Dresch Anna és Szabolcs Kira II. díjas pályaműve a Törőcsik Mari-emlékhely tervpályázaton
A pályamű egy monolitikus betongyűrűvel ünnepli meg Törőcsik Mari emlékét, valamint kör és ovális formák precíz kompozíciójával teremti meg a színjátszás lehetőségét, fenntartva a közösségteremtés lehetőségét a közparkban.
A téri kompozíció különböző értelmezések felé nyitott. Alkalmas arra, hogy találkozóhelyként szolgáljon, miközben finoman, mégis határozottan sugallja színházi jellegét. A fák között megbúvó, ovális mélyedésben elhelyezett emlékmű két fő részből áll: egy álló, tengelyéből kibillentett betongyűrűből, valamint egy korong alakú, burkolt felületből.
Kompozíció, mint emlékmű
A függőlegesen álló betongyűrű szimbolizálja Törőcsik Mari életművének teljességét, megkerülhetetlenségét, és kulturális jelentőségének közösségformáló szerepét. Egyszerűségével kiemeli a kortalan, sallangoktól mentes, önmagából építkező színjátszást, amelyet Törőcsik Mari képviselt.
Kompozíció, mint színjátszás tere
Az emlékmű nemcsak statikus, jelszerű szoborként funkcionál, hanem életre kel színházi előadások révén. A gyűrű mögött elhelyezett burkolt felület a színjátszás terét jelöli ki, míg a gyűrű, mint díszlet nyújt keretet a jelenet számára.
Az emlékmű a folytonosságot és a közösségépítés fontosságát tartja szem előtt. Törőcsik Mari emlékét egy élő, absztrakt színházi térrel őriznénk meg, mely különböző társulatoknak adna lehetőséget arra, hogy saját kísérletező előadásaikkal folyamatosan megújítsák az emlékhelyet.
Részletes zárójelentés:
A pályamű központi eleme egy enyhe mélyedésben álló 7,3 méter átmérőjű, finoman megdöntött, változó keresztmetszetű betongyűrű, és egy ez előtt elhelyezkedő, szintén kör alakú, 6 méter átmérőjű kockakővel burkolt felület. A színpadot szimbolizáló elemek a színésznő életművének teljességére – illetve egyik leghíresebb szerepére is – utalnak, a tervezet egyszerűsége pedig az általa képviselt kortalan, „sallangoktól mentes, önmagából építkező" színjátszást hivatott jelképezni. Az alkotói szándék szerint az emlékhely akár találkozási pont, akár kísérletező szabadtéri előadásoknak a színhelyévé is válhat. A bírálóbizottság véleménye szerint a pályamű a maga egyszerű és kifinomult, közérthető jelképrendszerével, visszafogott, mégis jól látható és harmonikus egységével színvonalasan képviseli a kiírás eszmeiségét. A grémium üdvözli a tervezett emlékhely interakcióra való nyitottságát is, mely által a szemlélő mintegy részesévé válhat a „jelenetnek". A zsűrit megosztotta az éjszakai világítás szükségessége, illetve módja („szelfi" vaku), valamint a ferdén megdöntött gyűrű az adott helyen talán túlzó dimenziója és a dőlő pozíciójából fakadó bizonytalan hatása.
A pályaművet koherens minőségért és magas színvonalú kidolgozottságáért a Bírálóbizottság II. díjban részesítette.
Szerk.: Borenich Levente
