Dór oszlopok, kreatív közvagyon, némi műanyag, meg a hentes zsebrádiója
A bolygó neve: Föld. Fókuszálva a KÉK-re, a hazai locsi-fecsi estre, kíváncsi embertömegbe vegyültünk.
Begyűjtöttem az összes információt: Kortárs Építészeti Központ, péntek este, Pecha Kucha Night, negyedszer. Az ő nyelvükön valami olyasmi, hogy locsi-fecsi est, de például mások (ha jól emlékszem az angolok?), chit-chat-nek nevezik. Megterhelő lehet ez a sok, különböző nyelv. Megoldottam az elvegyülés külcsíni nehézségeit is, errefelé úgy tartják, hogy hűvös van, ezért egyre több és több anyaggal burkolják be magukat. Követtem a szokásaikat.
Az egész, eredetileg egy Japán nevű, másik országban kezdődött. Két fiatal kitalálta, hogy milyen jó is lenne, ha a designerek, megadott időközönként összegyűlnének, és bemutatnák, min dolgoznak mostanában. Ez persze, még nem olyan különös, de furcsa játékszabályt is alkottak: mindenkinek 20 képet kell bemutatnia, minden képre 20 másodperce van (Igen, még mindig másodpercben, meg percben gondolkodnak, idő fogalmuk alapját, még a valós számokon nyugvó halmazelmélet és a formális logika képezi.). A képek és az előadók által elmondott szöveg néhol koherens, máskor ellenpontozódó. Vannak, akik jól felépített, szigorú előadást tartanak, vagy kendőzetlenül reklámozzák termékeiket, mások lazák, humorosak. Az utóbbit kedveli a közönség, akik rendkívül otthonosan mozogtak a KÉK-ben. Látszott rajtuk, hogy szeretnek ide járni; egy biztos, valóban különös atmoszfréja van a helynek.
A klipeknél elidőzve még egy kicsit (ha nem bánod, de gondolom, nem, hiszen a te kíváncsiságodat elégíteni küldtél egy kis idő- és bolygóközi utazásra), azt hittem, hogy a húszszor húsz másodperc valami igazán rapid, gyors ritmusú előadásokat szül. És nem, vagyis inkább nem minden esetben. Ez meglepett. De a zöme szórakoztatott. Először is, a dór oszlopokat nagyjából 15 éve gyűjtő Erő Zoltán prezentációja. Aztán a Néprajzi Múzeumból Frazon Zsófia, aki a nemrégiben elkészült, műanyag kiállítás katalógusából csemegézett. Egyfajta kortárs kultúrakutatást végeznek, azt firtatják, hogyan válik a műanyag az ipari sorozatból személyessé. Érdekes és elgondolkodtató, hogy vannak, akik a műanyag fotelt (pop-kultúra?) arra használják, hogy a vízen villantsanak vele… Nagy Ágoston és Samu Bence, a Binaurások több mindent is elhoztak megmutatni, a legérdekesebb a Csend szobájuk, mely a Sziget, zenei fesztiválra készült. Kelényi Attila se nem építészeti, se nem design témával jött, ő a Creative Commonst, a szabad kultúrát képviselte. Naná, hogy övé a jövő, mi tudjuk, ő még csak reménykedik.
Direkt a végére hagytam a legütősebbet: a team0708-ból, Szentirmai Tamást. Olyat csinált, amit az eddigi budapesti Pecha Kuchák során senki. A Kormányzati Negyed nyertes pályaművének képeihez, egy kortárs író (Podmaniczky Szilárd) szövegét olvasta föl ( A hentes zsebrádiója). A kép és a szöveg bár ellenpontozta egymást, mégis valami olyan egységet alkotott, amire nem hiszem, hogy bárki képes lett volna ebben a tárgykörben (mármint a Kormányzati Negyed kapcsán). Elképesztően egyszerű, mégis vagy pont ezért briliáns az ötlet. Nem beszélve Podmaniczky szövegéről.
Ez már a negyedik locsi-fecsi volt, a hagyományokat követve, körülbelül három hónap múlva lesz a következő a KÉK-ben. Mellesleg annyira jól sikerült akklimatizálódnom a földi viszonyokhoz, hogy Bujdosó Attila az est második felében megtett egérgörgetővé.
szöveg: Biczó Gabriella
fotók: Kresalek Dávid
Előadók voltak:
1. Eördögh Imre - AutoDesk
2. M. Tóth Géza - Kedd Animációs Stúdió
3. Frazon Zsófia - Néprajzi Múzeum
4. Erő Zoltán
5. Nagy Tamás
6. Nagy Ágoston & Samu Bence - binaura
7. Kelényi Attila - Creative Commons
8. Fenyvesi Zsófia - Margrin
9. Szentirmai Tamás - team0708
10. Károlyi Zsuzska - KÉK
