Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat az elmúlt 150 évből. Ezúttal a Vadász-dinasztiáról olvashatunk.
A több mint 100 évre visszatekintő Vadász-építészdinasztia máig élő és tevékeny formálója a magyar építészetnek. Egyedülálló építész-família az övüké, hiszen legalább három generáción keresztül tud – más korban, más igények mellett – magas szakmai nívót felmutatni. És még hol lehet a vége! Bűvös Vadászok ők építészetünkben.
Vadász Károly 1880-ban született. Építészi álmokat dédelgetett. Az álmok azonban nem váltak valóra, bár egyetemre is járt, Pogány Móric műtermében is megfordult, de végül újságíró lett. Építészi álmait majd leszármazottai fogják valóra váltani. Nem is akárhogyan.
De ne fussunk előre. Vadász Károly nőül vette Steiner Paulát. Zágrábban, a horvátok fővárosában élt a család. Abban az akkor hatvanezres városban, amely a kiegyezés után vált pezsgő gazdaságú és kultúrájú hellyé. Lakhelyet és lehetőséget adva a frissen bevándoroltaknak is.
Vadászéknak két gyermekük született. Pontosan 1900-ban Mihály, rá egy évre Erzsébet. Utóbbi ígéretes zongoristának indult, a Liszt-tanítvány Thomán István is felfigyelt rá. Majd véget is értek a zongoraművészi álmok, amikor hozzáment Vas Józsefhez (1900-?), aki nem mellesleg építészmérnök volt.
A keszthelyi születésű Vas 1928-ban végzett a Magyar Királyi József Műegyetemen. Munkásságáról nem sokat lehet megtudni. Pesterzsébeten élt családjával és többek között a Bérkocsis utca 38/a-ba és a Kerepesi út 98-ba tervezett földszintes házat. (Vas Józsefet 1944-ben Auschwitzba, feleségét, Vadász Erzsébetet pedig egy sziléziai lágerbe deportálták.)
Vadász Mihályból is építész lett. A Budapesti Műegyetemet 1925-ben végezte. (Mestere Hültl Dezső volt). Szakmai gyakorlatát Bauer Emil irodájában kezdte. Bauernél többek között a Corvin Mozi és a Corvin közi bérházak terveinek elkészítésében vett részt. Itt ismerkedett össze a nála kilenc évvel fiatalabb Preisich Gáborral (1909-1998). A kiválóan rajzoló, szervező, aprólékos, Baumeister-karakterű, ám fantáziadús és egyben derűs alkatú „Miska" jól kiegészítette Preisichet, aki inkább nagyvonalúbb, elméletibb, koncepciókban gondolkodó építész volt. Preisich és Vadász barátságot kötött és közös tervezőirodát nyitott 1933-ban. (Vadász Mihály 1932-ben lett magyar mérnök- és építész egyleti tag.)
Időközben Vadász 1926-ban elvette az erzsébetfalvai születésű Pallós Vilmát (1905-1967), egy katonaember lányát. Esküvői tanúja a már említett építész-sógora, Vas József volt.
A Preisich és Vadász Iroda 1933 és 1938 között több fontos modernista művet alkotott. Főleg budai kerületekben. Ezzel már fiatalon letették névjegyüket a két világháború közti hazai modernista építészetben. Ahogy Vadász Bence fogalmaz:1 „A letisztult Modern-, a Bauhaus legpuritánabb, legképletszerűbb alkotásait komponálták közös irodájukban."
Az első volt a sorban egy, Preisich szüleinek megbízásából felépült bérház, egy zártsorú beépítésű, négyemeletes, lapostetős, vasbetonvázas kislakásos épület a budai Káplár utca 7-ben. Ezt követte egy emeletráépítés az Erzsébet királyné útja 30/b-ben.
1934-ben épült a Horthy Miklós (Bartók Béla) út 62-64-be a Weiss Manfréd Nyugdíjintézeti Pénztár megrendelésére egy bérházuk, amely üzleteket és a Simplon mozit is tartalmazta. (A mozi előcsarnokát Révész Zoltán tervezte.) A mű kétségkívül a korszak egyik meghatározó modernista mozi-bérháza volt, híre ment külföldi szakmai körökben is. A hegyesszögű saroktelken álló hatszintes épületet Ferkai András így írja le2:
„A Bartók Béla úti homlokzatot középtájon széles, az első emelettől konzolosan kiugró épületrész tagolja, melyen sávokban összefogott ablakok sorakoznak, a jobb oldalon a sarkon átfordulva. Baloldalt drótfonatbetétes csőkorlátos erkélyek csatlakoznak hozzá. Az épület utcai frontján végigfutó, alsó felületén patinázott rézlemezzel borított főpárkányt egyedül ez a zárterkély töri át. Az üzletek és a mozibejárat fölötti, háromszög keresztmetszetű előtető vasvázába fehér Marbrunit-üveglapok illeszkedtek: ferde alsó felületére festették a cégfeliratokat. A kettős lépcsőház francia udvarból látható, négy vertikális sávból álló üvegfala acélszerkezetű, emelkedő szellőző szárnyakkal. A mozi tengelye merőleges az utcára, a vászon felé emelkedő padlójának szintjét úgy állapították meg, hogy az utcai bejárattól az erkély fél szinttel esik följebb, a zsöllye pedig fél szinttel lejjebb. A süllyesztett előcsarnokot félköríves galériával látták el, hogy a pincejelleget elkerüljék. Az alsó szinten a foyer kapott helyet büfével, pihenő pamlagokkal. A pultokon kívül a pillérek, a galéria mellvédje és a falak alsó része is furnérlemez burkolatot kapott. A bejárattal szembeni falfelületen hatalmas tükör növeli a térhatást. A nézőtér fűrészfogas oldalfalai és profilozott mennyezete érdekes világítási effektusokra adott lehetőséget. A nézőtér eredeti falburkolata lécre feszített kéziszőttes."
A Weiss Manfréd cég számára Csepelen egy kórházbővítést is végeztek Vadászék 1937-ben. Terveztek a Városmajor utca 26/b-be bérvillát, családi házat az Őrs vezér út 52-be, a Bazin utca 20-ba és a Tusnádi út 34-be.
Mégis a bérházépítészetben alkották legfontosabb épületeiket. A Margit körút 65. és a Krisztina körút 69., a Csalogány utca 4/d. és a Kossuth tér 18. alatti műveik ezt bizonyítják.
1933-ban az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Tisza Kálmán térre kiírt kislakásos bérház-csoportjának tervpályázatán indultak és megosztott I. díjazottak lettek. A tervezői munkacsoportba kerültek, főként, bár nem kizárólag progresszív modernista építészekkel, Árkay Bertalannal, Faragó Sándorral, Fischer Józseffel, Heysa Károllyal, Ligeti Pállal, Molnár Farkassal és Pogány Móriccal egyetemben. A modernista épületegyüttes esetében első ízben került a pesti háztömbök közé egy korszerű, magasházas sávos beépítés.
Preisich és Vadász fővároson kívüli munkái Balatonföldváron és Újpesten születtek. Előbbi esetén egy strandfürdő és egy villa valósult meg, míg Újpestre a Chinoin gyár gyermekotthonát tervezték (ami végül csak 1947-ben épült fel).
Az 1930-as évek végére irodájuk megszűnt, Preisich és Vadász útjai szétváltak. Preisich sógorával, Gerle Györggyel kezdett dolgozni.
Vadász Mihály önállóan tervezett tovább. Ebből az időszakból származik Zuglóban a Semsey Andor utca 4-be tervezett egyemeletes bérvilla, Farkasréten, a Bazin utca 12. földszintes családi háza és a Bazin utca 2/a-b – 4/a-b alatti lakóházcsoport (négy részből álló sorház). A Vadász-család ekkor a Torbágyi (Rácz Aladár) út 40-ben élt. (A házat 1931-ben tervezte Vadász.)
Vadász Mihály elméleti vonalon az építésszervezés és építésvezetés szakembere lett. 1939-ben szakkönyvet is írt Építésvezetés címmel építési vállalkozóknak, építőmestereknek.
1944-1945-ben többször is behívták munkaszolgálatra. A felszabadulás után a Budapesti Műegyetem Épületszervezési majd a Kivitelezési Tanszékén tanított. Építészi feladatokat is vállalt, így a Margitszigeti Gyógyszálló átépítését tervezte 1949-ben, részt vett a Balatonkörnyéki kisnyaraló pályázaton 1959-ben. A Bocskai úti foghíjbeépítés építésszervezési munkáiból is kivette részét.
Szakirodalmi tevékenysége is bővült, 1952-ben az Építéstechnológia, 1955-ben a Műegyetemi Előadások, 1959-ben a Városi Családi Ház című művekkel. Utóbbi esetében újra és egyben utoljára dolgozott együtt Preisich Gáborral (a mű III. részét írta Vadász).
Vadász Mihály 1967-ben hunyt el. A Farkasréti temetőben, nemzeti sírhely őrzi hamvait.
A Vadász-építészdinasztia második generációját Vadász Mihály egyetlen gyermeke, György képviseli. Vadász György 1933-ban született. A Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd felvételt nyert a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karára. 1957-ben diplomázott. (Mesterei Jánossy György, Weichinger Károly és Dávid Károly voltak). Ezzel egy máig tartó gazdag és sokszínű pálya vette kezdetét.
A Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, a BUVÁTI-nál kezdett, Boros Zoltán műtermében, majd 7 éven keresztül az IPARTERV csoportvezető építésze volt. Itt született Tokár Györggyel, akivel később több ízben is együtt dolgozott, készített szegedi lakóházterve 1958-ban.
1958 és 1961 között a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskoláján képezte magát, ahol Böhönyei János csoportjába került, Borvendég Bélával, Südi Ernővel és Tokárral együtt.
Korán felfigyelt rá a szakma. A Mesteriskola elvégzését követően a londoni építészeti kiállításra is kiküldték színháztervét. (A kiállításról a Magyar Építőművészetben be is számolt.) 1962-ben Callmeyer Ferenccel, Czuppon Évával, Reischl Róberttel és Vély Róberttel együtt a Budapesti Nemzetközi Vásár főpavilonjára kiírt pályázaton II. díjas. 1965-re datálódik első megvalósult műve: egy, a Budai hegyoldalba komponált nyaraló. Bővíthető fanyaralóterveit közölték a szaklapok.
1964-től 1985-ig ismét a BUVÁTI-nál dolgozott. 1978-tól a MÉSZ Mesteriskoláján is tanított.
Korai fontosabb építészeti munkái között találunk egy kilencemeletes lakótömböt Kőbánya központjában, a Tétényi úti kórház pavilonját (ezért meg is kapta az Ybl-díj II. fokozatát), illetve a Budakeszi úton és az Árnyas utcában álló lakóházakat.
Számos tervpályázat díjazottja volt. Sokszor tervezett társtervezővel, köztük több ízben – a korszakban kevéssé jellemző módon - női építészekkel is. 1970-ben Preisich Gábor lányával, Katalinnal pályázott a MTESZ Székházra kiírt versenyen (III. díjasok lettek). 1973-ban Perczel Annával alkotta az Árnyas utcai házat.
Az 1970-es évek második feléből való művei között szerepel a Jókai téri MEDOSZ-székház (Mészáros Endrével), a Gellért Pezsgőfürdő (Fohl Máriával), a Gellérthegyi víztározó (Széll Andrással) vagy éppen a zalaegerszegi Városközpont (Horváth Judittal).
Bútorokat, szobabelsőket, üzletbelsőket is tervezett. Emlékműveket, emlékhelyeket alkotott. A Magyar Építőművészetbe folyamatosan publikált. 1971-ben a Műcsarnokban, Vilt Tiborral együtt kiállítása is nyílt. Édesapjához hasonlóan képzőművészeti alkotásai is figyelemre méltók, és verseket is írt.
Vadász György fia, Bence így határozza meg édesapja építészetét3: „Építészeti munkásságára az eklektika jellemző. A jó értelembe vett, összegző és mindig más: Eklektika. És a személyiségéhez oly közel álló Romantika."
Vadász 1985-ben otthagyta a BUVÁTI-t. Az ARTUNION Széchenyi Építőművész Stúdió, majd a PÉCSITERV vezetője lett. Baja majd Pásztó főépítészeként is dolgozott. Címzetes egyetemi tanári rangot kapott a Műegyetemen.
A ’80-as években Városmajorba telefonközpontot, Nagykőrösre autóbusz végállomást, Pásztóra sorházakat tervezett. Zalaegerszeg után Baja városközpontjának kialakításában is részt vett. Dunakeszin, a Tábor úton épített mintalakótelep létrehozatalában is szerepet vállalt. A XLI. Velencei Biennálé installációját is ő tervezte tervezte Varga Imre szobraihoz.
A rendszerváltást követően megalapította a Vadász és Társai Építőművész Kft.-t. Az Epreskertben található műhely egyik meghatározó magán tervező irodája lett és maradt a korszak hazai építészetének. A műhelyben többek mellett Ádám Ildikó, Tekeres Ildikó, Miltényi Miklós, Váncza László, Fernezelyi Gergely és Basa Péter tervezett (no és Vadászok is, akikről még szó lesz).
Vadász György 2000-ig vezette az irodát. Ezalatt tervpályázati díjakon és részvételeken kívül további lakóházakat alkotott csapatával Zalaegerszegen, Baján és Pásztón. Újpesten az Árpád úton és a Nagyváradi út mentén, Budán a Csatárka utcában és a Beregszászi úton, Szentendrén a Zsállya utcában (Vadász György saját háza, amely az Év Háza címet is elnyerte 1997-ben), valamint Vácott, a Hattyú utcában. Polgárházak Székesfehérváron, átriumházak Szadán és Telkiben, Vadász saját lakóháza Szentendrén, ravatalozó Vácott, irodaház az Orbánhegyi úton, szállodák a pesti Belvárosban és Ferencvárosban, a Balaton partján, római katolikus templom Balassagyarmaton, kápolna Sényen, emlékhelyek, emlékművek, szobrok. Különlegesen széles spektrum, formában és funkcióban egyaránt.
A 2000-es évek termése Vadász György munkásságából a Péterhegyi lakópark, Baja új épületei a Szentháromság téren és a Grauaug Ármin utcában, villa a budai Bérc utca 10-ben, vagy éppen a Radnóti Művelődési Központ Újlipótvárosban. No és a Hannoveri Világkiállítás magyar pavilonja.
Vadász György több jelentős szakmai, művészeti és állami díj tulajdonosa - így Kossuth-díjas, Pro Urbe díjas és a Nemzet Művésze cím birtokosa. Építészi munkássága széleskörű megbecsülésnek örvend, korának egyik meghatározó alkotója.
„Apám, Vadász György tagadhatatlanul Reneszánsz Ember. Nagy szívvel, – csapongó fantáziával –, besorolhatatlan, mindig változó építészettel, nagy, romantikus gesztusokkal és korlátokat nem ismerő emberi- és szakmai virtussal."4 – írja le őt Vadász Bence.
A Vadász-dinasztia három erős pillérre épül: Mihályra, Györgyre és Bencére. Mindhárom más világ, más építész, de mindegyikre jellemző egyfajta játékosság, könnyedség, az élet élvezete (a művészet más területeire, az írás, a képzőművészet, a költészet világába is kalandozva), ami az építészeti kifejezésben is tetten érhető – igaz, nem azonos hangsúlyokkal és formában.
A harmadik generációt képviseli tehát Vadász Bence, aki Vadász György második fia. 1964-ben született. 1988-ban diplomázott a Műegyetemen építészmérnökként, 1992-ben pedig a MÉSZ Mesteriskoláját végezte el.
Oktatott és oktat a Műegyetemen és az Ybl Miklós Főiskolán, és tervez. Sokat, sokfélét. Bevallottan nagyapja korai modernista világa hatott rá leginkább a családtagok közül. A nagy modernisták, Gropius, van der Rohe, Le Corbuiser, Breuer, Kozma, Molnár és Fischer alkotásai, de Gaudí és a De Stijl is formálták és formálják építészetét.
Vadász Bence édesapja építészeti műhelyeiben kezdte (az ARTUNION-nál, majd a PÉCSITERV budapesti irodájánál) pályáját 1988-ban és mindmáig ott is dolgozik, 2000-től a Vadász és Társa Építőművész Kft. irodavezetőjeként.
1988-ban Nagy Ivánnal indult az amszterdami színházpályázaton. 1989-ben II. világháborús emlékmű-terve I. díjas. Huszonévesen indult az új Nemzeti Színházra (megvétel), az új győri köztemetőre (megvétel), a balatonalmádi városközpontra (I. díj) vagy éppen a Keszthelyi Afrika Múzeumra (II. díj) kiírt pályázaton.
Korai megvalósult épületei között szerepel egy hatlakásos társasház a Zöldlomb utcában, egy családi ház Törökbálinton, egy szentendrei üzletház, egy irodaház a budai Than Károly utcában, egy vaskúti iskola és egy budakeszi ikerház, ami 1995-ben az Év Háza lett.
Vadász György és Vadász Bence, apa és fia közös alkotása a 20 századból a balatonöszödi és balatonfüredi szállodák, a csalapusztai lovasközpont, a Csatárka utcai és a Péterhegyi OTP lakópark. De közös munkájuk Kő Pál szobrászművésszel együtt a Budavári Koldus Kapu is.
A Vadász-építészcsalád ösztönösen idegenkedik sztereotipizálástól, beskatulyázástól vagy műfaji kötelmektől. A derű végigkíséri életüket, házaik kedvesek, nem komorak. A sokoldalú Vadász Bence is tervezett munkatársaival lakóépületeken kívül irodaházat (Morgan Stanley irodaház a Duna parton), sportcsarnokot (Vasas Láng Sportcsarnok), kórházat (Dunakeszi Rehabilitációs Intézet vagy a Szent János Kórház bővítése), börtönt (BVOP Debreceni és Kozma utca börtön bővítése), történelmi emlékhelyet (’56-os Forradalom Emlékhelye), kilátót (Bence-hegy) vagy éppen gyalogos hidat (Kopaszi-gát).
És ez a Vadász is tervez bútort, fest, rajzol, verseket ír és ki tudja még mi mindent kipróbál, elsajátít, megvalósít. Vadász Bence saját műveinek bevallott kedvence a Margit Irodaház a budai Tölgyfa utcában (1998-1999), amiért Pro Architectura díjat is kapott, a pesti Fecske-ház a Béke úton (2001), a Mosolyvár Bölcsőde Budakeszin (2014) és a Meininger Hotel a pesti Csarnok téren (2019).
Vadász 2004-ben Ybl-díjban részesült. 2016-ban DLA fokozatott is szerzett. Nem mellesleg gyerekverseket is író négygyermekes apuka.
Legutóbbi nagyvolumenű munkája a Szabad György Irodaház volt a Kossuth Lajos téren, ami nem messze áll Vadász Bence nagyapja által – Preisich Gáborral és Wellisch Andorral együtt – tervezett egykori „Bauxit-háztól". Az új irodaépület egy, Pintér Béla által 1969-ben tervezett modern irodaház lebontásának helyén született. A 2020-ra felépült ház tulajdonképpen a telken eredetileg állt historizáló bérház kvázi visszaállítása: az 1928-ban Hültl Dezső által tervezett neobarokk külső korszerű belsővel.
Ugyanakkor a sikeres Vadász és Társai Építőművész Kft.-ben dolgoznak még más Vadászok, Vadász-rokonok. Így Vadász György első fia, ifj. Vadász György (1955) és Vadász Bence felesége, Dávid Ágnes. Mindketten statikus vezető tervezőként. No és ott tervez Vadász Balázs is.
A pályája elején járó Vadász Balázs (1982) a negyedik generációt képviseli a család építészei között. A 39 éves szakember 2006-ban vehette át építészmérnöki oklevelét a Budapesti Műegyetemen és azóta több fontos épület megalkotásában vett részt a Vadász és Társai iroda tervezőjeként. Ezek közül kiemelkedik az újlipótvárosi Radnóti Miklós Művelődési Központ és a budakeszi Mosolyvár Bölcsőde. Főként nagyapjával és nagybátyjával közösen tervez, de önálló művei (családi házak) állnak Solymáron és Visegrádon. Az iroda több tervpályázati munkájában is részt vett.
A Vadászok története szerencsére itt korán sem ér véget. Csupán ez az írás. Vadász Károly építészetről szőtt álmait valóra váltó utódai, fiútól dédunokáig, a magyar építészet fontos alkotóivá váltak, és minden bizonnyal az elkövetkező idők architektúráján is nyomot hagynak. Jó kedvvel, a tehetség bőségével.
Gottdank Tibor
A szerző ezzel a cikkel köszönti a februárban 88 éves Vadász Györgyöt.
[1] Vadász B.: Úton a Moderntől a Minimalizmus felé, DLA értekezés, 2016.
[2] Ferkai: Buda építészete a két világháború között, 177. o.
[3] Vadász Bence: Úton a Moderntől a Minimalizmus felé, DLA értekezés, 2016.
[4] Vadász Bence: Úton a Moderntől a Minimalizmus felé, DLA értekezés, 2016.
Források:
Építészfórum, online
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.
Ferkai András (szerk.): Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Közhasznú Társaság, 2001.
Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986.
Preisich Gábor: Építészeti, városépítészeti pályafutásom története, Lapis Angularis VII., Magyar Építészeti Múzeum, 2009.
Vadaszstudio, online
Közlönyök, szaklapok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye/Évkönyve, Ars Hungarica, Budapest, Építés - Építészettudomány, Építészet – Építés, Építészeti Szemle, Építő Ipar - Építő Művészet, Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, Hivatalos Közlöny, Fővárosi Közlöny, Magyar Építőművészet, Magyar Iparművészet, Magyar Pályázatok, Műemlékvédelem, Műszaki Élet, Művelődés, Művészet, Művészettörténeti Értesítő, Tér és Forma, Új Építészet, Vállalkozók Lapja, Városépítés.
A szerző külön köszöni Vadász Bence segítségét.
Szerk.: Winkler Márk
