A homlokzat végén levő pilonok némi eltéréssel a középpilonok architektúráját ismétlik. Az összes homlokzatok kőporvakolattal vannak tervezve, az erősebben hangsúlyozott részek pedig faragott kőből" – írta Kriegler minisztériumi palotatervéről a korabeli Magyar Pályázatok. A szecessziós Szabadkán azért meg is valósult egy Kriegler-terv: a Matija Gubec 6. alatti szimmetrikus homlokzatú, egyemeletes Klein-ház 1906-ban. 

Kriegler 1910-ben saját négyemeletes későszecessziós bérházát tervezte a Nagymező utca 36-ba. Átalakításokra kapott engedélyt a Hajós utca 31-be. A vagyonosodó Kriegler-család közben megvette a Bálvány (ma Október 6.) utca 13. alatti házat. Lebontották és 1908-1909-ben egy ötemeletes szecessziós, belsőudvaros, zártsorú beépítésű bérházat emeltettek helyére, természetesen Kriegler Sándor tervei alapján. (Az első terven inkább barokkos homlokzatú, oromzatú épület állt, később módosult visszafogottabb díszítésű, későszecessziós megjelenésűvé.). A család a negyedik emeleti hatszobás lakásba költözött, Kriegler műterme az ötödikre került. Itt éltek generációkon keresztül a Krieglerek. (A ház 2017 óta kerületi védettséget élvez.)

Krieglert beválasztották a bécsi nemzetközi építészeti kiállítás magyar bizottságába, a szombathelyi takarékpénztár pályázatának bírálóbizottságába is bekerült. A budapesti férfiszabók ipartestülete, Reáltanoda utca 16. számú telekre kiírt székházának pályázatán Kriegler I. díjas lett. (A megvalósult épületet végül a Vágó testvérek tervezték.) Szintén I. díjas a temesvári kereskedelmi és iparkamara pályázatán, IV. díjat kapott a temesvári kereskedelmi banképületre kiírt versenyen.

A háború „előestéjén" kapott megbízást Löbl Jolántól (Józsa nevű húga sógornőjétől) egy ötemeletes házra a belvárosi Klotild (Stollár Béla) utca 3-ba, de a Práter utca 33. is valószínűleg Kriegler műve (családból származó információ alapján). Aztán kitört az I. világháború és ami utána jött, az Kriegleréknek sem hozott túl sok jót. De ne csak Kriegler Dávid családjával foglalkozzunk, mert a családtörténet más vonalán is akad bőven érdekesség. 

Lássuk csak. Kriegler Dávid öccse, Miksa halálát követően pár évvel özvegye újra férjhez ment. Nem is akárkihez, egy neves orvoshoz, felsőházi taghoz, alsóviszokai Gerlóczy Zsigmondhoz (1863-1937), akinek édesapja, Gerlóczy Károly Budapest első alpolgármestere is volt. A Kriegler-család így került kapcsolatba a Gerlóczykkal és lett a kis Kriegler Pálból, Ferencből és Erzsébetből egyszeriben Gerlóczy Pál, Ferenc és Erzsébet (a fonyódi Kriegler-nyaralóból meg Gerlóczy-nyaraló). Érdekesség, hogy Kriegler Miksa középső gyermeke Gerlóczy (Kriegler) Ferenc – akiből egyébként szintén neves orvos lett – Gerlóczy (Telléry) Sárát vette nőül, akiből jelmeztervező és grafikus vált. Unokája pedig Gerlóczy Márton, napjaink egyik kiváló magyar szépírója.

Dr. Gerlóczy Zsigmondnak korán elhunyt első feleségétől, Fodor Margittól három gyermeke született: Edit, Géza és Gedeon. A legkisebb, Gerlóczy Gedeon (1895-1975) lett építésszé, a modernista magyar architektúra egyik legjobbjává. Hültl Dezsőnél kezdett a budapesti műegyetemi diplomaszerzés után, majd Friedrich von Thiersch tanítványa lett müncheni évei alatt. 1918-tól vált az Egylet tagjává. Gazdag munkásságából kiemelésre kívánkozik az 1920-as évek végéről származó, még neobarokk hangulatú Rendőr-lakótelep a Fehérvári út 37. szám alatt, de részt vállalt 1931-ben a Napraforgó utcában már modernista felfogásban felépült kísérleti lakótelep létrehozásában, a 19. szám alatti villa épült tervei alapján. Ráadásul az egyik legjobban átgondolt ház lett ez az utcában: „a lehetetlenül keskeny telket bravúrosan szervezett, egytraktusos hosszú lapostetős házzal építette be, melynek karakterét az ívelt sarkú ebédlő adja, melynek teljes tetőfelülete az emeleten található részben fedett terasz."  

Az 1930-as években villát tervezett a Roskovics utca 8-ba és a Bonyhádi út 17-be – ez utóbbit neobarokk modorban. Megvásárolták a MÁV Kórház pályázatára beküldött tervét is. 1936-ban első díjat nyert a Tabáni Gyógyszálló tervpályázatán (Dávid Károllyal, Lauber Lászlóval és Nyiri Istvánnal). Az ipari építészetben is alkotott maradandót: a Fehérvári úton álló egykori Gamma Művek gyárépületét tervezte 1935-ben. 

Körmendy Nándorral és Grundböck Bélával együtt készített tervei szerint épült fel kvázi főműve 1940-ben, az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Baleseti Kórháza a Fiumei úton. 1940-re készült el az általa tervezett Madách Kamaraszínház, s ugyanebben az évben a Nemzeti Sportcsarnok, amelyet Rimanóczy Gyulával, Müller Miksával, Simkovics Lajossal és Tóth Imrével együtt alkotott. Modernista bérházakat tervezett a Madách Imre útra, Újlipótvárosba a Katona József utcába, Zuglóba a Columbus utcába és a Kerékgyártó utcába, a Szépvölgyi út elejére, a Rákóczi útra vagy éppen a Petőfi Sándor és Párisi utca sarkára. 

Gerlóczy tanított a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1950-től az IPARTERV mérnökeként dolgozott nyugdíjazásáig. Utolsó építészeti opuszaként 1962-ben részt vett az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton Südi Ernővel és Wagner Lászlóval együtt, amelyen első díjat nyert. (A megvalósult épület Wagner László munkája.)

Gerlóczy Gedeon gazdag építészi életútja mellett Csontváry Kosztka Tivadar hagyatékának megmentőjeként is ismert. Gyakorlatilag neki köszönhetjük, hogy Csontváry neve és művészete ismertté vált és beépült a magyar és nemzetközi köztudatba. A történet meseszerű: a müncheni tanulmányok után éppen hazatérő ifjú Gerlóczy építész-műtermet keresett magának és megtekintette az 1919 nyarán elhunyt festő kiadásra meghirdetett műtermét is. (Éppen egy bárba sietett zenét hallgatni a barátaival, amikor a Hadik-ház kapujában meglátta a hirdetést.) Itt botlott bele az árverezésre váró feltekert festményekbe (amelyeket nagy méretük miatt eredetileg teherszállításhoz vásznakként akartak eladni), és a jóízlésű Gerlóczy meg is vásárolta azokat azon nyomban. Gondozta a festő hagyatékát, önálló Csontváry-múzeum létrehozásán fáradozott. Addig Gerlóczy lakásának falait lógtak a Csontváryk, majd egy részük pécsi múzeumokba került. Gerlóczy halála után a Magyar Nemzeti Galéria kapott több fontos művet, így többek között a Naplemente Baalbekben, a Magányos cédrus és A taorminai görög színház romjai című képeket.

Gerlóczyékról ugorjunk vissza újra Krieglerékhez. Kriegler Sándor építészeti megrendelései csökkentek a világháborút követően. Ekkor nem csak Magyarországon, hanem a Monarchia utáni Ausztriában is élt, dolgozott. Az 1920-as években ismerkedett meg leendő feleségével, a bécsi, német (osztrák) anyanyelvű Ullmann Marianne-nal (1897-1957), egy neves orvosprofesszor lányával. Az esküvőt is Bécsben tartották 1927-ben és ott születtek gyerekeik is. 1932-ben Kriegler családjával visszatért Pestre, családi fészküket rövid Károly körúti tartózkodást követően a Teleki Pál (Október 6.) utcai házban lévő lakásban alakították ki. Hetente kamarazenélés folyt, Kriegler Sándor zongorázott, a kislánya hegedült, barátok, orvosok, építészek zenetanárok kísértek. Jól éltek, az 1930-as években Lipótváros legnagyobb adófizetői között tartották őket számon, a főváros leggazdagabb építészei (Kőrössy, Schiffer, Vidor és mások mellett) sorába került. 

1944-ben az Október 6. utcai ház csillagos ház lett, Krieglerékhez öt zsidó családot költöztettek. Ők maguk, akik közben evangélikus hitre tértek az antiszemita hangulat erősödésével, spanyol és svéd menlevelekkel felszerelkezve, a Pannónia utcában és a Légrády Károly utcában lévő védett házakban valahogy átvészelték a háborút. Az államosítás után a hatszobás lakást négyfelé osztották. Így – jóval kisebb lakótérben – de maradhattak volt tulajdonukban.

Nem volt szó még a Kriegler-Ullmann házaspár gyermekeiről. Jánosról és Erzsébetről. Mindkettőből mérnök lett. Előbbiből vegyész, utóbbiból építész. Az építész, Kriegler Erzsébet 1929-ben született. A Deák téri Evangélikus Leánygimnáziumba járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem (régészet-művészettörténet-matematika szak) és a Budapesti Műszaki Egyetem (építészmérnöki kar) következett. 1953-ban kapta kézhez építészi oklevelét. Építészmérnöki karrierjének gyors felívelése az 1950-es évek derekán következett, amikor is férjével együtt állami tervpályázatokon volt eredményes. Kriegler a Műegyetemen ismerte meg férjét, a pécsi születésű Jurcsik Károlyt (1928-2009), aki aztán az 1960 és 2000 közötti magyar építészet egyik főszereplője lett (Ybl-, Állami- és Kossuth-díjjal is elismerve), és aki a fővároson túl főleg a mai Győr, Sopron és Szekszárd városának alkotott fontos műveket, tervezett műemléki felújításokat. 

Jurcsik és Kriegler a diplomaszerzés után, 1953-ban összeházasodott, két lányuk született, Erzsébet és Johanna, akikből könyvtáros, illetve csillagász lett. És megszülettek közös terveik is. A fiatal Jurcsik – aki először jogot és képzőművészetet tanult, majd frissdiplomás építészmérnökként az 1950-es évek elején a Műegyetemen Weichinger Károly tanársegédjeként debütált kortársai, Virág Csaba vagy éppen Bonta János kollégájaként – és a pályakezdő Kriegler Erzsébet kisebb családi házakra kiírt típusterv pályázatokon nyertek, illetve részesültek díjazásban. Nyolctantermes iskolára, illetve falusi bölcsődére készült típustervüket is díjazták a korabeli pályázatokon. Ez utóbbiról így írt a Magyar Építőművészet 1955-ben: „A Z-alakzatú terv kis piazettát kialakító tömegével saroktelken való elhelyezésre kedvező. A kétemeletes főtömeghez földszintes összekötő résszel csatlakozik a tornatermi szárny, amely egyemeletes tömegként hat. Az egyes helyiségcsoportok célszerű elrendezésűek. A különböző bejáratok ügyes elhelyezése értékei a tervnek. A főbejáratnál azonban a tervező nem alakít ki a többi folyosónál tágasabb előteret és a főbejárat szűk, valamint igénytelen, ez utóbbi hibája a tervnek. A tornatermi előcsarnok aránylag igényesebb kialakítása mellett a két öltöző kapcsolata a tornateremhez nem szerves, sőt szerkezet szempontjából sem szerencsés (eltolt szintek és nagy belmagasságok), egyébként a terv fegyelmezett és átgondolt. Előregyártott szerkezetek alkalmazására jó lehetőséget biztosít. Ezen terv egyike a pályázatra benyújtott térfogatilag és területileg leggazdaságosabb megoldásoknak. A kiegyensúlyozott homlokzatfelületek részleteikben finomításra szorulnak."

Az építész házaspár legjelentősebb közös szakmai sikere kétségtelenül a Kálvin tér beépítésére kiírt pályázat megnyerése volt 1958-ban. A négy irodaházra, illetve a tér rendezésére kiírt tervpályázatra végül hatvanhárom pályamű érkezett be, melyek közül a házaspár közös, az előd épületekkel azonos méretű irodaházakat megálmodó munkája vitte el az I. díjat. Az eredményhirdetésről beszámoló Magyar Nemzet szerint a „Jurcsik-Kriegler házaspár a Kálvin tér romtelkein csaknem azonos vázszerkezettel és alaprajzi elrendezésben javasolja új irodaházak építését. Ennek ellenére az épületek változatosak, homlokzatilag kifejezik az irodaház jellegét és nem bontják meg a tér városképét. Előnye ennek a tervnek az is, hogy nagyobb arányú előkészítés nélkül kezdhető meg valamennyi foghíj beépítése. Figyelembe vették a tervezők, a tér történelmileg kialakult formáját. A Kálvin tér - Múzeum körút vonalán húzódó régi városfal helyén álló épületsort hangsúlyozás nélkül vezetik, szem előtt tartva a Nemzeti Múzeum domináló jellegét. A terv előnye az azonnali, területrendezéseket nem igénylő megvalósíthatósága volt, a munka pedig emellett egyáltalán nem próbálta volna magára irányítani a figyelmet, sőt, segített volna azt a Nemzeti Múzeum tömbjére irányítani." (Jurcsikék terveit végül nem valósították meg, hanem a második díjat nyert Czebe István - Hrecska József - Vámossy Ferenc hármas, illetve Hofer Miklós és Kuba Gellért harmadik helyre sorolt pályaművét használták fel.)

Jurcsik 1963-ban Goldfinger Ernő alapítványi támogatása nyomán – akárcsak Gulyás Zoltán, Tokár György, Böjthe Tamás, Emődy Attila és Callmeyer Ferenc – Londonban tanulhatott egy évet, ahol az akkor forradalmian új paneltechnikával is megismerkedett. Hazatért és a LAKÓTERV mérnöke lett. Az első időben főleg egyedi épületek tervezésével foglalkozott, később a kispaneles és vázpaneles épületek tervezését végezte vagy irányította. A LAKÓTERV-ben eltöltött időszakából származik az Orgoványi Kultúrház, tán legjelentősebb műve, melyet Varga Leventével közösen tervezett 1968-ban. Olaszországban a könnyűszerkezetes építészetet tanulmányozta pár hónapos kinntartózkodása során.

Jurcsik az 1970-es évek végétől Győrben élt családjával (második feleségével, Jahoda Maja építész-belsőépítésszel és közös kislányukkal) és ott is alkotott. De pesti munkája is maradt, így például a Gazdagréti lakótelep továbbtervezése. Építészetével az emberarcúbb, „megszelídített" panelépítészetet, a korszerűbb alaprajzok kialakítását, a panelházak családi ház léptékű és kialakítású formálását (magastetők, faerkélyek stb.) célozta. Tanított a Műegyetemen, a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskoláján, majd Pécsett is. A Magyar Építőművészet szerkesztéséből is kivette a részét. A rendszerváltást követően céget alapított feleségével, és egészen a 20. század végéig tervezett lakóházakat – főként Győrben – magánmegbízásból. Szakmai munkásságának utolsó szakaszában a Pannonhalmi Apátság helyreállítási munkáiban vett részt.

Jurcsik Károly első feleségének, Kriegler Erzsébetnek a története másképpen alakult. Kriegler két kislányával 1963-ig maradt otthon. Ápolta idős édesapját, Kriegler Sándort és édesanyját, aki 1957-ben hunyt el. Ezután építészként a Budapesti Városépítési Tervező Vállalathoz (BVTV) került Jánossy György csoportjába. Majd egy év után férje után ment a gyerekekkel Angliába, aki éppen Goldfinger-ösztöndíjjal tartózkodott Londonban. Nem maradtak kint. (Bár erős volt a kísértés, távoli családtag is élt ott, de a Magyarországon élő idős rokonokat nem akarták magukra hagyni). Hazajöttek. Aztán egy idő után elváltak. Jurcsik második felesége – ahogy említettem – a belsőépítész Jahoda Maja lett, akit valószínűleg a LAKÓTERV-ben ismert meg az 1960-as évek végén. (Első közös munkájuk az MSZMP Tolna megyei székháza volt 1969-ből.) 

Kriegler Erzsébet elsősorban kórház-rekonstrukcióval foglalkozott az 1960-as évek végétől. A Váci úti KÖJÁL iroda (az egykori Fertőtlenítő Intézet) és a lipótmezeti OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézet) felújítását tervezte, a László kórház rekonstrukciós tanulmánytervét készítette. Tisztasági fürdőkre kiírt pályázaton nyert. Dolgozott az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban, a Fővárosi Tanács Építészeti főosztályán, az Egészségügyi Beruházási Vállalatnál és Kereskedelmi Beruházási Vállalatnál (KERBER) végül több kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál már nyugdíjasként. 

Utolsó szakmai munkája szép keretbe foglalja munkásságát: édesapja és egyben családjuk lakásának otthon adó épületet, az Október 6. utca 13. szám alatt álló épület utcai homlokzatát újították fel tervei alapján 1999-ben. Kriegler Erzsébet ma is itt lakik. És ebben a büszke, de nem harsány szecessziós házban élt halálálig a ház alkotója is, Kriegler Sándor, akire szintén jellemző volt az a visszafogott elegancia, amit műve is képviselt. Kriegler Sándor megélte műegyetemi gyémántdiplomájának átadását 1957-ben. 1966-ban hunyt el. 

Krieglerek, Gerlóczyk és Jurcsikok pedig továbbra is élnek köztünk. Ki festő lett, ki iparművész, ki író, ki fizikus, ki mérnök, ki más. Tehetségben, tettvágyban bővelkedve, ahogy építész felmenőik. 

Gottdank Tibor

 

A szerző köszönettel tartozik Kriegler Anitának az információkért!

Forrás:
•    Déry Attila: Pest építészeti topográfiája I-IV., Terc Kiadó, 2005-2007.
•    Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.
•    Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, Pipacs Könyvek, 2001.
•    Gerlóczy Gábor: Gerlóczy Gedeon, a képmentő építőművész, Holnap Kiadó, 2019.
•    Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
•    Kriegler Erzsébet visszaemlékezései (magántulajdon)
•    MyHeritage.com – Geneology Family Tree
•    Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, 1932.
•    Varga István: A fonyódi Gróf Zichy Béla-telep, online
Közlönyök, szaklapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye/Évkönyve, Ars Hungarica, Budapest, Építés-Építészettudomány, Építészfórum, Építő Ipar - Építő Művészet, Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, Hivatalos Közlöny, Fővárosi Közlöny, Magyar Asztalosmesterek Lapja, Magyar Építőművészet, Magyar Iparművészet, Magyar Pályázatok, Műemlékvédelem, Művészet, Művészettörténeti Értesítő, Szépművészet, Tér és Forma, Vállalkozók Lapja, Városépítés.

 

Szerk.: Kovács Dániel