Diploma, másképp
”Tavasszal, az építészkarok házi diplomavédései után Japánt valósággal ellepik a diplomaversenyek. A diplomamunkák eme széles körű, nyilvános bemutatása több szempontból és több réteg számára is hasznos. Itthon sajnos a házi védések után a tervek nem kerülnek szélesebb körű bemutatásra.”
Sendai Design League 2008, Sendai
Pető Brigitta beszámolója Japánból
Diploma, másképp
Sendai Design League 2008, Sendai, Japán
Tavasszal az építészkarok házi diplomavédései után Japánt valósággal ellepik a diplomaversenyek. A diplomamunkák eme széles körű, nyilvános bemutatása több szempontból és több réteg számára is hasznos. Az egyik legfontosabb réteg maguk a diákok, a diplomázók és a még diploma előtt állók. Hosszabb távon a kortárs építészet hasznára is válhat. Egy látványos, diákok friss ötleteit bemutató kiállítás által az átlagember is közelebb kerülhet az építészethez.
A diplomaversenyek között a legrangosabb a Sendai Design League, melyet minden évben Toyo Ito Sendai Mediatheque-jében rendeznek meg. A versenyt csupán öt évvel ezelőtt hirdették meg először, de mára az épülettel együtt a város egyik fő nevezetességévé, emblémájává vált.
A versenyre az adott évben diplomázott építészhallgatók közül bárki nevezhet, függetlenül attól, hogy saját egyetemén milyen eredményt ért el. Ezáltal mindenki „nagypályás” versenyen mérettetheti meg magát, független zsűri előtt, tervét több különböző egyetemről érkezett tervvel összehasonlítva. Évente közel nyolcszáz diák nevez és az esemény középpontjában álló kiállításon minden nevezett tervet bemutatnak. Ebből a nyolcszáz tervből választják ki a szervezők a száz legjobbat, majd ezek közül a Toyo Ito vezette zsűri által a legjobb tíznek ítélt munka szerzője kap lehetőséget, hogy tervét szóban is bemutassa.
A diplomamunkákban és azok értékelésében is a hangsúly a koncepción van. Ami leginkább figyelemreméltó a versenyben, az a modellek nagysága, kidolgozottsága és minősége, a felhasznált anyagok és technikák változatossága. Ez részben azért lehetséges, mert a japán társadalom hierarchiája az építészkar keretein belül is jelen van, egy diplomamodellen nem csak maga a diplomázó dolgozik, hanem szinte kötelező jelleggel több alsóbb éves diák is, akiknek majd diplomázáskor az akkori alsóbb évesek segítenek majd.
A kiállítás délelőtti megnyitója és a zsűrizés után délután kerül sor a legjobb tíz terv nyilvános prezentációjára. A résztvevők és érdeklődők nagy létszáma miatt a prezentációkat idén nem tudták a Mediatheque-ben tartani, hanem a város egyik, több mint ezerfős konferenciatermét bérelték ki e célra, ami csordulásig megtelt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a prezentációkról idén először televíziófelvétel is készült.
A tervek tíz perces bemutatása után a zsűri nyilvános vitája, a helyezések közönség előtti eldöntése következik, mely kizárja az esetleges részrehajlás lehetőségét. Zsűrizés közben természetesen maguk az alkotók is felszólhatnak, megvédhetik terveiket vagy elmondhatják véleményüket egymás munkáiról. A véleménynyilvánítás tehát nem egyoldalú, létrejöhet egyfajta kommunikáció értékelt és értékelő között.
Itthon is javában zajlanak a diplomavédések, de a - sajnos szintén nem túl nagy nyilvánosságot kapó - házi védések után a tervek nem kerülnek szélesebb körű bemutatásra. Egy intézményen belül a diákok még csak-csak látják egymás munkáit, de a különböző építészképző egyetemek, főiskolák hallgatóinak egyáltalán nincs lehetősége betekintést nyerni egymás terveibe, nem beszélve a szélesebb nyilvánosságról. Egy a fentiekhez hasonló diplomaverseny legalább a tanulmányok végén alkalmat adhatna erre, valamint az országos megmérettetés a diplomák általános színvonalát is minden bizonnyal emelné. Már sokszor megfogalmazódott az a probléma is, hogy a társadalom egészének építészeti tájékozatlansága, „vizuális alulképzettsége” miatt az építészek számára nehéz mindenkori megrendelőkkel kortárs koncepciókat elfogadtatni, legyen szó akár családi ház léptékű, akár nagyobb beruházásról. Ugyanakkor valljuk be, hogy manapság a szakembereken kívüli rétegekhez nem igazán jutnak el új építészeti gondolatok. Egy ilyen nagyszabású esemény, ahol diákok mutatnák be és magyaráznák terveiket, az építészet megértéséhez vezető út egyik építőköve lehetne.
Megoldást jelenthetne például, ha a már meglévő MÉSZ-MÉK diplomadíj a fenti példához hasonlóan nagyobb nyilvánosságot kapna, esetleg vándorkiállítással bővülne, ahol nem csak a díjazott munkák, hanem a teljes spektrum, az egyes egyetemek különböző profiljai bemutathatók. A rendezvény nem utolsósorban valamely Budapesten kívüli építészképző város kulturális palettáját is gazdagíthatná.
fotó és szöveg: Pető Brigitta
építészmérnök hallgató
Osaka Universty ösztöndíjasa
