Dobozolás - Fogyasztói építészet Magyarországon
havi témánk elé...
”...lássunk hozzá a dobozoláshoz. Minden percért kár.”
Örkény István: Tóték
Régi közhely, hogy az építészet ilyen-olyan módon, ám mindig reflektál a kor társadalmi, gazdasági és kulturális jelenségeire. Ez a reflexió természetesen sohasem olyan egyértelmű, mint az írott, rögzített visszaemlékezések, naplók és feljegyzések; az építészeti kommunikáció nyelve ugyanis érdemben tér el a verbális kommunikációétól. Aki az elmúlt másfél évtized hazai építészetére vet egy pillantást, rögvest felfedezheti, hogy gyökeres változások mentek végbe a hazai építészeti piacon. Ám ha nem ismeri a konkrét történeti összefüggéseket, vajmi kevés esélye van arra, hogy az építészet nyelvének új idiómáiban felfedezze a rendszerváltás, a közelmúlt mélyreható társadalmi, gazdasági és kulturális átalakulásainak ”nyomait”. A messziről érkező utazó - nevezhetjük akár marslakónak is - ettől persze még nyugodtan sokkot kaphat és kétségbe eshet amiatt, mennyi karakter nélküli, monumentális felvonulási épületekre emlékeztető, CAD-rutinnal tervezett doboz épült az elmúlt években a föld e kies tájékán. Mondjuk ki: a legfrissebb vadkapitalizmus kérészéletű emlékművei kövezik ki az utat egy egyelőre bizonytalan jövő felé!
Built to suit irodasilók, ún. zöldmezős beruházások, logisztikai központok, outletek, veszettül tomboló plázás középszer, áruházláncok, pompásnak beígért lakóparkok, sőt nemzetünk új színháza és a legfrissebb gigászi doboz, a Művészetek Palotája - mind-mind elkeserítő példái e fura nájmódi dobozolásnak! Meinhard von Gerkan találó kifejezésével ”krumpliépítészetnek” (Kartoffelarchitektur) is nevezhetnénk mindazt a sok talmi csodát, amellyel az ún. ingatlanfejlesztők újraírják az ország, s főként a nagyvárosok térképét. Az az esztétikai minimum, ami a fent említett műfajok mindegyikében felfedezhető, alighanem nem magyarázható mással, mint a hazai építészeti fogyasztók vélt ízlésének és érdekeinek legkisebb közös többszörösével - egyfelől, a költségminimalizálás és a profitmaximalizálás kényszerítő alapelvével - másfelől. Hogy is mondták mostanában miniszterelnökeink? Az eredeti tőkefelhalmozás korában élünk! Mi persze nyugodtan hozzátehetjük, hogy ugyanakkor a kulturális és gazdasági kolonializmus új érájában is... Végvári építészetünk, sőt végvári létezésünk az Európai Unióban - s tágabban a fejlett Nyugaton - egyelőre a reklámszakmától a designon át egészen a mezőgazdaságig a margóra szorulás jogos félelmével, a periférikussá váltak indokolt szorongásával párosul. Mindaddig, amíg a civil kurázsi nem ébred öntudatára, amíg a Mammonláz ellen nem fedezzük fel a megfelelő csillapító gyógyszereket, amíg regionális értékeink védelmében nem találunk korszerű eszközöket és módszereket, amíg nem ébredünk öntudatunkra, s nem utasítjuk el a nyugati világban már régóta pásszé (sic!) gazdasági-pénzügyi és ingatlanos dogmákat, addig bizony nincs más választásunk, mint a páratlanul abszurd dobozolás.
Az epiteszforum.hu e havi összeállításában körképet nyújt a jelenről. A dobozolás mai állapotáról. Egyúttal szándékunkban áll megmutatni, miként is működnek a fogyasztói dobozok, hogyan alakul a fogyasztót manipuláló térinformatika, miként is működik a plázás jelkáosz, a szándékolt ´félretájékoztatások´ (malformation) világa, a vásárlóirányítás módszerei. Természetesen nem feledkezünk meg a vox populiról sem, a vásárlók is szót kapnak linkjeinken.
Sz. M.